Persze, mindannyian tudjuk, hogy a csokoládé egyike azoknak az ételeknek, amelyekkel jutalmazni vagy éppen vigasztalni szoktuk magunkat. Azonban nemritkán ezen túlmutató, valós fiziológiás oka van annak, hogy kívánja a csokit.

Éhség

Az egyik legkézenfekvőbb, hogy szimplán csak éhes. Ha leesett a vércukorszintje (pláne ha egyik pillanatról a másikra), a szervezete azonnal orvosolni szeretné a problémát, amit a legkönnyebben gyorsan felszívódó szénhidrátokkal tud megtenni. Ilyen például a csoki.

Hormonok

Hölgyeknél ez sokszor jelez hormonális változásokat. A terhesség vagy a menstruáció előtti időszak egyaránt okozhatja a csoki iránti olthatatlan vágyat. Az ösztrogén-, valamint a progeszteronszint változása egyaránt megborítja a szervezetet, így ne csodálkozzunk, ha szervezetünk tápanyagigénye is megváltozik! Ezenkívül sokaknak kell megküzdeniük a PMS-sel is, azaz a menstruáció előtti rosszkedvvel, enerváltsággal. A csokoládé szerotonin, azaz boldogsághormon termelésére ösztönzi az agyat, ami enyhíti a PMS tüneteit.

Magnéziumhiány

Ugyan sokak fejében úgy él a csokoládé, mint valami bűnös, egészségtelen dolog, az igazság az, hogy a jó minőségű csoki kifejezetten jót tesz a szervezetnek. Azt is érdemes tudni, hogy csoki és csoki között is hatalmas különbségek vannak. Természetesen az étcsokiban található a legtöbb kakaó, ezt sokszor már a csomagolás elején is feltüntetik. Ugyanakkor egy feldolgozott tejcsoki akár 10% alatti kakaótartalommal „büszkélkedhet”, ami azt jelenti, hogy a többi összetevő lényegében cukor, zsír és egyéb feldolgozott anyag. A jó minőségű csoki rendkívül gazdag magnéziumforrás, tehát ha kizárta a lelki eredetű gondokat, stabilnak gondolja a vércukorszintet, és hormonálisan sem indokolja semmi a falási rohamokat, bátran gyanakodhat magnéziumhiányra – pláne, ha tapasztal mellé izomrángást, ingerlékenységet vagy kritikus fáradtságot.

(ízesélet)