Hírkereső

A Verlaine és Rimbaud közötti sok nézeteltérés miatt – az első két revolverlövést is leadott a másodikra – a petíció azonban ragaszkodik ahhoz, hogy „egyidejűleg”, de ne párként lépjenek be egy közös sírba.

Ha a két költő együtt kerül be a Panthéonba, „mindenki azt fogja gondolni, hogy homoszexuálisok, pedig ez nem igaz. Rimbaud élete nem Verlaine-nel kezdődött, és nem is vele ért véget, csak a fiatalsága néhány évét töltötte vele” – mondta Jacqueline Teissier-Rimbaud a francia hírügynökségnek.

„Rimbaud Charleville-Mézieres-ben született, ott is marad, a családja közelében” – tette hozzá Jacqueline, jelezve, hogy fia és az unokái is ezt az álláspontot képviselik. Jacqueline Teissier-Rimbaud dédapja, Frédéric a költő bátyja volt.

A 120 tagú Rimbaud Barátai egyesület úgy véli, hogy Rimbaud-nak nem is tetszene az ötlet. „Rimbaud és Verlaine végleges összekötése egymással elképzelhetetlen és kétségtelenül túlzó” – mondta Alain Tourneux egyesületi elnök. „Rimbaud szakított (Verlaine-nel), és nem akart többet arról a négyéves periódusról hallani, amikor összejártak. Más életet akart élni, ezért ment el Afrikába, ahol egy fiatal nővel élt együtt” – tette hozzá. Elismerte, hogy Rimbaud számos homoszexuális számára emblematikus figura, de az egyesületi elnök szerint valószínűleg ezt a költő nem vállalná fel. „Rimbaud intenzíven és egyszerre több életet akart élni minden szempontból” – hangsúlyozta.
Roselyne Bachelot francia kulturális miniszter a múlt héten egy lapinterjúban támogatásáról biztosította az említett petíciót, amelyet több mint száz filozófus, író, tudós és politikus – köztük Annie Ernaux, Michel Onfray, Edgar Morin – indított a köztársasági elnöknél, kérve e két nagy irodalmi személy felvételét a Panthéonba. Bachelot szerint „a két költő – akik szeretők is voltak – átszállítása nemcsak történelmi és irodalmi, hanem mélyen aktuális jelentőségű is lenne”.

A Panthéon eredetileg templomnak készült, a súlyos betegségéből felépülő XV. Lajos francia király utasítására, Párizs védőszentjének, Szent Genovévának  a tiszteletére.  Később Franciaország nagyjainak temetkezési helye lett az épület. Homlokzatán ma is olvasható a felirat: „A nagy embereknek, a hálás haza.” A mauzóleumban először Mirabeau-t helyezték örök nyugalomba, 1791-ben. Őt – többek között – olyan híres személyek követték, mint Voltaire, Rousseau, Victor Hugo, Émile Zola, Claude Monet, Louis Pasteur, a Curie házaspár, Marie és Pierre Curie, és id. Alexandre Dumas. Eddig az utolsó nevezetes személy, akit itt újra eltemettek, Simone Veil egykori miniszter, holokauszttúlélő volt.

Több francia újságíró, például Etienne de Montety a Figaróból abszurd ötletnek tartja, hogy Rimbaud és Verlaine „belépjenek” a Panthéonba. Szerinte ehhez ők túl „szabadelvűek, vakmerők és függetlenek voltak”. Ilyen személyiségek mit keresnének a haza szolgálatában álló poros emlékműben? – tette fel a költői kérdést Etienne de Montety.

Egy másik újságíró, Frédéric Martel viszont úgy véli, a bohém élet képviselőinek is helyet kellene adni a Panthéonban, miért ne fogadhatná be lázadóit és bohémjeit, azokat, akik részt vettek Franciaország szellemi forradalmában?

Ez a hatalmas vita visszatér egy kezdeti kérdéshez: milyen szerepet kell adni a Panthéonnak? Ha csak azon személyiségek mellett döntenek, akik nyilvánosan elkötelezték magukat Franciaország szolgálata mellett, úgy tűnik, Rimbaud és Verlaine nem tartozik közéjük. Ha viszont úgy gondoljuk, a Panthéonnak olyan helynek kell lennie, amely összefogja a francia kultúra nagy elméit, azokat, akik felforgatták a gondolatvilágot, akkor ott helyük.

Az átszállításról viszont most egyedül Emmanuel Macron államfő hivatott dönteni. (MTI, ug)