Egy éve októberben kezdődött az ottani nagy tüntetéssorozat. Azóta már a választást is elhalasztották, egy évvel. A kínaiak bemasíroztak számtalan helyi, független újság szerkesztőségébe. Eltűnt nem kevés ellenzéki vezető, némelyik egy egész évre. Bevezették az új nemzetbiztonsági törvényt, amely gyakorlatilag szabad kezet ad a kínai titkosszolgálatnak a városban. Így nem csoda, hogy idén alig volt mozgás októberben, a tüntetések kezdetének évfordulóján. Ám a kötelezően megünnepelendő kínai állami ünnepen sem volt sokkal nagyobb mozgás, de a koronavírus elleni intézkedések is nehezítik a demokrata polgárok politikai gyülekezését.

Hongkong gyakorlatilag elesett. Tavaly még tüzet okádva, idén már szépen csendben gyűrte maga alá a kínai sárkány. Pár szimbolikus szankciót bedobott Kína ellen az Európai Unió és az USA, de érdemi konfliktust nem vállaltak fel. Ahogy lenni szokott, az önmagában kevés, hogy szabadságszerető emberek támogatást szeretnének, ehhez geopolitikai érdekek is kellenek.

Fehéroroszországban hasonlóan hiábavaló az ellenzéki tüntetés, nem kap érdemi, látványos segítséget. Mert Oroszország azonnal reagálna. Ugyanígy Kína számára is jelképes a hongkongi térfoglalás. A város húsz éve még a kínai GDP 18 százalékánál járt, ma már ez 3 százalék alatt van. A pénzügyi központ szerepét lassan átveszi tőle a közeli kínai Sencsen városa és Sanghaj.

Peking igazán nem szereti a kiváltságosokat házon belül. Nem kér olyan hongkongi precedensből, hogy „egy város, két rendszer”, még a végén Tibetben vagy más peremvidékeken valakinek eszébe jut valami hasonló.

A Kínai Kommunista Párt most arra törekszik, hogy a kínai peremvidék egységesen beolvadjon, ne legyenek nyelvi, politikai és kulturális autonómiák, kiváltságok, különbségek. Azért ez közép-európai szemmel nézve – különösen magyar érzékenységgel – épp az ellentettje az itteni törekvéseknek. Annak, hogy a kulturális autonómiát legitim törekvésnek tekintse egyik vagy másik Kárpát-medencei ország. Hogy a különböző nyelvhasználat ne legyen kérdés. Hogy akár politikai hidak létezzenek hasonló identitású területek között.

Ezt a Kínát sztárolják egyesek a régiónkban, a pénzéért, hosszú távon az USA, és ezáltal a NATO szövetségét kockáztatva. Úgy, hogy a mai napig minden egyes országnak a régiónkban az Európai Unió a legfőbb kereskedelmi partnere, tehát ezt a belső piacot kellene megőrizni és fejleszteni, nem a réseket keresni rajta, hogy jöhessen a kínai dömping és gazdasági színezetbe bújtatott politikai befolyásolás. Gondoljunk a hongkongiakra, kínai mongolokra, ujgurokra, tibetiekre. Esetleg Tajvanra. Tényleg szeretnénk kínai befolyást a régiónkban?