HÍREK

A világ bármikor összeomolhat – a szegényebb országokban ezt jobban tudják, és a vírus elleni harcba ez még jól jöhet

A koronavírus és a civilizációk ütközése című cikkében a portugál származású szerző elmeséli, hogy az utóbbi két hónapban keresztül-kasul beutazta Ázsiát és mindenhol azt tapasztalta, hogy a helyiek milyen komolyan vették a járványt, már annak kezdeti szakaszában. Ennek egyik oka bizonyára az lehet, hogy a térség lakosai 2003-ban már megtapasztalhatták a szintén egy kínai tartományból kinduló gyilkos koronavírus – a SARS  – pusztítását.  A másik kulcsfontosságú tapasztalata az ázsiai népeknek a generációkat érintő szegénység.

“Ha a szegénység és a különböző betegségek részei az ember életének, akkor könnyebben fogadja el az olyan tényeket is, hogy a világ bármikor összeomolhat”. Ez a nagy különbség Európával és Amerikával szemben, ahol inkább sokan teszik fel a kérdést: “Mindez hogyan történhetett, ki engedte ezt meg?”

Aztán itt vannak a kevésbé látható kulturális különbségek, amik magyarázatot adhatnak arra, miért sújt egyes nemzeteket jobban a vírus. Kínára például jellemzőek a zsúfolt éttermek, a közösségi életvitel és a piacokon tapasztalható káosz. Az olaszok – és a déliek általában – gyakrabban érnek egymáshoz, mint az északiak, egymás üdvözléskor puszit adnak egymásnak, néha többet is. Az irániak meg szorosan egymás mellett szoktak imádkozni. Lehet, hogy ezek a dolgok is magyarázatot adhatnak arra, miért éppen az említett nemzeteknél tombol a koronavírus. 

Aztán léteznek azok az országok – Vietnam, Dél-Korea, Szingapúr – ahol – rengeteg tesztet végezve a lakosságon – a kötelességre nagyobb hangsúlyt fektetnek mint a jogokra. 

A szerző legfontosabb kérdése az, hogy vajon ez a mostani járvány döntő tényező lehet abban, hogy eldőljön, a civilizációs küzdelemben ki, melyik náció lesz a nyertes. A civilizációk összecsapása mindig arról szólt, hogy a győztesek a leghatékonyabban használták ki a természet erőinek leküzdésére fordítható technológiát és az emebriségre leselkedő fenyegetések meg állandóan változnak. 

Macaes úgy látja, hogy jelen pillanatban Amerika elveszítheti ezt a küzdelmet, mert kulturálisan egyszerűen nincs rá felkészülve. Az alapján is felmérhető ez, hogy milyen lomhán és kelletlenül foglalkoznak ezzel az egész kérdéssel, amikor pedig Kínában tízmilliókat zártak karanténba. Amerika akkor úgy reagált, hogy ez az ottani hozzáállás a kínai értékrend része. De nem lehet mindig a forradalmi technológiára hagyatkozni, ami az individuális kreativitáson alapszik. Szükség mutatkozik az intézmények megváltoztatására, amik egybefogják a társadalmat. 

Úgy néz ki, Európa könnyebben követni tudta a kínai modellt, a szigorú vesztegzár bevezetését, amire az is magyarázat lehet, hogy az öreg kontinens országaiban a szociális stabilitás megtartására mindig is törekedtek. 

Amerikában Donald Trump egy kockázatos játékba kezdtek, mintha arra szánták volna rá magukat, hogy inkább megbirkóznak a helyzettel, mintsem hogy megállítanák a járványt.

A vírus terjedése megváltoztatja a geopolitikai térképet és most úgy tűnik, hogy Kína előnyben van. Bár az is lehet, hogy két hónap múlva minden másképpen lesz  – elég, ha a vírus visszatér Kínába. Így vagy úgy, a világ teljesen másként fog kinézni az alagút végén, mint most, amikor még éppen csak az elején tartunk” – zárja gondolatát a portugál gondolkodó.

(denníkn)

Rovat: 
Borítókép megjelenítése a cikkoldalon: 
1
Cikkoldali bevezető: 

Világunk különböző civilizációiból a koronavírus eltérő reakciókat váltott ki, erről ír érdekes cikkében egy bizonyos Bruno Maçães, aki felteszi a kérdést, hogy vajon erre az új nyavalyára adott lasssú és teszetosza amerikai válasz mennyiben az adott ország kulturális hagyományaiból adódik, és az mennyiben az inkompetens államfőnek, Donald Trumpnak köszönhető. 

Borítókép: 
PR indítási idő: 
hétfő, március 23, 2020 – 13:05
PR befejezési idő: 
hétfő, március 23, 2020 – 13:05
%d blogger ezt szereti: