Nagyon egyszerű, de fontos lépés, hogy az evéshez használt edényeket és evőeszközöket megfelelően válasszuk ki. Érdemes olyan kést és villát választani, aminek jól megragadható nyele van, így nem csúszik rajta a beteg keze.

Segíthet, ha a tányér alá csúszásgátló alátétet teszünk, illetve a későbbiekben a tányérokat mélyebb edényekre cseréljük.

Üvegpohár helyett érdemes füles bögrét adni, amit könnyen meg lehet fogni. A szellemi hanyatlás első jeleként nehézkessé válik az evőeszközök megfelelő használata. Az önbecsülés megtartása érdekében javasolt a lehető legtovább engedni, hogy az idős ember egyedül táplálkozzon. Ebben segíthet, ha olyan ételeket készítünk, amelyeket nem kell késsel felvágni. Később, amikor nehézkessé válik a nyelés, ajánlott kerülni az olyan ételeket, melyeket könnyű félrenyelni: olajos magvakat, mogyorót, magvas gyümölcsöket, pattogatott kukoricát ne adjunk a betegnek. A nyelészavar előrehaladtával daráljuk, pürésítsük az ételt. Puha ételeket adjunk a betegnek, így több tojást, sajtot, joghurtot érdemes becsempészni a menübe. A gyümölcsöket meghámozva, kockákra vágva adjuk, a későbbiekben pedig turmixot lehet belőlük készíteni. Mindig meg kell győződni arról, hogy az étel hőfoka megfelelő-e. Erre ezért van szükség, mert a szellemi leépülés során elvész a hőmérséklet megítélésének képessége, ezért könnyen megégetheti a száját a beteg.

Az idős betegek néha nagyon lassan esznek, és elfelejtik a szájukba tenni a következő falatot. Ilyenkor finoman noszogatni kell őket. Ez lehetőleg szóban történjen, egyszerű parancsok adásával. Pl. fogja meg a kanalat, tegye a tésztát a kanálba stb. Ha a verbális utasításokra nem reagálnak, akkor meg lehet érinteni a kezüket, és ezzel jelezni, hogy mit szeretnénk. Ha így sem halad megfelelő ütemben az evés, akkor meg kell etetni a beteget. Fontos, hogy ameddig csak lehet, hagyjuk őt önállóan vagy minimális segítséggel táplálkozni. Ez jót tesz az önértékelésének, és megtartja azt az érzést, hogy önellátó, így meg tudja őrizni függetlenségét.

(webbeteg)