Hírkereső

Milyen érzésekkel tért haza a gömöri útjáról? Pontosan milyen helyekre látogatott el, és kikkel találkozott?

Összességében azt mondhatom, hogy nagyszerű utam volt. Mindig szívesen látogatok Közép-Szlovákiába, hiszen személyesen is beszélhetek az emberekkel, és így jobban megérhetem az ott élők helyzetét. Az utamat Rozsnyóban kezdtem, ahol most jártam először. Meglátogattam a újonnan nyílt Kláštor kulturális központot, amelyen belül egy úgynevezett angol sarkot is elhelyeztek, amit a nagykövetségünk is támogat. Mindenkinek csak ajánlani tudom a központot, a látogatók együtt kávézhatnak, zenét hallgathatnak, vagy csendesebb órákban leülhetnek akár olvasni is. Az épület egyébként még felújítás alatt van, a jövőben különféle kulturális rendezvényekre is sor kerül, sőt, még szállást is biztosítanának. A körbevezetés közben volt lehetőségem beszélni a szervezőkkel, akik elmondták, hogy éppen egy olyan helyet akartak létrehozni a város központjában, ahol a családok leülhetnek és jól érezhetik magukat, és azt hiszem, hogy ez sikerült nekik. Annak pedig különösen örülök, hogy a nagykövetség nevében támogathattam az angol kultúra fejlesztését is.

Hogyan kell elképzelni ezt az angol sarkot?

Ezt tulajdonképpen egy szoba, amely tele van angol nyelvű könyvekkel, különböző oktatásra szánt anyagokkal és egyéb információkkal. A látogatók itt összeülhetnek, gyakorolhatják az angol nyelvet, ha pedig valaki az amerikai továbbtanulás iránt érdeklődik, arról is találhat különböző információkat. A nagykövetségünk némi anyagi támogatással segített a felújításban, valamint angol nyelvű könyvekkel, irodalommal is elláttuk a szervezőket, és ha lesz érdeklődés, akkor a jövőben is szívesen ellátogatok a helyszínre, és elbeszélgethetünk arról, ami érdekli az embereket. 

Elképzelhető, hogy a jövőben több, ehhez hasonló projekt is lesz a térségben?

Ha lesz rá igény, el tudom képzelni, hogy akár több ilyen projektet is támogatni fogunk. Akár finanszírozás szempontjából, akár különféle anyagokkal, de jó ötletnek tartom azt is, hogy előadókat hívjunk meg, olyan embereket, akik valamilyen érdekes történetet osztanának meg a látogatókkal.

Térjünk vissza a gömöri körúthoz. Ha jól tudom, helyi angoltanárokkal is találkozott Rozsnyón.

Igen, és azt kell, hogy mondjam, lenyűgöző az igyekezetük. Azt tapasztaltam, hogy a tanári szakma Szlovákiában is rendkívül alulfizetett és alulértékelt, holott ők felelnek a következő generációért, azért, hogy a fiatalok mennyire lesznek képesek megoldani az aktuális problémákat. Jól tudom, miről beszélek, hiszen az édesanyám is tanár volt. Rendkívül tisztelem ezen szakma képviselőit, és úgy gondolom, hogy a szerepük elengedhetetlen a kritikus gondolkodás és demokratikus társadalom kiépítésében. Rozsnyón főként olyan tanárokkal találkoztam, akik kétnyelvű iskolában tanítanak, és lehetőségem volt beszélgetni cserediákokkal is. Én magam is cserediák voltam, és ez egy olyan élmény volt, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy most Európában tevékenykedek. Szerintem a cserediákság az ő életükre is nagy hatást fog gyakorolni.

Milyen helyekre látogatott még el?

Lehetőségem nyílt arra, hogy körbejárjam a Szlovák-karszt Nemzeti Parkot, ahol meglátogattunk egy jégbarlangot és kicsit túráztunk is. Ez a rész különösen érdekelt, hiszen Amerikában is sok nemzeti park van, gyerekként én is nagyon szerettem ezekbe járni. Nagy hatással voltak rám a helyi magyar kisebbség képviselői is. A Gömöri Kézművesek Társulása fogadott, megmutatták a termékeiket, azt, hogy mivel foglalkoznak. Jómagam is vásároltam néhány kézművesterméket, még kosarat is megpróbáltam fonni, ami persze nem lett túlságosan jó, de mindenképpen élmény volt. Már csak azért is, mert láthattam, hogyan igyekeznek átadni a hagyományokat a fiatal nemzedéknek. A társulás célja főleg ez, nem pedig a pénzszerzés. Találkoztam például egy 22 éves fiúval, aki harangokat készít. Elmondta, hogy a mesterséget önképzés útján sajátította el, mert lenyűgözték őt a harangok, amiket a templomokban látott. Izgalmas volt hallani, hogy senki nem oktatta, egyszerűen csak könyvekből tanult, és már egyre inkább terjeszkedik. De nem csak az ő története volt érdekes, találkoztam fazekasokkal, ékszerkészítőkkel és további kézművesekkel is. Összegezve azt mondhatom, hogy az amerikaiak a változatosságban és a különbözőségben erőt látnak. Az ehhez hasonló hagyományok továbbörökítése pedig éppen ezt a sokszínűséget erősíti. 

Ha már szóba került Amerika, hogyan jellemezné hazája hozzáállását Szlovákiához?

Én úgy gondolom, hogy a két ország közti viszony már korábban is jó volt, az utóbbi években pedig az amerikai külügyminiszter különösen nagy hangsúlyt fektetett a közép-európai kapcsolatok ápolására, főleg Szlovákiára. Azt hiszem erre jó példa, hogy Mike Pompeo 2019 februárjában meg is látogatta az országot, hiszen ehhez hasonló találkozóra már csaknem 20 éve nem volt példa. Továbbá megemlíthetem, hogy Donald Trump tavaly tavasszal fogadta az akkori miniszterelnököt, Peter Pellegrinit is, ez is rendkívül jelzésértékű gesztus. Ezen kívül persze a nagykövetségen mi is azon dolgozunk, hogy a két kormány minél szorosabb kapcsolatot ápoljon egymással. A kapcsolatunk egyik alappillére, hogy Szlovákia is NATO-tagállam, így ha valamiféle támadás érné az országot, akkor az Egyesült Államok azonnal Szlovákia segítségére sietne és fordítva. Úgy gondolom, hogy a biztonságpolitikai érdek egyértelműen felerősíti a két ország közti gazdasági együttműködést is. Én is azon dolgozom, hogy az együttműködés még szorosabbá váljon, legyen szó akár a szlovák állami pályázatokról, vagy az itteni amerikai üzleti kapcsolatok felerősítéséről. És persze meg kell említenem a kulturális közeledést és az emberi kapcsolatokat is, a gömöri utam pedig pontosan erről szólt.

Vannak esetleg az Egyesült Államoknak valamiféle beruházási tervei Szlovákiában a közeljövőben?

Ha beruházásokról beszélünk, akkor egyértelműen a U. S. Steel vasművet kell megemlíteni, ahol közel 10 ezer embert foglalkoztatnak. Ez az egyik legfontosabb befektetés, de hozzátenném, hogy vannak más, fontos projektek is az országban, mint például az IBM vagy ITworld, csak ezek talán kevésbé „láthatóak”. Én a jövőben is azt szeretném, ha ehhez hasonló nagy befektetők jönnének Szlovákiába. Ehhez persze szükség van a stabil vállalkozói környezet megteremtésére és megfelelő törvényi keretekre. Az amerikai befektetők transzparens és igazságos feltételeket keresnek, így természetesen szükség van a korrupció kiküszöbölésére. Ebben felelősséget kell vállalnia a szlovák kormánynak és az ország lakosságának is, hiszen a befektetők értelemszerűen oda mennek majd, ahol pénzt tudnak keresni.

Az amerikai diplomácia ezek szerint figyelemmel követi az ország legnagyobb botrányait. Az utóbbi években a legnagyobb ilyen egyértelműen Ján Kuciak és menyasszonyának, Martina Kušnírovának a meggyilkolása volt. Hogyan reagált erre az Egyesült Államok?

Elszörnyedve figyeltük akkoriban, hogy mi történik az országban, bár én még nem dolgoztam itt, így személyesen nem éltem át a történteket. Nem igazán tudok megfelelő szót találni arra, mennyire szörnyű, hogy meggyilkoltak egy fiatal párt azért, mert az egyikük a korrupcióval kapcsolatos botrányokról írt. A demokrácia egyik alapja a szabad sajtó, ezt akkor is hangsúlyoztuk. Amiből viszont bátorságot és erőt merítettünk, az az emberek reakciója volt. Láttuk, hogy a szlovák közvélemény nem tolerálta a történteket. A korrupció minden országban kihívásnak számít, a felszámolásához pedig három dologra van szükség: először is erős politikai akaratra és vezetőségre, másrészt a kellő intézményes háttérre, de nagyon fontos a közvélemény nyomása is. Azokban az országokban, ahol sikeresen léptek fel a korrupció ellen, mindhárom tényező megvan. Így be kell látnunk, hogy a korrupció elleni harcból mindannyiunknak ki kell venni a részét.

A végére néhány személyesebb kérdés. Ön tavaly nyáron kezdett Szlovákiában dolgozni. Hogy érzi magát nálunk?

Nagyszerűen! Kedvelem az itteni embereket, a kultúrát, még a szlovák konyhát is. Azt látom, hogy az ország lakosai szeretik a természetben tölteni az idejüket, ez pedig rám is jellemző, ahogy említettem a nemzeti parkokkal kapcsolatban is. Úgy tűnik, hogy az új kormány révén az ország külpolitikai irányultsága is megszilárdulni látszik, ami nagyban megkönnyíti a kabinettel való együttműködésünket. 

Hogyan kell elképzelni az amerikai nagykövet hétköznapjait?

A nagyköveti lét azzal jár, hogy rengeteg új emberrel találkozom nap mint nap, és igyekszem minél távolabbi régiókba is ellátogatni, hogy teljes képet kaphassak az emberek életéről. Persze nem maradhatnak el a hivatalos találkozók sem, akár miniszterekkel, akár regionális politikusokkal. Rengeteg a tárgyalás, amelyek során annak próbáljuk megtalálni a módját, hogy hogyan mélyíthetnénk el még jobban a két ország együttműködését. Ez persze rengeteg odafigyeléssel és hallgatással jár, ami talán nem tartozik Amerika erősségei közé. Viccet félretéve, az a célom, hogy ápoljam a közös értékeket, mint például a szabadság, a demokrácia, a törvény és az emberi jogok. Ezeken nyugszik a transzatlanti együttműködés, ezeken múlik a jólét és a fellendülés. Természetesen én elsősorban az amerikai érdekeket képviselem itt, ami viszont élvezetessé teszi ezt a munkát, hogy Szlovákia érdekei egyeznek a miénkkel. 

Több mint 20 éve áll az amerikai külügyminisztérium szolgálatában. Karrierje alatt számos közép-kelet-európai országban tevékenykedett. A szolgálatot Belgrádban kezdte, 1996-ban. Dolgozott az amerikai nemzetbiztonsági tanácsnál, ahol az égei-tengeri régióval (Törökország, Görögország, Ciprus) és a Kaukázussal szemben folytatott politikáért felelt. A 2010-es évek elején nagykövethelyettes lett Grúziában, majd Üzbegisztánban. 2015 és 2018 között az európai és eurázsiai ügyekért felelős államtitkár helyetteseként dolgozott, majd 2019 júliusában lett az USA szlovákiai nagykövete.