Hírkereső

Meryl Streep pedig erre a legbüszkébb. A családjára. A kezdettől fogva biztos alapokon álló házasságára. A többi csak ráadás.

A „többi” pedig három Oscar-díj, plusz huszonegy jelölés, az Arany Glóbuszok, a Bafta-, az Emmy-, a César-díj, a cannes-i fesztivál elismerése. Ez mind mellékes a demokrata nézeteket valló színésznő számára, akinek neve világszerte fogalommá vált az elmúlt évtizedek során. A lényeg, ahogy ő mondja: „A színészet megnyitotta a lelkemet. De büszkévé a gyerekeim tettek.”

Erin Carlson, a most megjelent, ki tudja, hányadik Meryl Streep-könyv, a Hollywood királynője szerzője diplomás újságíró, a Hollywood Reporter és a Los Angeles Time munkatársa. Kemény fába vágta a fejszéjét, amikor belekezdett (eredeti címén) a Queen Meryl megírásába. Tudnia kellett ugyanis, hogy előtte már (majdnem) mindent elmondtak Streepről. Filmben, tévében, magazinokban, kritikákban és kötetek tucatjában. Ha azt akarja, hogy munkája igazán sikeres legyen, valami olyat kell letennie az asztalra, amivel nemcsak az olvasók, hanem maga az érintett, Hollywood élő legendája is elégedett lesz.

Mit mondott a diplomaosztóján? Az olasz és a francia mellé miért tanult meg lengyelül is? Hogyan kapta első jelentős filmszerepét? Hogyan ütötte ki Magda Vášáryovát, a regényíró William Styron első számú favoritját a Sophie választása címszerepéből? Milyen volt A francia hadnagy szeretőjeként? Mit árul el róla Jeremy Irons? Hogy tud mégis távol maradni minden csillogástól, a sztársággal járó „kötelezettségektől”? Mi az, ami hat rá? Művészi és emberi kvalitásai mellett mi lehet még ennél is lényegesebb, aminek bátran hangot is ad?

Ezekre a kérdésekre is választ kap, ha elolvassa Szabó G. László írását a már megvásárolható Vasárnapban.