A Kotleba elleni ítélet azért kifejezetten fontos és nagy hatású, mert az ügyészség a vádiratban nem kizárólag az 1488 eurós ajándékutalványok átadásának tényével és a számsor neonáci jelentéstartalmával foglalkozott, hanem sokkal szélesebb vonatkozásban fogta meg a témát. Ružena Sabová, az ügyben ítélkező bíró a szóbeli indoklásban rá is mutatott arra, az 1488 csupán egy számsor, mely szélsőjobb jelentéstartalommal csak egy bizonyos kontextusban bír. A bíróság tehát kimondta, amit Kotlebáék már évek óta tagadnak: nevezetesen, hogy ez a neonáci értelmezési keret, melyben az 1488 értelmet nyer, jellemző a pártra és környezetére.
Az Új Szó által megszólaltatott szakértők szerint Kotlebát már korábban is el lehetett volna ítélni komolyabb ügyek miatt, ám az illetékes szervek valahogy sosem tudták végigvinni a dolgot – az ítélet ezért szimbolikus, és komoly jelzésértékkel bír. Emellett pedig már a nem jogerős ítélet is hatással lehet az ítélkezési gyakorlatra Szlovákiában, más ügyekben is komolyabb büntetések születhetnek.

Sokkreakció

Az ĽSNS-közeli közösségi médiás csoportok az ítélet kihirdetése után szinte felrobbantak, a párt szimpatizánsai hasonló vehemenciával szidták a bíróságok függetlenségét, mint ahogy dicsérték a Legfelsőbb Bíróságot tavaly, mikor az nem oszlatta fel a szélsőséges pártot. A kisebb-nagyobb csoportokban a kommentelők egymást hergelték, és Radovan Bránik szélsőségesség-szakértő szerint ideiglenes mobilizációs hatással is bírt a Kotleba bebörtönzéséről szóló döntés. „Azok a megnyilvánulások, melyek ezekben a csoportokban elhangzottak, hatványozottan durvábbak, mint amit Kotleba valaha is megengedett magának” – mondja a szakértő, ám azt hozzáteszi: amennyiben a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyja a Specializált Büntetőbíróság ítéletét, és Kotleba valóban rács mögé kerül, ezek a hangok valószínűleg elhalkulnak, és a kommentelők sokkal jobban vigyáznak majd arra, mint mondanak. „Az ítéletnek elrettentő hatása lehet” – tette hozzá a szakértő.

Arról is meg van győződve, hogy zavargásra, erőszakos akcióra sem fog sor kerülni. A rendőrség és az állambiztonsági szervek ugyanis jelenleg meglehetősen erős kontroll alatt tartják a szélsőjobboldali szcénát, melyben sok a rendőrségi informátor, így ha valami nagyobb dolog készülne, arról a hatóságok is értesülnének.

Mélyülő izoláció

Kotleba választótáborát a döntés valószínűleg nem veri majd szét, a választói mag túlságosan meggyőződéses – véli Grigorij Mesežnikov, a Közéleti Kérdések Intézetének elemzője. Ellenben a tábor további növekedése sem várható, annak ellenére sem, hogy Kotlebát mártírként fogja beállítani az ĽSNS, amennyiben le kell töltenie a rá kiszabott szabadságvesztést.

Az egyének, mint Marian Kotleba vagy Milan Mazurek elítélése fontos, hiszen azt mutatja, hogy elkezdett működni a jogállam ezzel a párttal szemben is, ám ez nem elég

– véli az elemző. Igazi hatást Mesežnikov szerint azonban csak az gyakorolna a kemény magra, ha az ĽSNS-t végre valóban feloszlatnák. A politológus szerint a tavalyi kísérletet sok furcsaság övezte, és ez az ítélet lehetőséget ad arra, hogy a kérdést ismét megnyissák – hiszen tulajdonképpen kimondja, hogy nem legális az a keretrendszer, amelyben a párt működik. S amennyiben a párt elbukik, a választókban végre tudatosul, hogy a szélsőségesekre leadott szavazat elveszik: kormányra a mélyülő politikai izoláció miatt sosem kerülnek, és a gyakorlatban nem tudnak tenni semmi konkrétat a választóikért.

Kotleba koronahercege

Amennyiben Kotleba valóban rács mögé kerül, és elveszti képviselői mandátumát, valamint hatalmát a szélsőjobboldalon, az komoly változásokat hozhat a szélsőséges színtéren. Az ĽSNS vezére ugyanis az elmúlt években megszilárdította a pozícióját, és kiszorította a trónkövetelőket – mások mellett például Róbert Švecet, a Szlovák Megújhodási Mozgalom (SHO) vezetőjét, vagy épp a paramilitáris csoportok politikai ambíciókat dédelgető arcait. Ennek több oka is van: a legfontosabb, hogy Kotlebáék sikeresen kiépítették a régiós struktúráikat, és összehasonlíthatatlanul nagyobb erőforrásokkal, anyagi lehetőségekkel dolgoznak és rendelkeznek.

Ha utódlásra kerül a sor, azt az ĽSNS valószínűleg házon belül fogja intézni, és nem Milan Mazurek, vagy épp az Európai Parlamentben ülő Milan Uhrík veheti át a stafétát, hanem az eddig viszonylag a háttérben tevékenykedő Miroslav Suja, a párt alelnöke és „biztonsági főnöke”. Suja – aki a párt gyetvai erős embere, és korábban közeli kapcsolatot ápolt Mikuláš Černák korábbi maffiafőnök embereivel is – az elmúlt években fokozatosan lett Kotleba egyik legfőbb bizalmasa.