Most mégis elég volt két új fogalmat találnia a „Mit kell tenni a sokadik választás megnyeréséhez?” marketingszótárban ahhoz, hogy újabb kétharmadot szerezzen: „Béke és biztonság”, e kettő kell nekem, nem holmi „Szabadság, szerelem”.

Orbán Viktor a választás előtti hetekben el tudta hitetni csaknem az egész néppel, hogy az ő személye az egyedüli garancia. Ha ő marad hatalmon, Magyarország nem sodródik háborúba, ha az ellenzék nyerne, az oroszok letarolnák az országot. Amikor kilépett a pódiumra április 3-án, látszott az arcán, hogy ő is elcsodálkozott azon, milyen óriási hatása volt a „Béke és biztonság” szlogennek. Nem lépett ki ugyanis közben a NATO-ból, nem választotta a semlegességet, ugyanannak a katonai tömbnek a tagja maradt, ami most is árgus szemekkel figyeli, hogy egyetlen orosz katona átlepi-e valamelyik NATO-tagország határát. Mert ha igen, teljes egységben fog fellépni a szövetség. Velünk együtt. E felől senkinek kétsége ne legyen.

A békében és biztonságban ringatózás egészen az urnazárásig kitartott. A választás éjszakáján, amikor az újraválasztott kormányfő elmondta, hogy nemcsak az ellenzéket győzte le, hanem Brüsszelt, Sorost és minden ősi ellenséget, de még a legújabbat, az ukrán elnököt, Zelenszkijt is (ezen jót somolygott), ismét felzúgtak a csatakürtök, megszólaltak a harci dobok.

Holott fontos lett volna átlapozni a „Sokadik megnyert választás utáni első teendők” marketingszótárát is, és legalább megpróbálni elhitetni a néppel, hogy újabb ciklusában a határon túli magyarok mellett egész Magyarország miniszterelnöke kíván lenni. Az ellenzéki szavazóké is, és azoké is, akik nem a hagyományos családmodellben élik le az életüket, és azoké a tanároké is, akik a döntés szabadságára akarják tanítani a gyerekeket, és uram bocsá, azoké a kis kíváncsiaké is, akik valódi kérdéseikre valódi válaszokat akarnak. Hát, ennek nyoma sem volt.

Sokan érezhetik most úgy, hogy továbbra is „Csak a Fidesz!”, a többieknek pedig kívül tágasabb. Attól tartok, nem kevesen lesznek, akik élnek is ezzel a lehetőséggel. Ha már a háborúról és békéről van szó, mégis, a békességet talán Magyarország határain belül is meg lehetne teremteni. Első lépésként az agyonhasznált csatakürtöket, harci dobokat betehetné a vitrinbe a kormányfő, aranytáblácskákon megemlékezve arról, hogy ezekkel nyerte a sokadik választást, és korrekt kapcsolatok építésébe kezdhetne mindazon társadalmi csoportokkal, amelyeket örök ellenségként kezel.

Persze, úgy is lehet, hogy minden megy ugyanúgy, mint eddig, erős, kétharmados többséggel a háta mögött. Már tényleg semmi akadálya annak, hogy Andi és Lőrinc legyen az első magyar űrturista páros, az „istenadta” pedig nézhet fel a nagy, csillagos ég elérhetetlen magasságában kis pontként fölsejlő űrhajóra, és azt mondhatja, de szép!