Hírkereső

Kilencvenórás tárgyalás. Még leírni is sok, nemhogy felkészülten végigkövetni a 27 különböző nemzeti érdeket. Charles Michel, az Európai Tanács elnöke a tőle remélt finom belga diplomáciai érzékkel az ötödik nap reggelére közös platformra hozta az összes tagállamot. Így születhetett meg a közel 2000 milliárdos, következő 7 évet lefedő uniós költségvetési tervezet, és az ezt kísérő gazdasági támogatási alap.

A tárgyalások szombat este azért szakadtak meg, mert a német és a francia vezetők kivonultak a teremből a fukar négyes makacs álláspontja miatt. A négyek – svéd, osztrák, dán és holland miniszterelnök – arra törekedtek, hogy minél kevesebb támogatás folyjon ki, és az is a legnagyobb kontroll mellett, míg a francia–német-duó már egy hónapja arról beszélt, hogy ideje a közös adósságvállalásnak és a nagyvonalú támogatásoknak (tehát nem csak a hiteleknek). Ennek persze örültek a déli államok, és aggódni kezdett a régiónk, vajon kevesebb jut-e errefelé.

Ez az ellenállás határozta meg az ötnapnyi tárgyalás dinamikáját, ez a két front feszült egymásnak, kiegészülve a kifizetések jogállamisági feltételeinek megvitatásával.

A mélyben két törésvonal színezte ezt. Egyrészt történelmi előrelépés a közös adósságvállalás, és nem mindegy, hogy milyen jogi keretben indul el. Az unió evolúcióját sokszor meghatározta a döntések kezdeti formája, az akkori politikai kompromisszum színe-szaga, akár hosszú évekre. Ez most se lesz máshogy, amit főleg a nettó befizetők vettek a szívükre, hiszen szeretnék a pozícióikat és a pénzüket biztosan őrizni.

Még akkor is, ha a „nettó befizető” kifejezés rendkívül félrevezető, mert általában az északi országok gazdasága sokkal nagyobb hasznot termel a közös piacból, mint amennyit nominálisan az uniós költségvetésbe be kell tenniük, csak hát a látványos statisztika végett ők nem így számolják. A másik érzékeny ellentét az uniós belső adórendszereket érinti. Itt nincs harmonizáció, minden tagállam úgy és azt adóztat – néhány esetet kivéve –, amit csak akar. Ennek szimbolikus harci terepe a társasági adó. Hiszen az alacsonyabb kulccsal dolgozó országok – Írország, Hollandia, Luxemburg – elszívják az adóbevételeket az unió több országában jelen lévő vállalatoktól. Ezáltal konkrét adóveszteséget okoznak a déli és keleti országcsoportoknak, két számjegyű milliárdeurós mértékben a legfrissebb számítások szerint.

Ezen is változtatni szeretne a német uniós elnökség, útjára indítani egy olyan reformot, amely ezt a negatív adóversenyt végre kizárná, legalábbis csökkentené. Ez érzékenyen érintheti az északi országok büdzséjét a Covid idején, amire már előre berendezkednek a mostani uniós költségvetés szigorú tervezésekor; vagy politikai tárgyalási pozíciókat nyitnak előre, ahol kemény alkukat követelhetnek.

A lényeg, hogy megszületett a megállapodás: ez nagyon fontos politikai lépés, amely egyáltalán nem volt biztos. Megvan a költségvetés, bátor számokkal, 27 akarattal.

A részletekben még bőven ott lesz a politikai csatározások terepe, de ez a dolgok természete.