Barázdabillegetők billegették a barázdát, amikor Bandika és Ervin megtudta, hogy idén elmarad az érettségi. Könnyeik erekben folytak le arcukról, majd tovább a réten már patakokká hízva folytatták útjukat a völgyek felé, ahol további patakokba, majd folyókba csatlakoztak, és így haladtak tovább, egészen a tengerekig. Mivel éppen a Szepesség hószagú halmain sétáltak, szándékosan egymásnak ellentétes irányban igyekeztek sírni, hogy Bandika könnyei a Balti-tenger, Erviné pedig a Fekete-tenger vízgyűjtő területébe kerüljenek. Amikor aztán a könnyeink ismét találkoznak a Gibraltári-szorosnál, csapunk egy nagy bulit – hangoztatták magabiztosan.

Aztán visszaszomorodtak mégis. Szokott maga érettségizni? – törölte meg a szemeit egy papír zsebkendővel Bandika. Mostanában nem igazán – vallotta be Ervin. De biztosan volt valami maradandó élménye ezzel kapcsolatban. Amit sose gondolt volna azelőtt, és mégis megtörtént, ráadásul nem is fájt. Volt ilyen? Volt, volt – bólogatott Ervin. Akar róla beszélni? – faggatta tovább Bandika. Nem, de elmondhatom, adta meg magát Ervin. Sosem hittem volna, hogy a tablóképhez minden fiú az én szürke zakómban fényképezkedik majd. Pedig pontosan így történt. Jó kis zakó volt, ilyen… úgynevezett homokszürke… bár akkoriban ezt a szót még iksszel írták. Bandika csalódottan csoszogott tovább a csodálatos tájban. Ennyi? Nem volt esetleg valamilyen kérdés, amivel az érettségi vizsgán megszorongatták? Ervin kikerült egy ébredező csigát, majd beismerte, hogy ilyen is volt. Már azt hittem, zsebemben a papír, amikor kaptam egy kérdést, hogy mi okozza a legnagyobb problémákat a Szahel-övezetben. Azt kellett volna mondanom, hogy a túllegeltetés. De nem mondtam… Viszont megjegyezte – emelte fel a mutatóujját Bandika. Viszont meg – hagyta helyben a megállapítást Ervin.

Valaki meg azt mondja, nem is kellene már ilyesmivel fárasztani a felnövekvő generációkat – tért vissza a témához a következő kanyarban Bandika. Maga is ellenne most anélkül, ha nem tudná, milyen bajokat okozott a Szahelben a túllegeltetés, nem? Most már sem a Szahelről nem hallani, sem a túllegeltetésről. Ervin ingerült hangnemben válaszolt. Már megbocsásson, de mit ért az alatt, hogy nem hallani? Azért, mert maga nem hallott valamiről, attól arról a valamiről még hallhattak sokkal többen, mint magáról. Tudja, maga az a fajta, aki mindent számokban akar látni. Amit ma csinál, annak holnap már számokban akarja látni az eredményét. Azt mondja, hogy az érettségi megszüntetésével időt meg energiát takaríthatunk meg. Oké. Megtakarítottuk azt az időt meg azt az energiát. És mit kezdünk vele? Mert ha tanulásra használjuk, akkor azt mondom, jó. De ennyi erővel akár érettségizhetünk továbbra is, nem? Bandika megvonta a vállát, és előkereste a cigarettás dobozt. Azért még egyet hadd kérdezzek. Miből gondolja maga, hogy a tudásnak akkora ereje van? Ervin kicsit gondolkodott a válaszon, majd tüzet adott. Onnan, hogy még a leghülyébbek is szeretnek eldicsekedni azzal, ha tudnak valamit.

A szerző a Vasárnap munkatársa