A vágsellyei Pázmány Péter Alapiskola és Óvoda alsó tagozatán március 15-én kezdődött újra a tantermi oktatás. Az első héten tapasztalt nem megszokott reakciók, viselkedés azóta javult, tulajdonképpen ott folytatták a munkát, ahol kilenc héttel korábban abbahagyták.

Kezdeti nehézségek

Lelovič Andrea, a harmadik évfolyam osztályfőnöke arról számolt be, hogy a visszatérés utáni első napokban a gyerekek nyersen, bárdolatlanul viselkedtek egymással. „Mindenki arról beszélt, mennyire visszavágynak a gyerekek az iskolába, vágynak a közösségre, de mikor újra találkoztunk, úgy tűnt, mégsem egészen így van. Sokszor meglepően élénken reagáltak egy-egy helyzetben, barátságtalanok, érzéketlenek, néha durvák voltak egymással. Beletelt néhány napba, mire ez javulni kezdett. Sok-sok beszélgetés kellett ahhoz, hogy visszazökkenjenek. Főleg arról kérdeztem őket, hogyan élték meg a bezártságot, a járványhelyzetet, mi hiányzott nekik az elmúlt időszakban. Egyértelműen az derült ki, hogy a társakat, a barátokat, a bandázást, a közös játékot, a másokkal való találkozást hiányolták. 

Hamar visszaszoktak

Húsvét után már egészen más, sokkal jobb lett a hangulat, nem kell őket fegyelmezni, nagyon helyesek, vidámak. Szépen megértették azt, hogy ismét feladataik, kötelességeik vannak, amelyeket itt és most kell megoldani, nem lehet délutánra, estére vagy másnapra halasztani. Nagyon jól bevált, hogy az óra elején és végén még most is hagyunk időt a beszélgetésre. Az első napokban úgy tűnt, hogy elfelejtettek írni, szinte olvashatatlan volt a kézírásuk, de szerencsére elég volt a figyelmeztetés, és ebben is határozottan érzékelhető a javulás” – fejtette ki a pedagógus. Úgy véli, az lenne még jobb, ha a többi évfolyamba járó gyerekkel is tudnának érintkezni, az udvaron játszani, találkozni és nem kellene minden osztályt szeparálni, szerencsére egyelőre egyik gyereknél sem vette észre, hogy olyan szinten megszenvedte volna a bezártságot, hogy szakember segítségére lenne szüksége, vagy hosszú távú következményei lennének.

„Azt látom, jót tesz nekik, hogy odafigyelünk rájuk, kérdéseket teszünk fel nekik, érdeklődünk felőlük, elmondhatják a véleményüket. Most nem az a cél, hogy mindenáron haladjunk a tananyaggal, hanem hogy újra megszokják, hogy dolgozni kell. Ennek ellenére észrevehetően nagyobb a munkakedvük, egy-egy feladathoz nagyobb lelkesedéssel fognak hozzá, de ezt azzal is igyekszem elősegíteni, hogy több választható feladatot kapnak”

– egészítette ki Lelovič Andrea.

Megjegyezte, az alsó tagozaton nem kellett két-három hétre szóló adaptációs tervet készíteni, mint a nyolcadik és a kilencedik osztályban, de az iskola igazgatójával történt egyeztetés alapján az első napon egyáltalán nem volt tanulás, illetve a hét végéig arra helyezték a hangsúlyt, hogy felmérjék, ki hányadán áll, hol vannak hiányosságok, mit sikerült a gyerekeknek elsajátítaniuk a távoktatás során. Elmondta, inkább az átvett tananyagot kellett ismételni, elmélyíteni a tudnivalókat, de nem tapasztalt nagyobb hiányosságokat, nem kellett még egyszer átvenni semmit. Hangsúlyozta, példaértékű volt a gyerekek és a szülők hozzáállása, segítsége is. 

Nincsenek hiányosságok

Mészáros Ildikó, a kilencedikesek osztályfőnöke azt tapasztalta, hogy a legtöbb tanuló örült a hétfői visszatérésnek, de voltak néhányan, akiknek kimondottan előnyös volt a távoktatás.

„Vegyes érzésekről számoltak be a tanulók. Voltak, akik már nagyon várták a visszatérést, de többen elmondták, hogy nagyon jól érezték magukat otthon. Észrevehetően jobban teljesítettek néhányan otthon, mint az iskolában, például aki integrált képzési formában tanul. Ez a bizonyítványokban is megmutatkozott. Azért a többség várta azt, hogy újra együtt lehessen a barátaival, ismét lehessen csipkelődni, udvarolni egymásnak. Azonnal megtalálták a közös hangot egymással. A kilencedikes osztály egyébként is nagyon összetartó, aranyos osztály, nagyon szeretnek együtt lenni, sokszor szerveztünk közös kirándulásokat, biciklitúrát, sétákat. Máris felmerült, hogy jó lenne megint kimenni együtt a Vág partjára sétálni, beszélgetni”

– mondta el Mészáros Ildikó.

Az első napon három osztályfőnöki órát tartott, amelyre rövid, a járványról, a karanténról és a távoktatásról szóló kérdőívvel készült. Kifejtette, sok mindent le tudott szűrni a válaszokból, voltak, akik átestek a Covid-19-betegségen, másokat pedig sajnos nagyon közelről érintett a járvány, hiszen történtek halálesetek egyes családokban. Az adaptációs időszak egyelőre két hétig fog tartani, minden nap öt órájuk lesz a tanulóknak, majd közben a pedagógusok megítélése alapján eldöntik, szükséges-e ezt az időszakot három hétig kihúzni. Mészáros Ildikó fizika szakos pedagógus azt tapasztalta, hogy a távoktatás során is jól lehetett haladni a tananyaggal.

„Nem voltak iskolai rendezvények, amelyek miatt elmaradtak volna az órák. Csak a személyes kontaktus hiányzott, hogy lássam, hogyan dolgoznak, esetleg hol akadtak el, miben kellene segíteni, illetve a szemkontaktus, hogy a tekintetükből lássam, megértették-e a magyarázatot. Ezek nélkül sokkal nehezebb a tanítás. Haladtunk, de nem olyan hatékonyan, ahogy az iskolában lehet. Most főleg a gyakorlás lesz a cél, az átvett tananyag elmélyítése, megerősítése”

– tette hozzá.

Az osztályfőnök nem gondolja, hogy évet kellene ismételni, hiszen munka folyt a távoktatás alatt. Még annak is megtalálták a módját, hogy a tanulás mellett a versenyekre is felkészítsék a tanulókat. „Nagyon szép eredményeket értek el például az olimpiákon: történelemből, fizikából, matematikából, kémiából járási szinten az első három helyre bekerültek. A tanítás mellett feleltettünk, teszteket írattunk, feladatokat adtunk nekik, tehát az értékelést is meg tudtuk oldani” – zárta Mészáros Ildikó.