Nem is volt olyan régen, hogy Matovič kormánya meg akarta mutatni a világnak: a Covidot orrtörölgetéssel lehet legyőzni. Mintegy negyedéve pedig Eduard Heger miniszterelnök még erősen ragaszkodott a tervéhez, miszerint a világjárványtól a védőoltás harmadik adagjának a kötelezővé tételével szabadulunk meg. Szerencsére a Covid a szlovák kabinet segítsége nélkül is távozott. A kormány új célpontokat kereshetett. Átirányult a politikai-gazdasági történésekre.

A volt kormányfő beharangozta a Szlovákia történetében tapasztalt eddigi legnagyobb adóreformot. Az ötlet nagyszabású sajtótájékoztatók sorozatába fulladt, s azóta már fél éve csönd van. A jelenlegi miniszterelnök vesszőparipáját – az újjáépítési tervet – azonban nem övezi csend. A terv első fázisának a teljesítésével dicsekvő, újabb nagy sajtótájékoztató után nyilvánvalóvá vált, hogy a további terv fázisai veszélyben vannak. Egyre gyakrabban látnak napvilágot olyan információk, hogy a szlovák kórházak építése katasztrófába fog torkollni. Az ország a volt és a jelenlegi kormányfő hozzá nem értése miatt több száz millió eurótól fog elesni.

Mivel a hazai gazdasági eredmények minimálisak, a külpolitika vált vonzó témává. A lehetőségek politikáját felváltotta az ideálok politikája. A miniszterelnök hasonló véleményt képvisel, mint Lengyelország, amely hajlandó és képes is egyik napról a másikra megszabadulni az orosz energiától. Csakhogy Szlovákiától eltérően a lengyelek hosszú éveken át építették az energetikai biztonságukat. LNG-terminálok és gázvezetékek létrehozásával készültek az orosz földgázról való leszakadásra. Szlovákia nem gondolt a források semmilyen diverzifikálására, és teljes mértékben megőrizte függőségét az orosz kőolajtól, földgáztól és urántól. Egész Európában mi függünk tőle a legnagyobb mértékben.

Ahelyett, hogy ezt a függőséget olyan teherként kezelnénk, melyet a külpolitikában szem előtt kell tartani, a szlovák kabinet az Oroszország elleni szankciók egyik legnagyobb támogatójává vált. Az ideálok szorgalmazása azonban lassan az orosz energiaforrások leállításának lehetőségével összefüggő kockázatokba kezd ütközni. Ebben az esetben Szlovákia a legjobban sújtott európai országgá válhatna, ahol csaknem az összes energia fejadagra lenne. A miniszterelnök azonban bízik az európai szolidaritásban, mely segítségével megbirkózhatnánk ezzel a helyzettel. Csakhogy már az adósságválság megmutatta, hogy az európai szolidaritásnak is vannak határai.

Magyarország a szankciókkal szemben Szlovákia pozíciójával merőben ellentétes álláspontra helyezkedett. Az ország teljes mértékben tisztában van az orosz energiától való leszakadás következményeivel. Budapest világosan leszögezte: amennyiben nem kap kivételt, a további szankciókat megvétózza. Richard Sulík pragmatikusan csatlakozott ehhez az állásponthoz. Ugyanakkor, ha a magyar kormány hozzáállása nem lenne ilyen asszertív, kérdéses, hogy a mi kormányunk milyen energetikai biztonságot lenne képes nyújtani a szlovák iparnak