A Szlovák Földalap „szisztematikusan túrta fel nemrég a levéltárakat és próbál olyan földterületeket találni, amelyek magyar tulajdonosok nevén vannak, és ezeket közigazgatási eljárásban, az érintettek bevonása nélkül íratják az államra” – hívja fel a figyelmet Fiala-Butora.

„Annyira elfogadtuk ezt a másodrangú helyzetet – amit éppen ezek a dekrétumok idéztek elő –, hogy már nem az egyenlőséghez mérjük magunkat, nem az a mérce. Még a magyar politikai elit is elfogadta, ami a szlovákoknál evidencia, hogy a többségi nemzet tagjai kivételezettek” – mondta a nemzetközileg elismert emberi jogi szakértő.

Hadd folytassam innentől József Attila szavaival, aki kőbe véste Ars poetica című versében: „Én nem fogom be pörös számat.” „Nincs alku – én hadd legyek boldog!/ Másként akárki meggyaláz/ s megjelölnek pirosló foltok,/ elissza nedveim a láz.” Nem lehet más utunk, valóban a mindenséggel kell mérnünk magunkat, nem adhatjuk alább. Különben mennyiszer kerülhetünk életünk során a kisebbség ismerős helyzetébe. Nem csak úgy, ha átrajzolják fejünk fölött a határokat és egy tollvonással megfosztanak bennünket a javainktól. Még a leghétköznapibb dolgokban is. Ha felvásárolja munkahelyünket egy távoli cég, és próbálja ránk erőltetni minden áron az ottani kultúrát, miközben másodrendűként kezel bennünket. Ha a környezetünkben bármilyen, akár verbális erőszak ér, és mi szótlanul hagyjuk.

Amennyiben csöndben maradunk, azt gondolhatják mindig, hogy jól van ez így. Mi biztosan így érezzük jól magunkat, és minden mehet úgy, ahogy eddig. Pedig nincs jól. Ne fogjuk be pörös szánkat, már az önbecsülésünk miatt sem. Miért kellene bármiért is másodrendű polgárnak érezni magunkat? Miért kellene beletörődni, ha azt mondják az örökösnek, hogy pusztán egy adminisztratív hibát korrigáltak, nem pedig elkobozták a nagyapjától örökölt földjét, amikor egyébként a Beneš-dekrétumokra alapozva konfiskálnak még ma is.

Miért kellene szótlanul hagyni, hogy közjegyzők egyszerűen kivegyék az örökösödési eljárás hatálya alól azokat a földeket, amelyek tulajdonosai magyarok és németek voltak.

Ki más állhatna ki értünk hitelesebben, tartozzunk bárhol, bármilyen kisebbséghez, mint önmagunk? Mindenünk megvan, jogunk is van ahhoz, hogy emelt fővel, önbizalommal megtegyük.