Két főszervező közreműködésével zajlotta az este, a slam poetry előadásokat Marton Máté igazgatta és konferálta, míg Mezei Máté a zenészeket és az esti koncertet koordinálta. A slam poetry fellépői közt számos olyan fiatal slammer mutatta meg magát, akik nem csak szónoki tehetségükkel, különleges humorukkal, remek retorikai érzékükkel tűntek ki, hanem a szövegükből áradó jóindulatukkal, embersrégükkel és végtelen elfogadásukkal is. Felolvasásaikból kihallatszott a magány, s egyúttal a szeretetre és figyelemre vágyásuk is. Figyelemhiányosnak bélyegzett generációként ugyanis ők maguk sem kapják meg a figyelmet.

Szó volt az első szerelem megélésének őszinte, szikrázó boldogságról és a gyászról, mellyel napról napra temetik a jelent és persze a hétköznapi örömökről, amik mégis reménnyel töltik el őket. A sokszor maróan kritikus és önkritikus szövegek nem kímélték magát a rendszert, ahogy kortárscsoporjuk kirívó divatmajmainak sokszor irritáló viselkedését sem. Beszéltek az gimis évekről, szerelmekről, nagymamákról, hitről és vágyakról. Szövegekkel és versekkel készültek, melyeket telefonjukról olvastak fel, fel-felpillantva a kíváncsi közönségre. Mert a közönség valóban figyelmes volt, s csak miután csordultig megtelt a terem, akkor ült rá némi csendes morajlás a tömegre. A nézők feszült figyelemmel kísérté végig a bátor előadókat, majd újra és újra felkacagtak az egyes poénokon.

Tovább tetézte a hangulatot, hogy egy gombostűt sem lehetett leejteni. Azt nem tudni, hogy a látogatók a műfaj iránti elköteleződésből, vagy inkább az egyes fellépők miatt érkeztek, talán mindkettő. Mindenesetre érdemes volt időben érkezni, ugyanis már a kezdéskor ülőhely híján volt a klub, később pedig az állóhelyért is meg kellett harcolni.

A slam poetry egy kevert műfaj. Keveredik benne szépirodalom, színház, performansz. Kevés szabály van, de azok a szabályok fontosak. Az egyik ilyen, hogy nincs eszközhasználat. A papír, vagy a telefon az, amin olvasod a szöveget, ezen kívül semmi. Ha az előadás közben valami tetszik, a közönség elkezd csettintgetni az ujjaival.

– mondta el Marton Máté.

Korábban is volt már az NFG Klub-ban slam poetry, de akkor még nem voltam részese. 2020 nyarán ismerkedtem meg ezzel, amikor eljutottam a Minorma mentortáborba, ahol Gyenge Veroni többünket is beavatott a műfaj rejtelmeibe. Ő tavaly magyar országos slam bajnok lett, az Európa-bajnokságra is továbbjutott és a világbajnokságra is kijutott. Többen is neki köszönhetjük, hogy azóta is ezzel foglalkozunk. Csodálatos, hogy a mostani slam esten ennyi ember összegyűlt, egyszer láttam csak ennyire tele a helyet, amikor Péterfy Boriék léptek fel. Bízom benne, hogy a klub és a közönség is nyitott lesz a folytatásra.

– mondta el a dunaszerdahelyi slammer.

Számomra az íráshoz legjobb inspiráció a határidő. Emellett nagyon-nagyon szeretem az irodalmat. Itt más emberek szempontjait olvasom. Maga a puszta tény, hogy ez létezik és mások aktívan leírják az érzéseiket arra sarkallják az embert, hogy ő maga is kiírja azokat. Ebből az indíttatásból születnek az én szövegeim is. Imádom, ami amúgy a magyar slam poetry sajátossága, hogy rengeteg lehetőség van a szójátékra. Én is szívesen használom a szójátékokat a szövegeimben. Ha jön egy ötlet, azonnal leírom és erre építve később már tudok egy teljes szöveget írni. Az, hogy sokat olvasok, rengeteget segít a írásban is.

– tette hozzá.

Az esten fellépett Kempski Rebeka, Matuš Lilla, Berényi Mátyás és a szervező, Marton Máté, akik slam szövegeket adtak elő, majd utánuk Szabó Réka, Godó Fanni és Sátor Bence következtek, akik verseltek a közönségnek. Matuš Lilla, 22 éves slammer Párkányból érkezett fellépni.

16 éves korom óta kezdtem írni és aztán 17 évesen álltam először színpadra. Gömbaszögön voltunk és open mic volt éppen. Ez egy olyan lehetőség, amikor bárki megragadhatja a mikrofont és szabadon előadhatja, amit szeretne. Ott próbáltam ki magam először, még remegő lábakkal. Majd megismerkedtem Gyenge Veronival a Minorma mentortáborban, akkor ajánlotta nekünk a slam poetry-t és többünket is a szárnyai alá vett. Jelenleg Pesten tanulok, ott van több lehetőségünk is arra, hogy felléphessünk.

– mondta el Matuš Lilla, pszichológus hallgató, slammer.

Általában, ha nagyon boldog vagyok, akkor ritkábban írok. Viszont úgy érzem, hogy vannak olyan dolgok, amiket már ennyi idősen is – most 22 éves vagyok – meg tudtam élni. Ezek a mélységek azok, amik aztán el tudnak indítani egy olyan úton, hogy egy gondolatfoszlány megszülessen bennem. Veroninál láttam azt a fajta szabad előadásmódot, ami rádöbbentett arra, hogy nem kell félni attól, hogy ki, mit gondol, vagy hogy hogy fogja elérni a közönséget a szöveg. Gyakran felteszem a kérdést én is, hogy vajon ez tényleg jó-e, tényleg megéri-e elmondani. De rájöttem, hogy nem éri meg törölni sorokat, mert nem tudhatjuk, hogy épp melyik fogja megérinteni az embereket. Amiről én például elsőre azt gondolnám, hogy annyira nem, az mégis hatást gyakorol. Már történt ilyen többször is, hogy éppen olyan szöveg segítette a nézőket ráébreszteni egyes dolgokra, amiről én például azt gondoltam, hogy nem annyira jók. Észre sem vesszük, hogy milyen sok emberre tudunk hatni a slam poetry által.

– tette hozzá.

Az előadások után következtek a koncertek. Olyan zenészek érkeztek a színpadra, akik külön-külön más-más formációkban játszanak, most viszont egy-egy közös fellépés erejéig azonban összeálltak. Bárkinek volt lehetősége játszani, aki elég bátor volt ahhoz, hogy hangszerével kiálljon.

A jam ötlete onnan jött, hogy évek óta tanítok gitárt, és nagyon fontosnak látom a zenélni vágyó fiatalok motiválását. Szóval az alap ötlet az volt az első jam-partyhoz, hogy kellene egy alkalom ahol bárki megmutathatja magát, bárki szerezhet némi sikerélményt és nem utolsó sorban színpadi tapasztalatot. Az akkori zenekarommal, mikor az első ilyen alkalmat szerveztük épp mi is egy olyan szakaszban voltunk, hogy épp némi enyhülés volt a covid okozta lezárásokban, viszont koncerteket még nem mert senki szervezni, a színpad pedig mindegyikünknek nagyon hiányzott. Így született meg az első NFG Jam amit aztán újabb és újabb követett.

– mondta el Mezei Máté, a zenei blokk főszervezője.

Eddig az összes jam-ünk teltházas volt, és minden alkalommal minimum 15-20 ember megfordult a színpadon egy este alatt különféle formációkat alkotva. A zenében és az improvizációban az a legjobb, hogy úgy kommunikálnak egymással a zenészek a színpadon mintha egy saját külön nyelvet beszélnének. Általában valaki elindít egy témát, amire a többiek rácsatlakoznak. Mindenki hozzáteszi a maga „mondandóját” kiegészítve vagy épp módosítva az addig elhangzottakat. Rengeteget lehet tanulni az örömzenélésből mindenkinek. A legfontosabb, hogy figyeljünk egymásra és tudjunk együtt alkotni.

– tette hozzá.

Néhány előadás az alábbi linkeken megtekinthető.