Nemrég jelent meg az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont és a Gondolat Kiadó közös kiadványa „Közoktatási kör(tér)kép. A tanulói létszámok változása a Kárpát-medence külhoni magyar közösségeiben” címmel. A könyvhöz honlap is kapcsolódik, amelyet fokozatosan frissítenek majd. A Comenius Pedagógiai Intézet szervezésében a kutatók a napokban mutatták be munkájuk eredményét a Felvidéki Magyar Pedagógusok Házában.

A kvantitatív alapokon álló összegzés egy évtized adatait dolgozta fel a 2010/11-es és a 2019/20-as tanévek közti időszakból. Szlovákia mellett, Kárpátalja, Erdély és a Vajdaság óvodáira, általános és középiskoláira is kíváncsiak voltak a diákok létszámadatain, illetve azok 2010-es években bekövetkezett változásán keresztül.

Jobb képet kaptunk

Kiss Beáta, a Selye János Egyetem és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének részéről a felvezetés során arra hívta fel a figyelmet, hogy a közoktatás helyzetét bemutató, tudományos alapokon nyugvó kutatásokból nincs sok – sőt az elmúlt években a magyarországi csoport munkáját leszámítva egyáltalán nem születtek ilyen áttekintések.

Rákóczi Krisztián, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa a projekt összegzéseként elmondta, az adatokat 90 különböző térképen ábrázolták. Az óriási mennyiségű információ feldolgozásának jót tett a Covid-lezárások ideje, ekkor ugyanis jobban azok „kibogozására” tudtak összpontosítani. Összesen mintegy 1700 óvoda, 2000 általános és több száz középiskola számaival tudtak dolgozni.

Óvodák

Tátrai Patrik, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézetének munkatársa adott elő a tényleges eredményekről. A komáromi helyszínhez igazodván elsősorban a szlovákiai tendenciákat ismertette.

Ami az óvodákat illeti, a gyerekek létszáma 8532-ről 9388-ra, vagyis mintegy 10%-kal gyarapodott egy évtized alatt. Ugyanakkor jelentős regionális különbségeket lehet megfigyelni. Pozsonyban vagy Kassán, ill. azok környékén volt a legnagyobb a növekedés aránya (akár a 30%-ot is kitette), ami a szuburbanizációs folyamatok számlájára írható. Az olyan vidékeken azonban, mint a Bodrogköz vagy az Ung-vidék, csökkent a gyermekszám. Megfigyelhető egyúttal a falusi óvodák térvesztése, valamint egyes régiókban a szegregáció növekedése is a roma gyermekek arányának növekedése miatt.

Alapiskolák

Tátrai Patrik szerint az alapiskolások száma jól indikálja a demográfiai folyamatokat, elsősorban a természetes szaporodás és a migráció területi különbségeit. Esetükben 10 év alatt 5%-os csökkenést tapasztaltak: 30905-ről 29264 főre csökkent a diáklétszám. Külön kiemelte a Rimaszombati és a Nagyrőcei járások helyzetét, ahol a magyar anyanyelvű romák révén növekedtek a számok. Jól látható a szórványok sajátos és negatív előjelű helyzete is: a Nyitrai vagy a Nagykürtösi járásokban a 40%-ot is elérheti a csökkenés aránya. Általánosságban érezhető, hogy a városi intézmények presztízse és vonzereje nagyobb, ám lehetnek kivételek is. A kelet-szlovákiai magyar tannyelvű városi iskolák közül ugyanis többnél csökkenést tapasztaltak. Ez a helyzet például Nagykaposon, míg a környező falvakban 10%-nál is magasabb volt a növekedési arány.

A következtetések szerint figyelemreméltó jelenség az is, hogy a „2016–2019 közötti magyar elsősök száma összességében valamelyest meghaladja a 2010–2013-ban született magyar nemzetiségűek átlagos számát. Legnagyobb mértékben a gömöri és abaúj-tornai részeken (kiemelkedően a Nagyrőcei és a Kassa-környéki járásokban), ahol a magyar anyanyelvű cigányság jelentős arányban él. A legalacsonyabb az arány (ezer magyar nemzetiségűre jutó kevesebb mint 500 magyar elsős) a szórványhelyzetű Nyitrai járásban, valamint Pozsonyban”.

Középiskolák

„Nem rózsás a helyzet” – összegezte gyorsan mindjárt az elején a középiskolák helyzetét Tátrai Patrik. Az egyik alapvető jelenség az, hogy az oktatási szinteken felfelé haladva egyre nagyobb a lemorzsolódás – ami egyébként az egész Kárpát–medencére érvényes. Tíz év alatt a 12500-as diáklétszám nagyjából negyedével, 9000 főre csökkent. A problémát mélyíti az is, hogy több kutatás már 10 évvel ezelőtt rámutatott: a magyar középiskolás korosztály csak mintegy 60% körüli arányban járt magyar tannyelvű középiskolákba. Vannak persze olyan térségek, amelyek kivételek, ilyennek számít a Szenci járás, ahol a migrációs többlet járhat ilyen hatással.

Hasonló cipőben

A teljes Kárpát-medencei kisebbségi magyar nyelvű oktatásra több általános tendencia jellemzi. Ami az általános iskolák összesített adatait illeti, a négy vizsgált országban 150,3 ezerről 144,5 ezerre, vagyis 3,9%-kal csökkent a tanulószám. Az ezt és a hasonló tendenciákat meghatározó demográfiai folyamatok mögött a születésszámok csökkenését, a magyar családok kivándorlását és az asszimilációt lehet megemlíteni. Jellemző a városi iskolák felértékelődése is, amely viszont együtt jár a falusi intézmények súlyának csökkenésével. Ezzel összefügg a magyar nyelvterület tömbösödése és a szórványok lemorzsolódása is. Egyértelmű, hogy a magyar nyelvű romák egyre nagyobb szerepet töltenek be a magyar nyelvű oktatás fenntartásában, ám ez szegregációs folyamatokkal is párosulhat. Megfigyelhető a nem magyar anyanyelvű, ill. az etnikailag, nyelvileg vegyes családok esetében a magyar oktatás iránti kereslet növekedése, amely azonban módszertani és egyéb kihívásokat kelt életre.

Az előadásokat követően a jelenlevő meghívottak a rendezvény házigazdái, Kiss Beáta, Szarka László és Fodor Attila részvételével hosszasan vitatták meg a hallottakat.