A Szlovákia számára fenntartott 15 EP-képviselői helyért 324 jelölt indul, a választást június nyolcadikán tartják. Míg korábban az európai parlamenti választásokon jellemző volt, hogy a nyugdíjazásuk előtt álló, szlovákiai politikában már szerepet vállalni nem szándékozó politikusok tűntek fel a listákon a helyzet az elmúlt években némileg megváltozott. Az európai viszonylatban is érdekes, az EU jövőjével, az ukrán háborúval vagy szankciókkal kapcsolatos konfliktusok hatására több párt is fiatalos, dinamikusnak ható jelöltekből álló listát állított.

Szlovákia történetében először megváltozik a magyar szavazókért vívott verseny jellege: a „magyar” pártok közül egyedül a Magyar Szövetség állított listát és közvetlen rivális nélkül indul a választáson, viszont több magyar nemzetiségű, országosan ismert jelölt előkelő helyeken tűnik fel más, jellemzően liberális pártok listáján. A legutolsó, 2019-es EP-választáson először (de nem utoljára) történt meg, hogy a magyar képviselet mélyen a kisebbség számarányánál rosszabbul szerepelt. A Híd mindössze 2,59 százalékos eredménnyel zárt, míg az MKP-nak a választók 4,96 százaléka szavazott bizalmat, azaz a pártnak mindössze néhány száz szavazat hiányzott az EP-be jutáshoz. A párt listáját azon a választáson Csáky Pál és Berényi József vezette, a Híd részéről a jelenleg már a Magyar Szövetségben politizáló Nagy József indult. 

A szlovákiai EP-választások erőviszonyai az elmúlt évtizedekben jellemzően látványosan másként alakultak, mint a parlamenti választások eredményei. A jelenségről leginkább a gyenge választási részvétel tehet. Öt éve, 2019-ben mindössze a lakosság 22 százaléka ment el szavazni – összehasonlításképpen az egy évvel későbbi választásokon háromszor többen választottak – és a liberális PS kiugróan jól, 20 százalékos eredménnyel végzett az első helyen. Az előző három EP-választás idején még ennél is gyengébb, 13-19 százalékos volt a részvételi arány, Szlovákia uniós viszonylatban is a sereghajtók közé tartozik ezen a téren. A gyér választási hajlandóság miatt a kisebb, de elkötelezett szavazóbázissal bíró pártoknak nagyobb esélye van jobb eredményt elérni a választáson.

Magyarok kívül-belül

A Magyar Szövetség ambíciója, hogy visszakerüljön az európai parlamentbe. A párt február végén, az Országos Tanács ülését követően mutatta be EP-listáját, melyet Berényi József, az MKP korábbi elnöke, Nagyszombat megye alelnöke vezet. Berényi a párt egyik legtapasztaltabb politikusa, korábban külügyi államtitkárként is ténykedett. A lista első pozícióiban kapott még helyet húzónévként Pandy Péter, az Országos Tanács elnöke, aki korábban a Híd-platformot is vezette, Orosz Örs, a párt alelnöke (volt Összefogás-platform), majd Patasi Ilona, a Szlovákiai Agrárkamara (AKS) vezetője és Iván Tamás, a Szlovákiai Magyar Vállalkozók Szövetségének elnöke következik. Az utolsó, tizenötödik hely egy szimbolikus jelölésé – Miklós László volt környezetvédelmi miniszter is elindul a megmérettetésen.

A Magyar Szövetségnek nem kell pártszintű nemzetiségi vitákba bonyolódnia a kampány során, ugyanis a tavalyi parlamenti választáson nagyon gyengén szereplő két másik nemzetiségi párt nem indul az EP-választáson. A Híd a sikertelenül végződő parlamenti választás óta még egy közgyűlést sem hívott össze, a párt nevéből januárban a magyar jelzőt elhagyó Fórum pedig szintén távol marad a kampánytól.

Míg a Magyar Szövetség egyedül maradt a pártszíntéren, több országosan ismert magyar nemzetiségű közéleti személyiség is előkelő helyet kapott más szlovák, jellemzően liberális pártok listáin. A legnagyobb esélye a Brüsszelbe kerülésre Ódor Lajos volt kormányfőnek van, aki tavaly szeptemberben kijelentette, hogy távozik a politikából és a könyvét népszerűsítette, majd január végén megváltoztatta az álláspontját és elvállalta a liberális Progresszív Szlovákia EP-listájának vezetését. Ódort elmondása szerint Robert Fico kormányzási stílusa kényszerítette a politikában maradásra. Az országos népszerűségnek örvendő volt kormányfő függetlenként vezeti a PS-listát, de a júniusi választásokat követően akár a pártba is beléphet.

Ódor jelölésénél váratlanabb fejleménynek számít, hogy márciusban bejelentették Hamran István volt rendőrfőnök indulását a parlamenten kívüli Demokrati listáján. A Fico-kormány által rekordgyorsasággal leváltott volt rendőrségi vezető a menesztése után még úgy nyilatkozott, hogy távozik a politikából, később az elnökválasztáson való indulás gondolata foglalkoztatta. Végül Eduard Heger volt kormányfő pártjának EP-listájának második helyén kötött ki. Hamrannak – amennyiben a Demokrati szerez egy mandátumot – Jaroslav Naď volt védelmi minisztert kellene lekarikáznia a lista első helyéről.

Beňová, a veterán

Az országos, nagy pártok listáit az elmúlt hetekben mutatták be a nyilvánosságnak. A két legnagyobb kormánypárt nem siette el a jelölést, a Smer múlt hét csütörtökön ismertette jelöltjeit. Fico pártjának listáját az EP-veteránnak számító Monika Beňová vezeti, de meglepetésnek számít, hogy a vulgáris kijelentéseiről és összeesküvés-elméleteiről ismert Ľuboš Blaha tűnik fel a második pozícióban. A harmadik helyen induló Erik Kaliňák szintén a párt ismertebb arcai közé tartozik – a Smernek a választások után választ kell adnia arra a kérdésre, mit kezd az európai szocialisták körében felfüggesztett tagságával.

A Hlas listáját Branislav Becík vezeti, akit Nyitra megye elnökeként a magyar közösség is ismer. A Pellegrini-párt indulói között a negyedik helyen találjuk a magyar gyökerekkel rendelkező érsekújvári Loretta Pinkét. A legkisebb kormánypárt, az SNS a koalíciós partnereitől gyökeresen eltérő taktikát választott: a tizenöt nevet a parlamenti választásokon legeredményesebben szereplő képviselők listájával töltötte fel, méghozzá bejutási sorrendben – így Andrej Danko pártelnök és két miniszter, Tomáš Taraba, valamint Martina Šimkovičová is helyet kap rajta. Danko jelzései szerint valószínű, hogy a lista vezetői esetleges megválasztásuk ellenére sem távoznak az EP-be, hanem visszalépnek.

Dzurinda feladta

Az ellenzéki pártok listáit jellemzően szakemberek vezetik. A PS listájának első öt helyén Ódor Lajoson kívül ott találjuk Martin Hojsík és Michal Wiezik jelenlegi EP-képviselőket is, Martin Poliačik volt SaS-képviselő a lista legvégén kapott helyet. Az SaS EP-listáját nem kisebb név vezeti, mint a 2014-ben egyszer már EP-mandátumot szerző, visszavonulás előtt álló pártelnök, Richard Sulík, de Eugen Jurzyca és Jana Bittó Cigániková is országosan ismert névnek számít. A kereszténydemokrata KDH Miriam Lexmann jelenlegi EP-képviselő vezetésével indítja a listáját, de Ján Figeľ, Branislav Škripek, valamint Viliam Karas volt igazságügyi miniszter is feltűnik a nevek között. A Slovensko mozgalom Peter Pollák vezetésével indítja a listáját és ismét választási koalícióban indul.

A választáson induló törpepártok mellett sokatmondó, hogy milyen politikai kezdeményezések nem mérettetik meg magukat júniusban. Nincs listája például Boris Kollár októberben a parlamentből kipottyanó pártjának, a Sme rodinának. Az előző kormánykoalíció második legerősebb pártja valószínűleg lassan elsorvad, vezető politikusai közül Milan Krajniak a Keresztény Unióhoz került. Szintén nem méretteti meg magát Mikuláš Dzurinda volt kormányfő pártja, a Modrí, amely a Híddal közös listát állított a tavalyi parlamenti választásokra. Dzurinda tavaly egyes hírek szerint az EP-választásokon való jó szereplést szerette volna megalapozni az országos kampányával, de a választási kudarc ellehetetlenítette a párt brüsszeli terveit.

Az EP-választáson induló pártoknak a parlamenti választáshoz hasonlóan az öt százalékos küszöböt kell átlépniük. A választási szabályok az egész Európai Unión belül egységesek – a választást mindenhol ugyanazon a hétvégén tartják, a képviselői mandátum öt évre szól, a választópolgárok országos listára szavazhatnak, a mandátumokat pedig arányosan osztják el a bejutó pártok között. Szlovákia 15 képviselőt delegál a 720 tagú Európai Parlamentbe.