Hírkereső

Čaputová visszadobta a parlamentnek a “lex Lipšic” néven csúfolt, a főügyész és a speciális ügyész megválasztásáról szóló törvényt, és azt is jelezte, hogy ha a parlament megtörné az elnöki vétót, akkor ebben az ügyben hajlandó elmenni az Alkotmánybíróságig is. Igor Matovič nem is tudott nagyon mit kezdeni a helyzettel, a lehetőségeihez képest megpróbált jó képet vágni hozzá. Zuzana Čaputová ugyanis egyike azon kevés vezető politikusnak az országban, akivel szemben a Matovič-féle kommunikációs módszerek, személyes támadások teljesen hatástalanok lennének, vagy inkább visszafelé sülnének el. Čaputovát ugyanis senki nem vádolhatja azzal, hogy a “maffia” visszatérésének érdekében dolgozna, és ezért kritizálná a kormányt. Persze az sem lenne igazságos, ha rögtön konfliktust vizionálnánk a legerősebb kormánypárt és az elnöki hivatal között: mindössze arról van szó, hogy

Čaputová finoman jelezte: a “maffia” elleni küzdelem csak akkor lesz igazán hatékony, ha közben Matovičék is betartják a törvényeket.

Mind a főügyészi, mind a speciális ügyészi funkció kulcsfontosságúnak számít, és Dobroslav Tranka valamint Dušan Kováčik megmutatták, mi történik, ha alkalmatlan személy tölti be éveken keresztül a pozíciót. A főügyészi posztra a pletykák szerint Daniel Lipšic lenne az OĽaNO jelöltje, bár ezt hivatalosan még senki nem erősítette meg. Ugyanakkor sokak szerint megfelelő lenne a pozícióra, és a jelölése tökéletesen passzolna Matovič eddigi politikájába. Jól ismert, kompetens ügyvéd, aki jelenleg a Kuciak-családot képviseli Kočner bandájával szemben. Az egyszerű embereket a maffiával szemben – Matovič nem is álmodhatna ennél jobb szimbólumról. A probléma az, hogy Lipšic soha nem volt ügyész. És még ha el is fogadjuk, hogy egy jó jelölt lenne, az akkor sem szerencsés, ha a törvényeket egy konkrét emberre szabva írják. Ez leginkább az olyan garnitúrák szokása, amelyek ellen a kormány állítólag harcolni szeretne. Rossz precedenst teremtene, ráadásul épp a múlt héten derült ki, hogy

a Matovič-féle kísérletezés a “független” személyiségekkel, néha igen komoly aknákat rejthet. 

Lukáš Kyselicáról, a Gorilla-ügy nyomozójáról ugyanis váratlanul  kiderült, hogy a katonai hírszerzés ügynöke volt a kampányidőszak alatt, és erről csak a választások után szólt az OĽaNO-nak. Beismerte azt is, hogy munkája során információkat kértek tőle Jaroslav Naďról (aki azóta hadügyminiszter) és Roman Mikulecről is (aki a belügy élén áll). Az ügyről nagyjából ennyit tud a nyilvánosság, minden más titkosítva van. Nincs értelme elhamarkodottan ítélkezni Kyselica felett, de az is biztos, hogy aktív ügynökként nem lett volna szabad az OĽaNO listáján indulnia. Az államtitkár végül lemondott, Matovič pedig “hősként” búcsúztatta. Tény, hogy ez az affér nem von le semmit Kyselica nyomozóként szerzett érdemeiből, de azért ne feledjük:

a “hős” csak azután mondott le, hogy a Denník N kiteregette a szennyest, és arra készül, hogy visszaül a parlamentbe.

Hány ilyen időzített bomba található még az OĽaNO (vagy épp a Sme rodina) listáján? Nem tudjuk, és ami rosszabb, valószínűleg maga Matovič sem tudja. Az unortodox listaállítás (melynek egyik legfőbb oka, hogy a 150 főt valahogy össze kell kaparni) sikert hozott a választások során, de az főügyészt talán nem így kéne megválasztani. Épp ezért nagyon helyes, hogy Zuzana Čaputová világos jelet küldött:

eddig, és ne tovább.