Vannak motívumok, melyek a mindennapi városi létünk képi világát alkotják, mégis úgy haladunk el mellettük, hogy gyakorlatilag észre sem vesszük őket. Cséfalvay Á. András ezúttal ezekre az ismétlődő motívumokra koncentrál: a málló vakolat, gumiabroncsok halma, egymásra polcolt műanyag ládák válnak fotói főszereplőivé. Márpedig ezeket a motívumokat mi hagyjuk magunk után – az emberi tevékenység vizuális lábnyomai ezek, melyek bizony sokat árulnak el rólunk.

A fotóriporter munkájából meglepően eltűntek az emberek. Cséfalvay Á. András elmondása szerint nem egy maga számára előre meghatározott témából indul ki. Ez, úgy tűnik, szabadságot biztosít számára, melyet kifejezetten élvez. „Az első fázisban szinte teljesen kizárom a tudatosságot, és intuitívan fotózok. Csak utólag, a képeket nézegetve kezdek el gondolkodni, hogy vajon miért is fotóztam le ezt vagy azt, mi lehet számomra a jelentősége” – meséli a folyamatról. Az ilyen intuitív fotózás során is az elejétől fogva tudatos és irányadó elv azonban az értékválasztás. Nem a klasszikus értelemben vett szépségideál érdekli, sokkal inkább az, ami nem megszokott tárgya a fotózásnak, sőt, ami az érzékelés perifériájára szorul. A projekt hosszú távú célja, hogy olyan fotográfiai ciklus jöjjön létre, amely a dél-szlovákiai települések közös vizuális jellemvonásait keresi. Eddig Érsekújvár, Dunaszerdahely, Komárom, Ipolyság, Ógyalla, Párkány és a környékbeli kisebb városok voltak a fotós helyszínei, aki a folytatásban szeretne több időt tölteni Közép- és Kelet-Szlovákiában is. A fotósorozat a stopy-nyomok.com weboldalon nézhető meg. A képekből nyílt egy kiállítás is, mely az udvardi kultúrházban látható január közepéig.