Hírkereső

A Barkósági Parasztolimpia idén ünnepelte fennállásának ötödik évfordulóját, és bár a járvány miatt sokáig kétséges volt, hogy sikerül-e megrendezni a versenyt, szeptember ötödikén végül a rendezvény megnyitotta kapuit. A határzár miatt sajnos a magyarországi és erdélyi csapatok nem tudtak részt venni a megmérettetésen, de Szlovákiából szép számban érkeztek versenyzők.

De hogy néz ki egy parasztolimpia, miben hasonlít a „nagy“ olimpiára, kérdezheti az olvasó. Nos itt is csapatok és egyéni versenyzők mérik össze a tehetségüket, de a nemzetek helyett a „Harcos Parasztok“, a „Városi Parasztok“ vagy épp a „Mátyusföldi Farkasok“ mérik össze az erejüket. Az olimpiai láng kistraktorral érkezik. Az értő szem a versenyszámok között is felfedezhet némi különbséget: a legfiatalabbak zsákban ugráltak, az idősebbek talicska-fogathajtásban versenyeztek. Mindezt persze szigorúan gumicsizmában, vagy mezítláb, ahogy egy igazi paraszthoz illik.

Kopecsni Gábor főszervező lapunknak elmondta, a Barkósági Parasztolimpia abban különbözik a többi helyi rendezvénytől, hogy a hagyományok ápolása mellett itt legalább olyan fontos a szórakozás és a közösségépítés is. Mivel Gömörpéterfala egy viszonylag kis falu, ezért a kezdetekkor úgy döntöttek, hogy a versenyt egy szűkebb körben, a felvidéki Barkóság területén hirdetik meg. Az öt év alatt azonban rendezvény kinőtte magát: távolabbról, Dunaszerdahelyről, Magyarországról, Erdélyből is érkeztek csapatok az évek során. Kopecsni Gábor elmondta, hogy az ötödik évfordulóra számos különlegességgel készültek volna, de sajnos a járvány minden tervet keresztülhúzott, és sokáig az is kérdéses volt, hogy egyáltalán meg tudják-e rendezni a versenyt.

A megmérettetés arra a virtusra épül, mely Kopecsni szerint mindig is jellemző volt a dolgozó emberekre: „Régen a munkából kicsit virtust, sportot is űztek: ki bír többet kaszálni, ki bírja el ezt a zsákot.“ A parasztolimpia ötlete ezt a hagyományt viszi tovább. A versenyzők négy csoportban mérik össze az erejüket: van egy csapatverseny, egy gyerekeknek szóló akadálypálya („paraszthétpróba“), a nőknek szóló „Barkó Tehen“ verseny, és a férfiaknak szóló „Barkó Bika“ versenye. Idén mintegy tizenöt csapat nevezett be a versenyre. A versenyszámok között a hagyományos kötélhúzás mellett számos érdekesség is szerepel, mint pl. a „Római Paraszt“ elnevezésű talacskahúzó verseny, vagy a „Paraszt Triatlon“ – ami célbadobás vasvillával, futás és gumicsizma célzott lerúgását jelenti.

A csapatok között minden korosztály képviseltette magát, a tizenévesektől kezdve egészen az idősebbekig. A Mátyusföldi Farkasok csapata a fiatalabb korosztályt erősítette, de immár harmadszor mérettették meg magukat a versenyen. Céljuk természetesen a győzelem volt, de saját elmondásuk szerint a verseny közbeni szórakozás legalább ilyen fontos szempont volt. 

Bár a versenyzők nem viseltek maszkot, a szervezők komoly hangsúlyt fektettek a higiéniai intézkedéseket betartására. Minden nehézség ellenére remek élményben lehetett része annak, aki szombaton kilátogatott Gömörpéterfalára, és ha a hangosbemondó nem figyelmeztetett volna rendszeres időközönként a maszkviselésre, talán nem is vettük volna észre, hogy a Barkósági Parasztolimpia ötödik, évfordulós versenye egy világjárvány közepén került megrendezésre.