Édesanyám ma is abban a házban él, amelyben testvéremmel felnőttünk, és amely egy nagy telek sarkában található. Családon belül megegyeztünk, hogy felosztjuk a telket, és utána édesanyám ajándékoz nekünk belőle, hogy saját házakat építsünk rá. A tervet viszont gátolja, hogy a telken ugyan csak édesanyám él, de az 1/10-e két olyan résztulajdonosé, akikről a nevükön kívül a tulajdonlapon csak annyi szerepel, hogy a részeiket a „Slovenský pozemkový fond” kezeli. Anyukám emlékei szerint a nagymamánk testvéreiről lehet szó, akikről viszont sajnos semmi közelebbit nem tudunk, még azt se, hogy élnek-e leszármazottjaik, és ha igen, hol. Az volna a kérdésem, hogy hogyan rendezhetnénk a viszonyokat az ismeretlen tulajdonosokkal szemben? Van mód arra, hogy csakis édesanyánk legyen a telek tulajdonosa?

A földterületek tulajdonjogi viszonyainak rendezése a szlovákiai joggyakorlat egyik gyakori problematikája. Azon belül is külön kategóriát alkot az olyan telkek rendezése, amelyek ún. „ismeretlen” tulajdonosok (társ)tulajdonában vannak. A Tt. 180/1995 sz. a földterületek tulajdonjogi rendezéséről szóló törvény (Ftrt.) ismeretlen tulajdonos alatt olyan telektulajdonost ért, akinek ismert a neve, de a holléte, ill. egyéb adatai nem (ne keverjük össze az ún. azonosítatlan tulajdonossal, akinek még a neve sem ismert – vele most nem foglalkozunk, mivel olvasónk kérdése ismeretlen tulajdonosokat érint). Az ismeretlen tulajdonosok nem tudnak rendelkezni saját vagyonukkal, ezért szükség esetén ezt az állam teszi meg helyettük a Szlovák Földalap (Slovenský pozemkový fond – SzF) által, amely az ún. nevesítetlen földek (az ismeretlen és azonosítatlan tulajdonosok földjei) törvényes kezelője.

Ami a jogeszközöket illeti, olvasónk először is kérvényezheti a SzF-nál a tulajdonrészek megvételét. A SzF viszont nem adhatja el az ismeretlen tulajdonosok részét pusztán saját belátása szerint, hanem csakis akkor, ha adott valamelyik a Ftrt. 19/3. §-ban rögzített törvényes indok (ilyen pl. a telekhez vagy a szomszédos ingatlanaihoz való jobb hozzáférés szüksége). A kérvényt maga a SzF vizsgálja, és ha indokoltnak találja azt, elkezdi azt az eljárást, amely végén az ismeretlen tulajdonos nevében eladja a tulajdonrészt egy szakértő által megszabott vételárért. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez a folyamat (az elbírálással együtt) viszonylag hosszadalmas lehet, és nem kell, hogy a SzF rábólintson az eladásra, érdemes ezért megfontolni a többi lehetőséget is.

Az adásvételen kívül az adott ügyben szóba jöhet a társtulajdon bíróság általi megszüntetése is. Ilyen esetben olvasónk egyrészt javasolhatja, hogy a bíróság ítélje oda neki az ismeretlen tulajdonosok részét megfelelő ellenérték fejében, vagy pedig (ha a családnak nincs feltétlenül szüksége a telek 1/10-ére) egy vázrajz alapján javasolhatja a telek tulajdonrészek szerinti elválasztását, amely eredményeképpen az eredeti telek 9/10-ét kitevő új telek az édesanya kizárólagos tulajdonába kerülne. Emellett pedig még szóba jöhet egy ún. elbirtoklási kereset is, amelyben viszont az édesanyának bizonyítania kéne, hogy az ismeretlen tulajdonosok 1/10-ét több mint 10 éve megszakítás nélkül jóhiszeműen birtokolja, ezért ma már az ő tulajdonát képezi.

Az ismeretlen tulajdonosokat egyébként mindegyik bírósági eljárásban a SzF képviselné. A törvény értelmében ugyanis az efféle tulajdon kezeléséhez hozzátartozik az ismeretlen tulajdonosok eljárási képviselete is.