A „Beszélgetés a jövőért – Komáromi magyar oktatás” című másfél órás disputa moderátora és a Selye János Egyetem (SJE) Hallgatói Önkormányzatának képviselője, Fóthy Noémi a bevezetőjében emlékeztetett, Komárom különleges helyzetben van. Ennek az az oka, hogy az óvodától egészen az egyetemig magyar nyelven lehet tanulni a városban.

Együttműködés

Minden hozzászóló egyetértett abban, hogy az intézmények közti kooperáció a Duna-parti városban jól működik. Juhász György rektor kifejtette, az SJE-nek intenzív kapcsolata van a komáromi iskolákkal, amelyek legtöbbször egyben gyakorló iskolák is. „Úgy gondolom, egyetemünk Komárom városának szerves része lett, érzem ezt az önkormányzat támogatásában is” – mondta a rektor.

Keszegh Béla polgármester a városi kulturális élet kapcsán arról beszélt, nagyon fontos, hogy abban a gyerekek minél aktívabban részt vegyenek. Ilyen megfontolások miatt is hozták létre a központban is látható panókiállításokat, mivel a gyerekek az utcákat járva, fagyizás közben jobban felfigyelnek egy-egy feliratra – ezen felül a nevezetességeket is élővé kell tenni számukra, például az erődöt. Minden részt vevő iskolavezető arról beszélt, hogy rendszeres kapcsolatban vannak több komáromi kulturális intézménnyel. Legtöbben a Jókai Színházat említették.

A nemzetiségi oktatás

Mihacs Szilvia, a Tulipán Óvoda igazgatója úgy látja, az emberek értékelik az anyanyelvi oktatás lehetőségét. Náluk ezt az bizonyítja, hogy 2009-től minden évben teljes létszámban működnek. Hozzátette, magyar tannyelvű intézménybe szerinte leginkább azok íratják a gyermeküket, akik tudatosan hozzák meg ezt a döntést. Károlyi Szikonya Judit, a Munka Utcai Alapiskola igazgatója elmondta, a magyar hagyományok továbbadását mindegyik oktatási intézmény fontosnak tartja. Ők egészséges nemzeti öntudatot szeretnének közvetíteni a diákjaiknak úgy, hogy közben vegyék figyelembe más nemzetek kultúráját is – így pedig toleranciára is nevelik őket.

Andruskó Imre, a Selye János Gimnázium (SJG) igazgatója többek között figyelmeztetett az iskolaválasztás jövőbeli következményeire is: „Az, hogy ma Komáromban magyar egyetem működik, az annak köszönhető, hogy az 1950-es években az akkori szülők magyar iskolákba íratták a gyerekeiket.”

Vetter János, a Gépipari és Elektrotechnikai Szakközépiskola igazgatója arról beszélt, a szakiskolai keretek között ők is próbálják megjeleníteni a magyar hagyományokat, s ami a legfontosabb, próbálják úgy nevelni a diákjaikat, hogy a magyar kultúrát természetes módon érezzék a sajátjuknak.

Iskolaválasztás

Többször visszatért az iskolaválasztás témája. Mihacs Szilvia arról számolt be, hogy óvodájukban vonzó lehet a néphagyományok ápolására fektetett nagy hangsúly, illetve a pedagógusaik szakmai felkészültsége. Keszegh Béla arra figyelmeztetett, hogy lényeges a belső és külső tényezők összhangja: a magas színvonalú oktatás és nevelés mellett az épületeknek és az infrastruktúrának is megfelelőnek kell lenniük.

Andruskó Imre vetette fel, hogy van még kit megszólítaniuk, ugyanis a magyar gyerekek 15–20%-át íratják szlovák alapiskolába országszerte. Komáromban a magyar és szlovák tannyelvű iskolákban a kis elsősök arányai megfelelnek a város etnikai összetételének. Van azonban, ahol ez megfordul, míg a keleti országrészekben több helyen eltolódik az arány a szlovák intézmények javára. Juhász György arra hívta fel a figyelmet, hogy Komárom kiváltságos helyzetben van az iskolahálózatának köszönhetően, emellett pedig régiónként más-más stratégiákra van szükség: ami Komáromban működik, az nem biztos, hogy helyénvaló lesz Nagykéren is.

Károlyi Szikonya Judit úgy látja, mára tendenciává vált a vegyes házasságokban, hogy a kicsiket szlovák óvodába íratják, majd ezután magyar alapiskolába járatják. Ennek az az előnye, hogy a gyerekek ugyan elsajátítanak egy alapszókincset, viszont ilyen helyzetekben a szülőknek kellene pótolniuk otthon a nemzetiségi hagyományok átadását.

Szociális gondok

Andruskó Imre vetette fel, hogy a szlovákiai magyar oktatásügynek óriási feladatot jelent a roma diákok jelenléte. „Nem tudjuk megfelelően integrálni őket. Kelet-, valamint Közép-Szlovákiában már vannak olyan iskoláink – például Szepsiben – ahol ha megkérdezném, hogy 520 diák közül mennyi a roma származású, akkor az lenne a válasz, hogy 520.” Hozzátette, nem tudja a megoldást, ám Albert Sándor közoktatási szakértő felméréseiből az tűnik ki, hogy a magyar iskolák diákjainak mintegy 40%-a roma származású. Andruskó arról is beszélt, hogy az SJG-ben fontos volna, hogy legyenek roma tanulóik, s az a pár diákjuk, aki ilyen származású volt, tehetségesnek is bizonyult.

Juhász György a téma kapcsán hozzáfűzte, nagyon komolyan kell majd foglalkozni az integrációs kérdésekkel, azonban egységes állami stratégia nélkül elég nehéz lesz megoldást találni.

Károlyi Szikonya Judit arról számolt be, hogy iskolájukba több szociálisan hátrányos helyzetű diák jár. Elmondta, volt már rá példa, hogy miután a tanév kezdetén néhány szülő azzal szembesült, hogy roma diákok is járnak gyermekük osztályába, inkább gyorsan átíratták őket szlovák alapiskolába. Az igazgató abban bízik, hogy a kötelező óvodalátogatás hatására a roma gyerekek is kapnak egy olyan alapszocializációt, amely segíteni fogja őket az iskolai munkában is.

Keszegh Béla többek között elmondta, fia alapiskolai osztályába négy roma gyermek jár, amit ő nem bán, mivel így a diákok és a pedagógusok is lehetőséget kapnak arra, hogy erről beszéljenek. Az is megesett, hogy az egyik roma diáknak az osztálytársak szülei segítettek anyagilag, hogy részt tudjon venni az iskolai-közösségi életben.