Európa egyik legszebb, legértékesebb természeti kincse, a Duna szárazföldi deltája közös szülőföldünk, mégsem tudjuk maradéktalanul kihasználni ezt a páratlan lehetőséget. Az Öreg-Duna rehabilitációja több mint harminc éve várat magára, a korábbi egységes ökológiai rendszer, a szigetközi és a csallóközi fonatos ágrendszer egymástól és az Öreg-Dunától is elszigetelődött. A magyarországi oldalon, a Szigetközben helyi összefogással sikerült konszenzusos, érdemi vízpótlást megvalósítani, és évről évre dinamikusan fejlődő ökoturizmus élteti a régiót. Nálunk, a Csallóközben más a helyzet, bár itt is meglennének a lehetőségek a továbblépésre. Ezekről is szóltak a fórum meghívott vendégei, szakemberek, környezetvédők, mindenki a saját szemszögéből, a saját tapasztalatai alapján. A községháza nagyterme zsúfolásig megtelt, pótszékeket is el kellett helyezni.

A senki földje

A házigazda Álló Donát, Vajka polgármestere felidézte az egykoron elhangzott ígéreteket az olcsó áramról, amelyek a mai napig nem váltak valóra, sőt egyre irreálisabbnak tűnnek, és keserűen konstatálta, hogy „a mindenkori szlovák kormány szemében a Duna bal partján elzárt három falu, Doborgaz, Vajka és Nagybodak a mesterségesen kialakított szigeten mintha a senki földje lenne. Eljött az ideje annak, hogy a szlovák állam gondoljon ránk és segítő kezet nyújtson ahhoz, hogy megmenthessük, megóvhassuk a Duna menti vadregényes tájat és környezettudatos megoldásokkal kiaknázhassuk a turizmusban rejlő lehetőségeket.

Négy fenékküszöb

Németh József, az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója a Szigetköz vízpótlórendszerének több évtizedes gyakorlati eredményeire fókuszált. Nagyon fontos volt annak idején, hogy a hullámtér vízpótlása ügyében egy mindenki számára elfogadható konszenzus szülessen, hiszen mások voltak az érdekeik a horgászoknak, a természetvédőknek, az erdészeknek, a helyi önkormányzatoknak. Ezért kiválasztottak egy olyan referencia időszakot az 1950- 60-as évekből, amelyről minden érdekelt úgy gondolta, hogy megfelelő állapotban volt a hullámtér. Ez alapján tudtak a Duna természetes vízjárását követő vízpótlórendszert kialakítani.

A két oldal vízpótló rendszere alapvetően abban különbözik, hogy a szigetközi egy dinamikus, míg a csallóközi sokkal statikusabb és állandó vízszintet produkáló megoldás. A kettőt akkor lehet közelíteni egymáshoz, ha megpróbáljuk valamilyen módon összekötni az Öreg-Duna vízszintrehabilitációjával. E szerint négy fenékküszöb (kőszórás a meder teljes szélességében, amely megemeli a vízszintet, és átbukik fölötte a víz – a szerk. megjegy.) épülhetne a főmederben a Dunacsún-Szap közötti szakaszon. Úgy választották meg a helyszíneket, hogy a víz ki- és visszavezetése a szigetközi és a csallóközi hullámtérbe egyaránt biztosított legyen, összenyitva így a két ágrendszert, lehetővé téve az ökológiai átjárhatóságot, az ívóhelyek elérését a halaknak ugyanúgy, mint a vízi turizmus kiszélesítésének lehetőségét.

A fenékküszöbök a mederrehabilitációval együtt az árvízlevezetőképességet és a talajvízállapotokat is javítanák. A jelenlegi helyzet ugyanis az, hogy a főmederbe érkező víz a Duna elterelése óta töredéke a korábbinak, 3-4 méterrel alacsonyabban folyik le. Ez a part közeli talajvizekre is negatív hatással van, miközben megszűnt kapcsolat a főmeder és a mellékágrendszerek között. Maga a főmeder is jelentősen szűkült, a szárazra került mederrészek beerdősültek, az árvízlevezető képesség jelentősen romlott. „A modell- és hatásvizsgálatokat követően a projekt elvi engedélyezési szintű tanulmányterve az év végéig elkészülhet. Ezt először még Magyarországon is megvitatják, és nyilván akkor fogunk tudni továbblépni, ha a szlovák oldalról is támogatást kapunk” – hangsúlyozta Németh József.

Nincs tényleges árasztás

A Dunavit Dunamenti Tájvédelmi Társulás prezentációjában a jelenlegi helyzetet mutatta be a szlovákiai ágrendszerben. A bősi vízerőmű üzembe helyezése és a folyó 1992-es elterelése óta csak a felvízcsatornából jut víz az ágrendszerbe, méghozzá a doborgazi kis vízerőmű kapuján keresztül, másodpercenként átlagosan 30 köbméter. Ez a vízmennyiség azonban édeskevés az értékes ártéri ökoszisztéma életben tartásához. Ezért szimulált árasztásokra is szükség van, amilyen az elmúlt hetekben is megvalósult. Ilyenkor némileg több vizet engednek át a doborgazi kapun, de ez a vízmennyiség is túl kevés, hiszen a Duna-ágak medréből gyakorlatilag szinte sehol nem lép ki a víz. Fodor Péter a drónnal készült felvételeken demonstrálta, hogy tényleges árasztásokról nem is beszélhetünk, mert ez a vízmennyiség sem mennyiségben, sem dinamikájában nem elegendő.

Érdekcsoportok diktálnak

Mi legyen veled, Öreg-Duna? Kialakítható-e, képviselhető-e, érvényesíthető-e közös, csallóközi-szigetközi érdekvédelem? Ezt a kérdéskört jártuk körbe az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetésen. Álló Donát, Vajka polgármestere, Deraj Mihály, a Dunaszerdahelyi Járási Hivatal elöljárója, Kozma Katalin, a győri Széchenyi István Egyetem docense és az Insula Magna projekt szakmai vezetője, Miklós László egyetemi tanár, volt környezetvédelmi miniszter, Németh József, az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója és Tuba Lajos, a Somorjai Régiófejlesztési Ügynökség igazgatója osztotta meg nézeteit az Új Szó vajkai fórumának szép számú közönségével.

Deraj Mihály szerint a Kis-Csallóközben a legerősebb, legpénzesebb érdekcsoportok diktálják a szabályokat, és üzleti szempontból hasznosították évtizedeken át a területet. Sajnos ez azt jelentette, hogy az ártérben is építkeztek. Azért történhetett meg mindez, mert az állami szabályozás nem volt elég szigorú, a politika pedig elnézte, hogy kiskapuk nyíljanak. Ennek ellensúlyát egy nemzeti park kialakítása adhatja meg. A nemzeti park garantálhatja azt, hogy szabályozott, turizmusra épülő térség alakuljon ki, ami lehetőséget ad természetesen az itt élők a boldogulására is.

Az, hogy a Öreg-Dunát milyen műszaki beavatkozással lehet rehabilitálni, Deraj Mihály szerint még biztosan hosszú vita tárgya lesz, hiszen a szlovák oldalon körvonalazódó elképzelés szerint inkább egy meanderező (kanyargó) mederrel lehetne összekötni a csallóközi és a szigetközi ágrendszert, természetes vízjárást generálva, korlátozott vízmennyiség biztosításával. Miközben a bősi erőmű működik és a hajózást is garantálni kell.

Stratégiai terv

Miklós László egyetemi tanár, volt környezetvédelmi miniszter úgy látja, a változás folyamatos a természetben, és ebbe bele kell nyugodnunk. „Az önkritikát mindenkinek ajánlom, mert nehéz megmondani, hogy melyik műszaki megoldás jó. Vízmegtartási szempontból a fenékküszöb és meanderező megoldás is elfogadható. A meanderező megoldás mégis azért áll közelebb hozzám, mert így tényleg összeköthető lenne a szigetközi és a csallóközi oldal a fenékküszöbök részleges megoldásához képest” – mondta az egyetemi tanár, hangsúlyozva, hogy a műszaki javaslatokhoz mindenképpen hozzá kell rendelni stratégiai környezeti hatásvizsgálatokat, ajánlásokat.

„A magam részéről támogatom, hogy legyen nemzeti park a Duna mentén. Miközben nem biztos, hogy meg fog valósulni, főleg nem abban az időintervallumban, amit megjósoltak” – mondta Miklós László. A volt miniszter mindenkit megnyugtatott, hogy nem kell félni a nemzeti parktól, hiszen a jelenleginél nem lesznek szigorúbban védett területek, nem zárják ki az itt élőket a saját szülőföldjükről. Ugyanakkor a gazdálkodók komoly kompenzációt kérhetnek. Így a földtulajdonosok inkább örülhetnek, ha a területük védettség alá került, mert több hasznuk lehet belőle. Ehhez persze az kell, hogy segítsék a gazdákat abban, hogyan lehet kompenzációt kérni. „Én büszke volnék arra, ha itt nemzeti park lehetne” – hangsúlyozta Miklós László.

Álló Donát a magyarországi, Fertő-Hanság Nemzeti park példáját hozta fel, ami fejlődést hozott az ottani térségnek. Szerinte ugyanígy a Duna Menti Nemzeti Park is kapu lehet a régiónak. Vajka polgármestere úgy látja, ebben a térségben folyamatosan ütköztek az érdekek, miközben a pénz dominált. A fejlesztések úgy zajlottak, hogy ha valaki pénzt szagolt, mindenképpen azon volt, hogy végigvigye az elképzelését, akár legálisan, akár illegálisan. Megoldást pedig azt hozhatna, ha végre stratégiai tervek készülnének a térség fejlesztésére.

A kulcs az ökoturizmus

Kozma Katalin, a győri Széchenyi István Egyetem docense, az Insula Magna program szakmai vezetője szerint ahhoz, hogy a csallóközi térség fejlődhessen, először helyzetfeltárást kell készíteni. Úgy, ahogy a Szigetközben is megtörtént. A helyi, természeti értékekre alapozott ökoturizmus, a turizmusba fektetett potenciál lehet a közös nevező a Csallóközben és a Szigetközben. „Ha elindulunk ebbe az irányba, az akadémiai szféra bevonásával akár közös kutatócsapat is segítheti a lehetőségek mélyebb feltárását” – mondta Kozma Katalin, nyomatékosítva, hogy úgy kell a tájat értelmezni, hogy az ember ne szoruljon ki belőle.

Németh József, észak-dunántúli vízügyi igazgató hangsúlyozta, hogy a műszaki megoldások kidolgozásánál tisztában kell lennünk a Dunában és ágrendszeriben zajló folyamatokkal, így a medersüllyedéssel például, ami az eltereléssel nem érintett szakaszokon is jelen van. Tudnunk kell, hogy az általunk preferált beavatkozásokkal milyen célokat tudunk elérni, illetve, el tudjuk-e érni a céljainkat? Meg kell vizsgálni, hogy meanderezett mederbe, van a jelenlegi öreg-mederbe akarunk-e keresztgátakat építeni, mert erre mindegyik megoldásnál szükség lesz. „Nyilván a legfontosabb, hogy le tudjunk ülni egy közös asztalhoz” – mondta az igazgató.

Még harminc év?

„A két ország vízügyesei majdnem mindig megegyeztek, ugyanígy a természetvédők is. Egyedül a politikusok nem tudtak dűlőre jutni az elmúlt évtizedekben. És amíg a politikusok nem mondják végre azt, hogy egyezzen meg a két ország, ugyanúgy nem lesz itt előrelépés ezután sem. Most jönnek Szlovákiában az előrehozott választások, nem vagyok benne biztos, hogy ez megoldja a kérdést” – tette hozzá Miklós László.

„Harminc éve a Keresztes-Vavrousek megoldásból sem lett semmi, és azóta sem látszik közeledés. A mai fiatalok számíthatnak arra, hogy eltelik még újabb harminc év, mire történik valami. A Szigetközben időről-időről születik egy-egy koncepció, amit át is beszélnek a térségben. Itt, ha folynak is kutatások, ha modelleznek is a Dunán, nem jut el hozzánk abból semmi, nincs széles körű egyeztetés” – mutatott rá Tuba Lajos.

„Javaslatcsomag itt helyben, a Csallóközben is készülhet, ami mellé a települések, az itt élők oda tudnak állni. Az Insula Magna projekt ebben is segíthet. Alulról jövő kezdeményezésként ezt a folyamatot végig lehet vinni. A konszenzus érdekében ugyanakkor erdésznek, gazdálkodónak, vízügyesnek, kutatónak, polgármesternek, mindenkinek engednie kell valamennyit. Az kell eldönteni, hogy hol van konszenzus határa. Ezt elfogadva viszont nagy szép, értékteremtő víziót lehet kidolgozni helyben, ami mögé aztán a politika is oda kell, hogy álljon” – vázolta fel a lehetőséget Kozma Katalin.

„A források, támogatások az elmúlt években nem arányosan érkeztek a térségbe, pedig itt csak három faluról van szó. A retorika pedig ezt követően mindig az volt, hogy ha magatok sem tudtok megegyezni, akkor mit akartok? Amíg nem lesz közös érdekképviseletünk, addig el vagyunk veszve, de bízom benne, hogy ez a jövőben változni fog. Óriási potenciál van ebben a térségben, bolondok lennénk, ha nem próbálnánk meg a saját malmunkra hajtani a vizet” – nyomatékosította Álló Donát.

A zárszót Orosz Csaba, Somorja polgármestere mondta. Szerinte a sok nézőpont, megközelítés közül valóban el kell dönteni, hogy mit is akarunk. A Duna nem elválaszt, hanem összeköt bennünket, és törekednünk kell arra, hogy egy élő, a térséget hosszú távon eltartó folyót hagyjunk az unokáinkra.