Kettősségben voltunk, mert egyrészt egyik előadáshelyszínről rohantunk a másikra, templomtól az óvodáig, másrészt minden egyes alkalommal átélhettük a misztériumot. Most, csak néhány előadásra van kilátásunk. Nekünk már az az ünnep, ha végre közönség elé léphetünk. Énekórákon már fényesítgetjük a Betlehem csillaga dalait, mert december 20-án a Kuttyomfitty Társulat Facebook-oldalán online ajándékba adjuk az érdeklődőknek.

Az idei adventben még inkább befelé kell vinni a figyelmet, hogy ez pontosan miként valósul meg, még magam sem tudom. Az egyetlen támpontom, hogy az adventi koszorún minden vasárnap közösen gyertyát gyújtunk. Aztán együtt imádkozunk, énekelünk. Mikor a gyerekeink még kicsik voltak, ezután az adventi mese következett, de a kamaszgyerekeinknek már új családi hagyományt kell teremtenünk. Ahogy idén mindenben, meg kell újulnunk ebben is.

Eddig az adventben nem vittük túlzásba a sütést, egyszerűen nem értünk rá. Most itt a csodálatos lehetőség, hogy időben elkészüljön a mézeskalács, meg a másik kedvenc, a linzer. Családunkból leginkább a 13 éves lányom szeret sütni, tavaly egyedül gyártotta le a mézeskalácsokat. Idén is bevonom a sütésbe Sárát.

Szeretem a házat fokozatosan díszbe öltöztetni, egy szép téli abrosz, gyertyák, fenyőág, kézműves tobozdísz, de nem szeretem a csilli-villi túlzásokat. A mi házunkon nem lesz villogó fénygirland. Annak is megvan a helye, például az Andrássy út fái varázslatosak fényárban fürödve. Tavaly Kanadában megértettem, miért érzik szükségét, hogy az adventben mindent agyondíszítsenek. Az angolszász területeken időben ki kell élvezni a karácsonyi hangulatot, mert csak december 25-e az ünnep, s 26-án már kidobják a karácsonyfát. Kezdődik a Boxing day, jönnek a leárazások, és hipp-hopp vége az ünnepnek. Ebből a szempontból is jó helyen lakunk, nálunk akkor kezdődik a legkedvesebb időszakom az évben, a karácsony és vízkereszt közötti varázslatos időszak. Ilyenkor nem szoktunk dolgozni, otthon töltöttük az időt a gyerekekkel, meg rokonokat, barátokat látogattunk. Színházba szoktunk járni: Komárom, Győr, Budapest.

Most hogy lesz, tényleg nem tudom. Manapság az egyetlen biztos dolog a változás. Kívül minden illékony, a működő támpontok belülről támasztanak. Nem lesz annyira érdekes az otthonlét, hisz állandóan otthon vagyunk. Aztán, ha mehetnékünk lesz, nem fogunk tudni Budapesten három napig színházba járni. De a séta a természetben, a téli erdő csöndje, a természetes vizek megnyugtató közelsége, a bágyadt téli napsugár élvezete idén sem maradhat el. Remélem, mindezekkel fel tudjuk venni a versenyt a csodálatosan sokoldalú, mindentudó konkurenciával, az internettel, és még a fiunkat is ki tudjuk robbantani a szobájából. 

Dobsa Fodor Mónika
néptáncos, néptáncpedagógus, a Kuttyomfitty Társulat tagja