– Én nem fekszek le! Én nem szokok lefeküdni!

– Nem s z o k t a m lefeküdni – mondta az óvó néni nyomatékkal. – Így szebben hangzik, Péter. A szokok csúnya, és nem is helyes.

A fenti részlet gyerekkorom népszerű mesekönyvéből, a Pöttyös Panniból származik. Egyik nyelvész ismerősöm posztolta néhány hónapja a Facebookon. Megakadt rajta a szemem. Micsoda megalázó, megbélyegző szöveg ez! Eszembe jutott, hogy bizony annak idején az iskolában belénk is ezt nevelték: a standard nyelvváltozattól eltérő nyelvváltozatok „helytelenek”, „csúnyák”, „elítélendőek”. Gyerekként kritikátlanul át is vettem ezt a szemléletet, és egészen egyetemista koromig némi lesajnálással tekintettem a nem standard nyelvváltozatot beszélőkre. (Pedig az összes nagyszülőm nyelvjárásban beszélt.)

Aztán jött a fordulat: az egyetemen eljutottam a kiváló nyelvész, Bartha Csilla szociolingvisztika-óráira. Az ő hatására pedig gyökeres változás állt be a gondolkodásomban. Miért lennének a standard alakok „helyesebbek”, „szebbek”, mint más nyelvváltozatok? Hiszen a nyelv szépsége és kimeríthetetlen gazdagsága éppen abban áll, hogy több változata van, és a különböző változatokat beszélők mégis megértik egymást. Hát nem csodálatos ez? Szégyellem magam a régi énem miatt, aki az iskolából hozott, kritikátlanul átvett előítéletek hatására lenézte a nyelvjárási beszélőket. Mennyi mindennel vagyunk így – belénk nevelnek valamit, amit elfogadunk és átveszünk anélkül, hogy elgondolkoznánk rajta, valójában igaz-e, helyes-e… Pedig néha elég, ha kicsit kitekintünk, ha hajlandók vagyunk más véleményt is meghallgatni, s megpróbálni ebből a másik nézőpontból is megvizsgálni a dolgokat.

Persze a szlovákoknál ugyanígy megvan ez a szemlélet. Sosem értettem, miért nevetik ki a východniarokat meg a záhorákokat. A változatosság gyönyörködtet. Engem legalábbis. Mindig is csodáltam a szlovák nyelvjárások hihetetlen sokszínűségét. Aztán amikor egyre több szlovákiai magyart is megismertem, a csodálatom rájuk is kiterjedt. Élvezettel hallgatom például a palóc beszédet. Gyönyörű! Képtelen lennék utánozni. A csallóközi jellegzetességeket is szeretem. Két éve, amikor nálunk volt a dunaszerdahelyi cseregyerekünk, Sebi fiam sok mindent eltanult tőle, s azóta is úgy mondja. „Az anyukám” – mondanám én. „A’ anyum” – mondja ő. „Nagyon jó” – mondanám én. „Igen jó” – mondja ő.

Mindig nagyon élvezem az itteni magyar ismerőseimmel folytatott beszélgetéseket. Ők nem panelházban laknak, hanem blokkban, nem erkély van a házukon, hanem balkon, nem leszólnak valakit, hanem lemondanak, nem bekapcsolják a zenét, hanem elindítják, nem befordulnak, hanem letérnek, nem elütnek valakit, hanem elgyúrnak, nem fölvesznek valamit, hanem följátszanak, nem időpontot kérnek, hanem terminust, a részletet detájlnak hívják, a medencét bazénnak, a bizottságot komissziónak, a telefonban tartsd magaddal búcsúznak. Mikor hívhatlak? helyett sok magyar ismerősöm úgy kérdezi: Mikor hívhatok neked? Nem a buszhoz sietnek, hanem a buszra. No, no, no – mondják, amikor nagyon helyeselnek. Fagylajtot esznek és koncertot hallgatnak (míg én fagylaltot eszem és koncertet hallgatok), kiböjtölik a várakozást, meggyőzik a munkát, nem szót mondanak, hanem szavat. Megint helyett megint egyszer, mit tudom én helyett mit én tudom, és még sorolhatnám…

Ezek között a jellegzetességek között természetesen sok van, amely a szlovák nyelv hatását tükrözi. A nyelv buzgó őrei bizonyára kongatják is a vészharangot. Nyelvromlás! Elszlovákosodás! Megértem az ő szempontjaikat is, de engedtessék meg nekem, hogy én laikus nyelvimádóként meglássam az e jelenségekben rejlő szépséget, izgalmasságot. Mert igenis izgalmas megfigyelni, hogyan hatnak a nyelvek egymásra. Emlékszem, egyszer régen Zemplén magyarországi részén kirándultam, és az egyik faluban szóba elegyedtem idős szlovák asszonyokkal, akik megőrizték anyanyelvüket, de sok magyar szót is használtak. Élmény volt velük beszélgetni.

Egyik kedvenc olvasmányomban, Jozef Tancer Rozviazané jazyky (Megoldódott nyelvek) című könyvében, amely a pozsonyi többnyelvűséget vizsgálja, a szerző amellett teszi le a voksot, hogy a beszélt nyelv funkciója elsősorban nem a tökéletesség, hanem a kommunikáció. Megfontolandó gondolat.

* A változatosság gyönyörködtet

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/39. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene