Hogy mire számíthatnak a mezőgazdaságban vállalkozók, arról Patasi Ilonát, a Szlovákiai Agrárkamara (AKS) elnökét kérdeztük.

Az Európai Bizottság az elmúlt év végén megüzente Szlovákiának, hogy mire lenne szüksége az agrárágazatának. Melyek az ágazat előtt álló legfontosabb feladatok?

Az EU határozott javaslatokat tett, mely területekre összpontosítson Szlovákia az elkövetkező hétéves költségvetési időszakban. A legfontosabb lépés teljesen egyértelmű: hatékonyabbá kell tenni a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart, hogy biztonságosabbá váljon az ország élelmiszer-ellátása. Most az agrártárcánasor,hogyeldöntse,milyenirányt vegyen a szlovák agrárium az elkövetkező években. Az utolsó Ficokabinet idején létrejött egy negyventagú bizottság, amely érdemben tavaly novemberben kezdett el dolgozni. A bizottságra igényes feladatok várnak, hiszen komoly fordulatot kellene véghezvinnie, ami sokak érdekeit sértheti. Az uniós mezőgazdasági politika eddig az ágazat termelőfeldolgozó szerepét igyekezett támogatni, most viszont egyéb tényezők is előtérbe kerültek. Láthatóan az ágazat sérülékenységét okozza a kialakult nagytáblás területhasználat, a nagygazdaságok túlsúlya, a bemerevedett földpiac, az ágazat elöregedése, hogy a környezetvédelmi és a klímaváltozással kapcsolatos gondokról ne is beszéljünk.

Az Európai Bizottság elemzői a kiemelt támogatási egységekhez négy területet választottak, amelyekhez bővebb javaslatokat csatoltak. Mire számíthatunk?

A kiemelt célok között szerepel az ellenálló és diverzifikált agrártermelés támogatása. Ezen belül fokozott hangsúlyt helyeznek a gazdaságok életképességének a javítására. Fontos, hogy egyenletesebben legyenek elosztva a támogatások, és részesítsék előnyben a kisebb gazdaságok támogatását.

Ez akár az eddigi területalapú támogatások bírálataként is felfogható?

Mindenképpen, talán ezért is szeretne az unió egy felső határt szabni az egy-egy vállalatnak juttatott támogatásoknál. A területalapú támogatás bevezetése az EU-csatlakozást követően Szlovákiában is az ingatlanadó növekedését hozta magával. Mivel a növénytermesztés bevételének 15–25%-át biztosító támogatás a terület nagyságától függött, logikusan a bérleti díjak is folyamatosan nőttek. Bár komoly pénzeket osztanak szét, mindez elmegy az ingatlanadóra és a bérleti díjra. Viszont, ha ez nincs, akkor közvetlen támogatások nélkül az összes mezőgazdasági vállalkozás veszteséges lenne, nem beszélve a speciálisnövény-termesztésről és az állattenyésztésről.

Az uniós javaslatok között milyen szerepet szánnak a feldolgozóiparnak?

Nagyon sokszor és kiemelten hangzik el a feldolgozóipar támogatásának a fontossága. Évek óta tapasztaljuk, hogy egyre kevesebb szlovákiai élelmiszer kerül a hazai üzletekbe, bár minden korábbi kormányzat szeretett volna ezen változtatni. Mindehhez elsősorban versenyképes élelmiszeriparra lenne szükség, ami ma már nem feltétlenül a mérethatékonyságról és az olcsóságról szól. A feldolgozóipar hanyatlásával viszont az intenzív növények termelői veszítették el a piacukat, az a szegmens, amely elsősorban a kisebb gazdaságokat képes lendületbe hozni. Mindez együtt okozza azt a bemerevedett agrárrendszert, amire jellemző az extenzív termelésnek nevezhető gabonák és olajnövények termesztése, a nagytáblás, kevés munkaerőt alkalmazó művelési mód, a növekvő tápanyagbevitel és a növényvédő szerek túlméretezett alkalmazása. Az ilyen művelésnél kétségkívül előnyt jelent a méretnagyság, hiszen a gabonatermesztés esetében egy család megélhetéséhez legalább 200 hektár szükséges. A rendszer fenntartásához elengedhetetlen a gabonatermesztéshez szükséges modern gépek beszerzése, amelyeknél az önrész mellett komoly EU-forrásokat használtak fel a gazdálkodók.

Komoly szerepet szánnak a környezetbarát termesztési feltételeknek, és a klímaváltozással kapcsolatos problémák megoldásának is…

Borítékolható, hogy a környezetvédők és a mezőgazdasági termelők között jelentős vitára számíthatunk. A kérdést történelmi távlatban megfogalmazhatjuk úgy is, hogy a száz évvel ezelőtti gazda kétségkívül kisebb hatékonysággal termelt, de jó gazdaként a természettel összhangban. Igaz, javarészt önellátásra törekedett. A mai árutermelő mezőgazdaság nem engedheti meg magának egy-egy terményénél sem a veszteséget, hiszen az adókat, hiteleket fizetni kell. A környezetvédő ezt kényszeres profitmaximalizálásnak véli, a gazda szempontjából viszont ez fennmaradásának az alapja. Innentől kérdéses, miképp lehet csökkenteni a műtrágya- és a növényvédőszerhasználatot a bevételi oldalon várható veszteség nélkül. Bár tény, hogy még mindig kevesebb vegyszert használunk, mint a nyugat-európai országok, de az ezredforduló óta Szlovákia egyre jobban közeledik hozzájuk.

Az EU mennyire szorgalmazza az ökológiai mezőgazdasági termelést?

Az EU szeretné, ha a mezőgazdaság legalább negyedrészben ökológiai termelési rendszerben gazdálkodna. Ennek elérése viszont óriási feladat. Apiaccalelkellfogadtatni,hogy drágább, de jobb minőséget kap a pénzéért. Sajnos, nálunk még gyerekcipőben jár a biotermékek piaca, a biotermelőkről viszont már kialakult olyan rosszmájú vélemény, hogy ők éjszaka permeteznek. Ugyanez vonatkozik az állattartás levegőszennyezésének a csökkentésére, vagy az állatjólét növelésére. Mindezek szép célok, de törvényszerűen meg kellene jelenniük a végtermékek áraiban. A javaslatok között szerepel a klímaváltozással szembeni ellenálló képesség javítása: a természetes vizek-folyók és vízkészletek hatékonyabb kihasználása, az öntözőrendszerek korszerűsítése, az eróziót csökkentő intézkedések. Persze, ebben a kérdésben is benne van a nagy biznisz lehetősége, és talán azt hiányolom az Európai Bizottság javaslataiban, hogy kicsit mellékvágányon kezeli a talaj termőképességének a megőrzését. A talajok az ilyen intenzív kizsigerelésnél néhány évtizeden belül elfáradnak, kiégnek. Kiég belőlük a humusz, így a termőtalaj elveszti a vízmegtartó képességét.

Felvették a kapcsolatot a környezetvédőkkel is?

Az egyeztetés elkezdődött, tehát minél hamarabb párbeszédre lesz szükség, nem pedig egymás ócsárlására. A környezetvédőknek nem szabadna csak a gazdákra mutogatniuk, hogy mit csinálnak rosszul, hanem termesztési alternatívákat, valós technológiai folyamatokat kellene felkínálniuk. Persze, olyanokat, amelyekben a gazdálkodók is megtalálják a számításaikat.