A múlt hét Maroš Žilinka főügyészről szólt, aki szabadon engedte a titkosszolgálat volt vezetőjét, Vladimír Pčolinskýt. Az eset azért is különösen aggasztó, mert Žilinka átláthatóságot ígért, amikor megválasztották, ezzel szemben a döntés magyarázata máig várat magára, sőt, a főügyész eddig példátlan módon elkezdte megválogatni, mely médiumok tudósíthatnak az ügyről, és melyek nem. Magyarázatra azért is szükség lenne, mert Pčolinský ügye jó pár hónapja borzolja a kedélyeket, és eddig minden egyes bíróság elutasította az SIS volt főnökének szabadlábra helyezési kérelmét. Erre a főügyész egyik napról a másikra elengedi. Mi változott?

Nagyon rosszul néz ki az ügy, főleg azért, mert egy felszínes pillantás után azt is mondhatnánk, hogy a helyzet napnál is világosabb:

a Sme rodina támogatásával megválasztott főügyész a Sme rodina főnökének, Boris Kollárnak a kérésére szabadon engedte a Sme rodina által jelölt SIS-főnököt, Vladimír Pčolinskýt.

Egy olyan kormány regnálása idején, amely azzal az ígérettel nyert választást, hogy felszámolja a klientizmust és a korrupciót.

Pčolinský szabadon engedéséért a leghangosabban Kollár, Fico és Pellegrini kampányolt, Žilinka múlt heti döntése az ő sikerüket jelenti. Kollár nyilván a saját emberéért harcolt, Ficónak és Pellegrininek pedig azért volt különösen fontos az SIS volt főnökének szabadon engedése, mert az ügy precedenst teremtett: a jelenleg még rács mögött ülő Bödör, Gašpar, Kičura és a többiek fellélegezhettek: lám, van kiút, a Főnök ezt is elintézte.Nem szabad megtörni, ki kell tartani: ha Pčolinský kiszabadult, talán az ő ügyük sem reménytelen. Éppen ezért nem volt túl meglepő, hogy az egyik hétvégi politikai vitaműsorban tökéletes volt az egyetértés Kollár és Pellegrini között az ügy kapcsán: a Sme rodina főnöke odáig ment, hogy a kormánykoalícióból való kilépést is kilátásba helyezte. Ezt a nagy barátságot látva ismét előkerült az előrehozott választás kérdése és az új kormány alakítása a Hlas–Smer–Sme rodina tengely mentén. De tényleg ez lenne Kollár célja?

Bár sok jel arra mutat, hogy Kollár és Pellegrini szinte alig várja, hogy megkezdjék a közös kormányzást, a helyzet nem ilyen egyszerű. Az elmúlt másfél év azt mutatja, hogy a jelenlegi koalícióval Kollár – kis túlzással – azt csinál, amit akar. Egyrészt dörzsöltebb mint a többi koalíciós vezető, másrészt hajlandó bemocskolni a kezét, ha a helyzet úgy hozza. Csakhogy egy új kormányban – amibe a Hlas és a Smer mellé kerülne –, Kollár már vele egy súlycsoportban lévő csirkefogókkal találná szembe magát. Denisa Saková Robert Kaliňáktól tanulta a csíziót, Robert Ficót pedig – azt hiszem – senkinek sem kell bemutatni. Ráadásul egy ilyen leosztásban a Sme rodina a képviselők számát tekintve a leendő koalíció leggyengébb játékosa lenne.

Miért kockáztatná hát a mostani, kényelmes pozícióját?

Persze a helyzet folyamatosan változik, és ha esetleg a mostani partnerek valami csoda folytán megmakacsolnák magukat, Kollár nyugodtan felboríthatja az asztalt: az ő jövője biztosítva van.