Győry Attila

író, a Családi Könyvklub vezetője

Nos, amikor megalapítottuk a Családi Könyvklubot, aprócska, ismeretlen, bukdácsoló cégként az volt az elképzelésem, hogy a cél – nem más mint – olyan fogalmi szintre jutni, mint az Új Szó. Azaz megaismert márkanevet képzeltünk el. Az volt az elképzelésünk, hogy amikor szóba kerül a Családi Könyvklub, az legalább úgy csengjen, mint az Új Szó. Az Új Szó napilap – a felvidéki emberek utolsó médiabástyája –, amelyre mindannyian büszkék lehetünk. Jelképesen olyan, mint egy viharban hánykolódó hajó, amely küzd, folyamatosan ellenáll a zord szelek ellen és tartja magát. Kívánom az Új Szó napilapnak, az olvasóinak és a munkatársainak, hogy ragaszkodjanak a hajójukhoz, mert bármilyen viharvert is, a hánykolódó tengeren otthont nyújt a fedélzetén – bármi is történik. Isten éltesse az Új Szót!

(já)

Bárczi Zsófia,

a Nyitrai Konstantin Filozófus egyetem dékánja

Az Új Szó átböngészése a reggeli rutinomhoz tartozik. Akkor kezdődik jól a napom, ha reggel, mielőtt beindulna a munkahelyi daráló, meg tudok inni egy csésze teát és át tudom nézni az újságokat. A reggeli újságolvasás, túl a világról való tájékozódáson, a normalitás, a kiszámítható élet illúzióját nyújtja. Stabilitást a hektikus napokban. Persze, nem kizárólag az Új Szót olvasom, de ez a napilap, mióta csak emlékszem, mindig jelen volt az életemben valahogy. Édesapám gyerekkoromban minden reggel megvette az Új Szót, a Pravdát és a Športot. Majd az Új Szót, a Smet és a Športot. A Vasárnapot csütörtökönként. Időnként a Hospodárske novinyt. A Szabad Földművest. A Szabad Újságot. Nem fizetett elő, reggelente Adélkánál, a sarki újságosbódéban vette meg az előkészített lapokat, munkába menet. Ez meg az ő napi rutinjához tartozott. Nyaranta valaki mindig újságot olvasott az udvaron. Ez is egy emlék. Édesapám a szomszédunkkal. A szomszédunk édesapámmal. Elolvassák – ki az Új Szóval, ki a Sme lappal kezd –, aztán cserélnek. Ők még végigolvassák a lapot, én már csak a politikai és kulturális rovatokat. Néha a Régiót. Többnyire digitálisan, ritkábban papír alapon. Általában reggel, a tea után, a munka előtt. A napi rutin részeként.

(bl)

Lukács Zsolt 

képzőművész

Az Új Szó számomra nem egy fogyasztandó sajtótermék volt, hanem egy platform, ahol publikálhattam. Az egyetemi éveim alatt kezdtem el illusztrátorként dolgozni a lapnál a kilencvenes években, és lehetőséget nyújtottak számomra, hogy megmutassam ifjonti titáni tehetségemet (akkor így gondoltam magamra) a szlovákiai magyar közösségnek. Az illusztrációkból sokat Rácz Noémi tettestársaként követtem el, akivel később összeházasodtam, és még mindig boldogan élünk együtt. A kétezres években aztán a lap karikaturistájaként folytattam, és ez az időszak lehetővé tette számomra, hogy szorosabb kapcsolatokat alakítsak ki az Új Szó szerkesztőségével és azokkal az értelmiségi körökkel, akik a szerkesztőség körül forgolódtak. A lappal együtt töltött időszak alatt remek emberekkel ismerkedtem meg, szerkesztőkkel, írókkal, értelmiségiekkel, sokkal közülük a mai napig tartom a kapcsolatot. Bízom benne, hogy az Új Szó továbbra is teret ad a fiatal tehetségeknek, és hű marad azokhoz az értékekhez, amelyek az évek során oly sok olvasó számára tették kedvessé és mérvadóvá.

(juk)

Suja Tímea,

az extraligás somorjai női kosárlabdacsapat edzője

Kiskorom óta mamaék és anyumék is mindig vásárolták, napi szinten találkoztam az Új Szóval, már akkor regisztráltam, hogy létezik. Nagymamám a mai napig hordja hozzánk is, ha valamelyik engem is érintő cikkről lemaradtam volna, ezek a számok mind el vannak téve. Ha kezembe kerül a lap, át szoktam böngészni az egészet, persze azért a sportrovat érdekel a leginkább. Figyelem a régiónkat érintő híreket is, illetve a gyerekeknek szóló programokról szóló írásokat. A politikával kapcsolatos oldalakat nem nézem, de az nem az Új Szó hibája, azokat sehol nem olvasom. 🙂

(ot)

Dobsa Tamás

néptáncos

Nekem az Új Szó sokáig a hétvégét jelentette, mert a nagyszüleimnél találkoztam vele, ahová hétvégente jártunk. Ők is főleg a tv-műsor miatt vásárolták. Gyerekként nem volt túl nagy az érdeklődésem az újság iránt. Hacsak nem papírcsákóra meg papírhajóra kellett. Otthon sem volt előfizetve, néhanapján megvették a szülők, főleg ha benne voltunk valamelyik együttessel kapcsolatban. Aztán, ahogy idősödtem, egyre többször vettem észre, hogy megveszem a lapot. Amióta saját családunk van, rendszeres előfizetői vagyunk az Új Szónak. Fontos, hogy legyen a szlovákiai magyarságnak naponta megjelenő újságja és ne csak bulvár- meg politikatartalmú legyen, hanem foglalkozzon a közélettel, a kulturális élettel. Személyesen is hálás vagyok az Új Szónak, hisz társulatunkról is rendszeresen jelennek meg cikkek, beszámolók. Amíg a napilap tartja ezt a kulturált színvonalat, számíthat a támogatásunkra.

(juk)

Pataki Tamás,

a Kompromisszum magazin szerkesztője

Gyerekkor az Új Szóval. Az Új Szóról akarva-akaratlanul nagypapám jut eszembe. Tipikus reggeli: szalonna, disznósajt, fokhagyma. Kávé és Új Szó. Felteszi az olvasószemüvegét. Hümmög, konstatál, csóválja a fejét, lapozgat, majd a végén megnézi, milyen meccs lesz aznap és hol adják. Az Új Szó volt az első napilap, amivel kapcsolatba kerültem, és amelyet rendszeresen lapozgathattam. Informálódni, megtudni, mi történik a nagyvilágban máig a napi rutin része. Egyetem az Új Szóval. Történelem szakra jártam, diplomamunkát írtam. Csehszlovák–szír kapcsolatok a hidegháború első felében és ezek letükröződése a korabeli sajtóban. A munkám gerincét a korabeli Új Szó adta, mely a Fórum Intézetnek köszönhetően digitalizált formában könnyen kutatható. A történelem szerelmeseként az 50-es évek nyelvezetét ízlelgetve olvasgattam: békeharcosok, imperialisták, arab szocialista testvérek, 5 éves terv. A szír delegátus Prágába utazott, hogy megkoszorúzza Gottwald szobrát és együtt ebédeljen a szocialista testvérekkel. Egy primér forrás TOP SECRET/Přísně tajné jelzéssel számolt be a találkozó valódi leiratáról: a két ország fegyverszállítmányban egyezett meg. Kutatásomból kiderült, hogy a különböző kereskedelmi kapcsolatokon túl még kiképzőket is küldtünk a szíreknek. Felnőttkor az Új Szóval. Pár éve munka mellett elkezdtem a civil szférában mozogni. A Kompromisszum első általam rendezett és moderált eseménye: A szlovákiai magyar médiumok hatása a közvélemény alakítására. Az Új Szó egyik munkatársa válaszolt a megkeresésemre, valahonnan válasz se érkezett. Tanulságos este volt. A választás előtt kaptam egy megkeresést az Új Szótól. Miért menjenek el az emberek választani? Ez volt az első ankétválaszom, amely klasszikus, nyomtatott sajtóban is megjelent. Vajon mit szólt volna papám, ha a reggeli Új Szó olvasása közben meglátja az unokáját? Biztos tetszett volna neki a focis hasonlatom.

(száz)

Balogh László,

a többszörös arany sávos Sarló citerazenekar vezetője

Alapvetően tájékozott embernek tartom magam, mivel igyekszem a lehető legtöbb mindent megtudni az aktuális történésekről. Igyekszem különböző hírportálokról tájékozódni, hogy minél több szempontot megismerjek, majd a legvégén az összes információból le tudjam vonni a következtetést. Nekem személy szerint nincs állandó előfizetésem az Új Szó napilapra, de úgy gondolom, hogy az egyetlen országosan is megjelenő szlovákiai magyar napilap fontos szerepet tölt be a mindennapok történéseiben. Fontosnak tartom, hogy a szlovákiai magyar emberek napi szinten, az anyanyelvükön kapjanak információt a körülöttük zajló eseményekről. Tudom, manapság nagyon nehéz helyzetben vannak a nyomtatott sajtótermékek, hiszen szinte az összes telefonkészüléken már megjeleníthetők az online források. Manapság már ritkábban fordul elő, hogy újságot lapozva olvasom a híreket, viszont hozzá kell tennem, én kimondottan nagy előnynek tartom azt, hogy online minden elérhető. Mindig célszerűen találok időt az olvasásra, amikor az adott idő alatt próbálok a lehető legtöbb dolgot megtudni, viszont olyan is előfordul, hogy az ember várakozik, esetleg van egy kis szabadideje, akkor szintén előkerül a telefon, s már keresem is az aktuális történéseket. Az Új Szó is azon oldalak közé tartozik, amiket gyakran felkeresek, hiszen nemcsak érdekes, de mindig aktuális dolgokról is tudok olvasni. A körülöttem levőkről is elmondhatom, hogy a legtöbbjük szintén az Új Szót olvasva tájékozódik.

(kürthy)

Miklós László

volt környezetvédelmi miniszter

Elsősorban is majdnem napra egyidősek vagyunk, így hát egyszerre nőttünk fel. Gyerekkoromban a nagyapám járatta Magyarországról az Élet és Tudományt, valamint a Ludas Matyit, a szüleim a Dolgozó Nőt, a Hetet, valamint az Új Szót és a Kis Építőt is. Nekem az utóbbi kettő nem a napi „új szavakat”, se nem a „kiskorú országfejlesztőt” jelentette, hanem ők voltak az Új Szó és a Kis Építő, személyek, akikkel beszélgettem, gondolatjel nélkül. Szerintem ezt Szlovákia magyar lakosságának többsége is így érzékelte. Felnőtt korom nagy részét teljesen szlovák környezetben töltöttem, Selmecbányán és Zólyomban, ahol az Új Szó nem kísért napi szinten, de szakmai oldalról gyakran megszólított, gondolom azért is, mert nem túl sok hivatásos magyar nyelvű környezetvédő van Szlovákiában. Minden esetben szívesen válaszoltam a felkérésekre. Éppen azért, hogy a magyar lakosság körében is legalább időről időre megjelent a környezetvédelem témája, nagyon hálás vagyok. Valamint azért is, hogy az Új Szó (és a Pátria rádió), „rákényszerítettek”, a szlovák és angol nyelvű, szigorúan szakmai kommunikációmat megpróbáljam magyarul is megfogalmazni. Ez aztán bizonyosan hozzásegített ahhoz, hogy számos magyar egyetemen, sőt kisiskolákban is adtam elő, és talán ahhoz is, hogy a Szent István Egyetem díszdoktora, valamint a Magyar Tudományos Akadémia tagjává lettem. Kívánok az Új Szónak hosszú sikeres életet, mindannyiunk örömére.

(som)

Radványi Miklós,

a komáromi KFC labdarúgócsapatának vezetőedzője

Az Új Szót gyerekkorom óta olvasom. A hét elején már akkor is mindig megjelent az összes régiós focibajnokság tabellája és eredményei, ennek köszönhetően tudtam, hogy mi történik a szlovákiai futballban. Még a keleti csoportokról is olyan áttekintésem volt, hogy az hihetetlen. Nagyon vártam mindig ezeket a napokat. Aztán amikortól én is szerepeltem/szerepelek az újságban, továbbra is nagyon szívesen olvasom, és nemcsak a sportot, minden részét. Számomra ez egy olyan, jól áttekinthető napilap, amely nem maradhat ki a mindennapjaimból.

(ot)