Hírkereső

A koronavírus-járvány megfékezése érdekében nélkülözhetetlen, hogy a polgárokat a számukra leginkább érthető nyelven tájékoztassák. A kisebbséginyelv-törvény értelmében azokban a községekben, városokban, ahol a magyar vagy más nemzetiség arányszáma meghaladja a 20 százalékot, az egészségkárosodás veszélyére, életveszélyre figyelmeztető nyilvános felhívásokat kötelező a szlovák mellett az adott kisebbség nyelvén is közzétenni. Ez a nyilvánosan látható, figyelmeztető feliratok mellett a bevásárlóközpontokban, állomásokon működő hangosbemondókra is igaz. Ha például a vásárlókat, utasokat szlovákul a szájmaszk kötelező viselésére szólítják fel, egy legalább 20 százalékban magyarok lakta településeken az információnak magyarul is el kell hangoznia a hangosbemondóban. A jogszabály egyaránt vonatkozik a magán- és a közszférára. A magyar nyelvű tájékoztatás elmaradásáért akár 2500 eurós büntetést is kiszabhatnak.

Mi a helyzet a vonatokban?

Egy olvasónk hívta fel a figyelmünket arra, hogy a Párkányból Érsekújváron át Pozsonyba közlekedő nemzetközi gyorsvonaton csak szlovák nyelven figyelmeztetik az utasokat a szájmaszk viselésére, a törvény által előírt magyar tájékoztatás elmarad. A vonat ugyanis Párkányban és Érsekújvárban is megáll és mindkét település a kisebbséginyelv-törvény hatálya alá esik. Ráadásul a járat Budapestről érkezik. A közösségi médiában végzett érdeklődés után több helyről is kaptunk olyan információt, hogy az országban más, a kisebbséginyelv-törvény hatálya alá tartozó települések közötti vasútvonalak járatain is elmarad a magyar tájékoztatás, míg szlovákul figyelmeztetik az utasokat.

Az ügyben megkerestük az állami vasúttársaságot (ZSSK), amely azt állítja, a hangosbemondóban elhangzó felszólítás, csak „informatív” jellegű. „Az utasokat azon kötelességeikre figyelmezteti, amelyek az országos tiszti főorvos rendeletéből adódnak és amelyek más forrásokból is széles körben hozzáférhetők” – fogalmaz a ZSSK szóvivője, Tomáš Kováč a szerkesztőségünknek adott írásos válaszában. Hozzátette, a kisebbségi nyelvű tájékoztatásnak technikai akadálya is van, hiszen az egyes vasúti kocsik gyakran más-más szakaszon közlekednek egy napon belül is.

„Amennyiben találunk arra alkalmas technikai megoldást, akkor a hangosbemondó-jelentések terén is bevezetjük a fordítások használatát”

– ígéri a szóvivő, és arra hivatkozik, hogy az állomásokon több helyen a kisebbség nyelvén is feltüntették a koronavírus megelőzésével kapcsolatos figyelmeztető információkat.

A kormánybiztos szerint

A kisebbséginyelv-törvényt a kisebbségi kormánybiztosnak, még az előző kormány által kinevezett Bukovszky Lászlónak (Híd) kell betartania. Törvénysértés esetén az ő általa vezetett intézmény küld figyelmeztetést, majd, ha nem szűnik meg a jogsértő állapot, a kormányhivatal szabhatja ki a 2500 euróig terjedő büntetést. Bukovszky lapunknak arról beszélt, a törvény területhez, az érintett településekhez köti a figyelmeztetések kötelező kisebbségi nyelvű megvalósítását. Szerinte ezért nem egyértelmű, hogy a vonatokon milyen jogi helyzet vonatkozik az ilyen, egészségkárosodás veszélyéről, életveszélyről szóló figyelmeztetésekre.

„Úgy gondolom, ettől függetlenül, ha a vonatokon a hangosbemondóban ez az információ elhangzik szlovákul, akkor az érintett településeken el kell hangoznia kisebbségi nyelven is”

– tette hozzá Bukovszky.

A kormánybiztos ugyanis azt hangsúlyozta, hogy a nemzetiségi nyelvű bejelentéseket semmilyen törvény nem tiltja. „Itt az élet védelméről van szó” – húzta alá az ilyen figyelmeztetések fontosságát Bukovszky.

A jogász másként látja

Lancz Attila jogász szerint azonban a törvény egyértelműen fogalmaz, és vonatkozik a vonatokon belüli figyelmeztető feliratokra és a hangosbemondóban elhangzó felhívásokra is. A jogszabály ugyan első körben lehetőségként nyitja meg, tehát megengedi a kisebbségi nyelvű tájékoztatást, amely egyébként az összes szlovákiai településre vonatkozik.

„Ehhez képest van egy speciális szabály, ami azt mondja, hogy a veszélyhelyzetre felhívó, kisebbségi nyelvű, nyilvánosságot tájékoztató hirdetmények megjelentetése kötelező, tehát nem csak lehetőség, legalábbis a kisebbségek által lakott településeken”

– fogalmaz a jogász.

Lancz szerint, ha a kisebb-séginyelv-használati törvény, vagy más jogszabály, ez utóbbi speciális szabályt is tovább szerette volna pontosítani, például, hogy a veszélyhelyzeti hirdetmények speciális szabálya alól mégiscsak kivonja a közlekedést, akkor ezt megtette volna. „De ilyen kivétel nincs egyik törvényben sem” – magyarázta a jogász.

Hozzáteszi, ez azt jelenti, ha egy vonat vagy busz nem áll meg egy adott településen, vagyis tranzitforgalomról van szó, tehát az adott faluban vagy városban a nyilvánosság számára nem elérhető a jármű beltere, akkor nyilván nem kell a szájmaszk használatára vonatkozó információt magyarul bemondani, és szlovákul sem, mert nincs is beszállási vagy felszállási lehetőség. „Ha viszont a kisebbségi településen van beszállási, vagy felszállási lehetőség, teljesen egyértelmű, hogy figyelmeztetni kell magyarul is a buszokon, vonatokon és az állomásokon egyaránt, ugyanis az adott településen a busz-, illetve vonatállomás a nyilvánosság számára elérhető hely” – véli a jogász. Lancz a ZSSK magyarázatáról elmondta, a törvény „információ közzétételéről” beszél, amibe fogalmilag belefér bármilyen, tartalommal bíró, értelmes és nyilvános közlés. „Így ha a vasúttársaság úgy akar kibújni a kötelessége alól, hogy a maga esetében »informatív« jellegű, hangos tájékoztatásról ír, az olyan, mintha valaki a gépkocsija kötelező biztosítása alól úgy szeretne kibújni, hogy »autónak« nevezi, és bízik abban, hogy ezt valami ritka ügyes jogi érvelésnek vélik majd, amivel kár vitatkozni” – tette hozzá.