John Van Dreal pszichológus szerint az iskolákban előforduló erőszakos támadások, kisebb-nagyobb mértékű zaklatás egyrészt mentális egészségi problémákra vezethetők vissza, másrészt a kutatások azt is kimutatták, hogy a legtöbb támadó különösen stresszes életet élt. Sok elkövető különböző traumákat élt át, például érzelmi bántalmazást, szülői érdektelenséget, családon belüli erőszakot vagy alkoholt. És a legtöbbjük számára ez nagy belső veszteséget jelentett. Emellett úgy érezték, nem fogadták el őket az iskolai közösségben.

Gyakran előfordul, hogy a gyermekek esetében akarva-akaratlanul nem vesszük észre, hogy segítségre van szükségük – legyen szó akár az otthoni környezetből, akár az osztályon belüli közösségből fakadó problémákról. Az iskolai erőszak a gyermekekkel szembeni erőszak egyik leglátványosabb formája, és életre szóló mély nyomokat hagyhat az ember pszichéjében. Sokféle formája lehet a fizikai erőszaktól a lelki erőszakig. Gyakran a zaklatásban vagy megfélemlítésben nyilvánul meg, de különböző fegyverek használata révén szélsőségesebb formákat is ölthet.

Az UNICEF közzétett egy felmérést, amelyet 122 országban végeztek, és amely a világ népességének 51%-át képviseli a 13–15 éves gyermekek körében. Zárójelentésében megállapította, hogy világszerte a 13–15 évesek mintegy fele számolt be a kortársak közötti erőszak és zaklatás különböző formáinak a megtapasztalásáról. Az iskolai zaklatással kapcsolatban Papucsek Lelkes Viktória gyermek és ifjúsági klinikai szakpszichológus válaszolt néhány kérdésre.

Mi az iskolai kortárs bántalmazás?

Az iskolai kortárs bántalmazás, vagy más néven a bullying egy összetett, és mára már sokat kutatott jelenség. Akkor beszélünk bullyingról, ha valaki rendszeresen, hosszabb időn keresztül fizikai, szóbeli bántalmazásban részesül úgy, hogy képtelen önmagát megvédeni, az erőfölényben jelentkező különbségek okán. Manapság az online térben megjelenő bántalmazásról is egyre gyakrabban hallhatnak – ezt nevezzük cyberbullyingnak. Az iskolai kortárs zaklatás előfordulási gyakorisága nem nőtt vagy csökkent számottevően az elmúlt években. A WHO egy 2006-os felmérését idézve elmondható, hogy a cseh 11–15 éves fiúk 9,7%-a, a lányok 6,6%-a került már áldozati szerepbe. A szlovákiai ISA intézmény 2022-es nem reprezentatív felmérésében a diákok negyede számolt be iskolai zaklatásról az online térben és szemtől szemben az iskolában, a diákok 2,8–5,2%-a heti szinten előforduló bántalmazást jelzett.

Mi lehet ennek a jelenségnek az oka? Mire vezethető vissza? Csődöt mondott a nevelés a családon belül? Vagy az iskolákkal van gond?

A bullying az egész osztály- vagy iskolai közösséget érintő probléma. Kialakulásának hátterében különböző tényezők komplex egymásra hatása tárható fel: az agressziót, kirekesztést legitimáló társadalmi folyamatok, az iskola légköre (versengés, klikkesedés, együttműködésre és elfogadásra épülő osztálynormák hiánya), vagy olyan csoportdinamikai folyamatok, mint a vezetői szerepért, népszerűségért folyó harc. A családi tényezők közül kiemelhető az agresszív viselkedést megerősítő – elismerő, a „gyengeség” jeleit leértékelő reakciók a szülők részéről („egy férfi csapjon oda, ha kell”; „ne legyél anyámasszony katonája”), vagy a modell, amelyet a szülők nyújtanak: ha a szülő, mint a gyermek szemében pozitív személy, agresszív, a gyermek ezt a mintát fogja követni.

Egyesek a szociális média negatív hatásáról beszélnek. Valóban összefügg a fokozott agresszivitás a szociális médiával?

Alapvetően elmondható, hogy valóban, az erőszakos tartalmaknak való kitettség együtt jár a fokozott agresszivitással. Ugyanakkor kiemelendő, hogy az együttjárás – korreláció, nem jelent ok-okozati összefüggést. Elliot Aronson, szociálpszichológus szerint az, hogy a gyerekek agresszív tartalmakat látnak, vagy erőszakos videojátékokkal játszanak, nem értelemszerűen okozza azt, hogy bántani kezdjék társaikat. Az összefüggést befolyásolhatja például a gyermekek alap érzelmi állapota is. A frusztrált, dühös, vagy különböző okokból agresszióra alapvetően hajlamosabb gyerekek esetén az erőszakos tévéműsorok hatása erősebb lesz.

Milyen hatásai vannak az iskolai kortárs bántalmazásnak az áldozatokra és a közösségre nézve?

Az ellenséges, bántalmazó környezet az egész csoport számára kedvezőtlen: a gyerekek elidegenednek az iskolától, kevésbé szoros barátságok alakulnak ki. Az iskolában tapasztalható agresszió rossz iskolai- és osztályklímát teremt, az pedig negatív befolyással van a pszichés jóllétre és az iskolához való kötődésre is: mennyire szeretnek a gyerekek ott lenni, milyen mértékben vonódnak be a tanórákon és a fakultatív programokba, mennyire érzik közel magukat tanáraikhoz, társaikhoz. Ha valaki bullyingban áldozatként érintett, rövid távon teljesítményromlást, hangulatzavart, szorongásos panaszokat okozhat. Hosszútávon csökken a gyermek önértékelése, veszélyeztetetté válnak a depresszióra, megnövekszik az öngyilkosság rizikója is. Továbbá megfigyelhetőek pszichoszomatikus panaszok is – mint például a fejfájás, a láz és hasmenésszerű tünetek.

Mit lehet tenni az iskolai bántalmazás megelőzése – kezelése érdekében? Mi itt az iskola és mi a család szerepe?

Az iskolai kortárs bántalmazás megelőzése és kezelése komplex beavatkozást igényel, amelyben a közösség minden tagjának – tanároknak, az iskola minden dolgozójának és a szülőknek – össze kell fognia, egy olyan iskolai légkör kialakítása érdekében, amelyben minden gyermek biztonságban érezheti magát, és amelyben egyértelmű, hogy a bántalmazásnak az adott környezetben nincsen helye, nem elfogadott.

Manapság már léteznek olyan bizonyítottan hatékony eljárások, amelyek iskolai szintű bevezetése és hosszú távú alkalmazása lassan, de biztosan segíthet kialakítani az együttműködésen, egymás segítésén és empátián alapuló iskolai normákat, melyben a bántalmazás egyik formája sem elfogadott. Mindez radikális szemléletváltást igényelne a kormányzati – társadalmi szinttől egészen a kisebb közösségek – egyének szintjéig.

A bullying kezelésében lényeges lépés, hogy az áldozatok biztonságérzetét helyreállítsuk. Gyakran tapasztalom, hogy a gyerekek nem mernek segítséget kérni, mert félnek a retorziótól, szégyenkeznek, tehetetlennek érzik magukat. Fontos, hogy a jelzésüket komolyan vegyék az őt nevelő-tanító felnőttek, ne kérdőjelezzék meg őket, kapjanak támogatást és segítséget. Az elkövetővel, elkövetőkkel kapcsolatban is határozott fellépés szükséges: fontos egyértelműen kifejezni, hogy amit tesz(nek) az nem elfogadható. Az iskola kidolgozhat egy protokollt annak érdekében, hogyan is kezeljék az ilyen cselekményeket, a protokoll vagy az iskola házirendje tartalmazzon egy úgynevezett szankciólépcsőt, amely alapján eljárnak az elkövetőkkel szemben.

Érdemes az iskoláknak segítséget kérniük resztoratív – jóvátételen alapuló beavatkozásban képzett szakemberektől. A resztoratív szemlélet alapelve, hogy a bántalmazás az egész közösségen sebet ejt, és a közösségi érzés helyreállításával segíti az áldozatot, és a többi – akár passzívan érintett – résztvevőt is a biztonságérzet újbóli megtalálásában. A módszernek fontos eleme, hogy az elkövető vállal egy jóvátételt szolgáló cselekedetet, melynek célja az áldozat(ok) pszichés jóllétének helyreállítása. E szemlélet pozitívuma, hogy a bántalmazást elutasítja, azonban a bántalmazót nem rekeszti ki a közösségből, így elejét veheti a helyzet elmérgesedésének.