Ha a szervezetben felborul a biológiai egyensúly, nevezetesen a szabad gyökök (nagy reakcióképességű, a szervezetben bárhol kárt okozni képes, rövid életű molekulák) és az antioxidánsok közötti egyensúly, megtörténhet, hogy az íny betegsége hat a krónikus vesebetegségre. A foggyökérhártya-gyulladás (periodontitis) gyakori betegség, aminek hatására ínyvérzés alakul ki, meglazulnak és végül kihullanak a fogak. Korábbi tanulmányok összefüggést mutattak ki az ínybetegség okozta súlyos szájüregi gyulladás és a krónikus vesebetegség között: akik gyengébb ínygyulladásban szenvednek, azoknak rosszabb a veseműködésük. Azt is kimutatták, akiknek krónikus vesebetegségük és foggyökérhártya-gyulladásuk van, azok túlélési aránya hasonló arányban csökken, mintha cukorbetegségük lenne. Ez pedig arra utal, hogy az ínygyulladás befolyásolhatja a veseműködést.

Az új tanulmányt megelőző vizsgálatban 770 krónikus vesebetegnél végeztek teljes kivizsgálást, beleértve a vérvizsgálatot is. Ezt követte az úgynevezett strukturális egyenlet segítségével az okozati kapcsolat kiderítésére irányuló keresztmetszeti vizsgálat. Az eredmények megerősítették azt a feltételezést, hogy a foggyökérhártya-gyulladás és a vesefunkció ok-okozati összefüggésben van, és ebben a szöveteket sejtszinten károsító biológiai folyamat (szisztémás oxidatív stressz) játszik szerepet. Hatása olyan mértékű, hogy egyrészt a foggyökérhártya-gyulladás 10%-os romlása a vesefunkció 3%-os csökkenését okozta, másrészt pedig a vesefunkció 10%-os csökkenése a foggyökérhártya-gyulladás 25%-os felerősödéséhez vezetett.

Dr. Praveen Sharma, a Birminghami Egyetem periodontális kutatócsoportjának vezetője azt mondta: „Ez az első tanulmány, amely számszerűsíti a periodontitis véletlenszerű hatását a veseműködésre és fordítva.” Arra is fény derült, hogy az ínygyulladásnak már mérsékelt csökkentése is javíthatja a veseműködést. „Tekintettel arra, hogy viszonylag könnyű elérni az ínygyulladás 10%-os enyhülését egyszerű lépésekkel, például helyes fogmosási technikával és a fogak közötti rések tisztításával, ezek az eredmények nagyon érdekesek” – fejtette ki a kutató.

Az még kiderítésre vár, vajon a fogínyproblémák kezelése, ilyen módon az oxidatív stresszterhelés csökkentése javíthatja-e a krónikus vesebeteg kilátásait. Ahogy a kutató fogalmaz: „Reméljük, hogy kutatásunk utat nyit a további vizsgálatok számára annak megállapításához, hogy a vesefunkció javulása a parodontális ellátást követően hos?szabb, egészségesebb életet jelent-e a krónikus vesebetegségben szenvedők számára.”

Csibrányi Zoltán