Ideje feltenni a St. Martin-lemezt – szólalt meg Ervin. Bandika szomorúan legyintett. Kölcsönadtam. Nem baj, igyon grogot, ott van a sparhelt szélén a kis kék lábasban – válaszolta Ervin, majd behozott a kamrából egy vödör apróhalat. Sütök keszeget, megvárja? – nézett Bandika után, aki közben előszedett egy újságot. Ez tavalyi? Idén rászoktam a tavalyi újság olvasására. Valahogy megnyugtat. Ervin intett, hogy az újság friss, mint a keszeg, és megkérte Bandikát, terítse ki a verandán levő zöld asztalra a lapot, mert kezdődik a halpucolás. Ez nem olyan ezekkel a tavalyi hírekkel, mintha egyhetes kenyeret enne a friss helyett? – érdeklődött Ervin. Ekkor vették észre, hogy az újság szerint a napokban a Hawaii-szigeteken kitört a Kīlauea vulkán.

Na, ezeknek is szép kis karácsonyuk lehet – mondta aggodalmas hangon Bandika, majd hozzátette: nem tudja, van-e érvényben a Hawaii-szigeteken kijárási tilalom az ünnepek idejére, mindenesetre nem szeretné egy olyan régióban tölteni a karácsonyt, ahol az embereket kijárási tilalomra kötelezik, a lávát viszont nem. Képzelje el, a kert végében már ott piroslik a magabiztosan közeledő láva, én meg csak akkor mehetek ki, ha elfogy az élelmiszer vagy a gyógyszer.

Ervinnek semmi kedve nem volt ezt elképzelni, sőt semmi mást sem. Aztán mégis félretolt a késsel néhány összetapadt halpikkelyt, és egy újságcikkre bökött. Azt nézze meg a, hogy Dél-Csehországban találtak egy régi fadobozt, amiben Krisztus keresztjéből származó szög van, pontosabban annak egy darabja! Milevsko városa mindössze nyolcezres lakosú, a helyi templom felújítása közben pedig a huszita háborúk idején elfalazott titkos folyosóra bukkantak, ott pihent az elfeledett ereklye. A régészek szerint a doboz a harmadik és az ötödik század között keletkezhetett, és még az sem kizárt, hogy Krisztus keresztjéből vették hozzá a fát.

Mit szól ehhez? – csapott egy fél dévért a tálba Ervin. Bandika vállat vont. Mindig tudtuk, hogy Közép-Európa különleges hely. Egyéb kincsek is fel fognak itt bukkanni, elhiheti nekem. Csak azt nem értem, miért nem törődünk azokkal a kincseinkkel, amelyek már felbukkantak, illetve el sem tűntek soha. Azokat megszokjuk – helyezte az utolsó kibelezett példányt a tálba Ervin, majd figyelmeztette Bandikát, hogy a fejeket ne dobja a macskáknak a belekkel, mert a fejekből leves készül.

Arra jöttem én még rá, ha megengedi – nyúlt a poharáért Bandika –, hogy nincs az a fontos hír, amelyet másnap ne tudna követni egy még fontosabb. Bölcs gondolat, de nem tudok vele mit kezdeni – felelte Ervin, és bement a hallal.

A szerző a Vasárnap munkatársa