Mindeközben Ciszjordánia szintén forrong, az Izraelben élő arabok rendre összecsapnak a zsidókkal, a palesztinok dühödten tüntetnek Nyugat-Európa nagyvárosaiban, és megugrott a németországi antiszemita incidensek száma. Mindez egy érzelmileg felfokozott időszakban történik, amikor éppen véget ért a muszlimok számára oly fontos böjti hónap, a ramadán, egy hete ünnepelték (volna) a zsidók a Jeruzsálem-napot, annak évfordulóját, hogy 1967-ben a hadsereg elfoglalta egész Jeruzsálemet, végezetül szombaton volt a nakba – ez arabul katasztrófát jelent, és a palesztinok Izrael állam 1948-as megalapítására utalnak a szóval.

A mostani konfliktus szikrája április derekán pattant ki, amikor zsidó telepesek történelmi jogaikra hivatkozva Jeruzsálem keleti részén ki akartak költöztetni palesztin családokat az otthonukból, illetve valamivel később a jeruzsálemi Templom-hegyen az arabok számára kiemelten fontos Al-Aksza mecsetnél durva összetűzések voltak a túlzottan határozott rendfenntartók és a palesztinok között. Ennyi elég is volt az alig Pozsony méretű, ám legalább másfél milliós Gázát 2006 óta uraló Hamász számára, hogy az egyre nagyobb hatósugarú rakétáit múlt hétfőtől elindítsa Izrael felé. Egy hét leforgása alatt több mint 2200 rakétát lőtt ki, terrorizálva ezzel Tel-Avivtól egészen a Vörös-tenger partján levő Eilatig a lakosságot.

Ekkora intenzitású rakétaesőre nem volt példa a korábbi a konfliktusok idején, azaz 2014-ben, 2012-ben vagy 2008-ban, a támadások most kis híján megbénítják Izrael légi forgalmát. Ennek ellenére viszonylag kevés áldozattal járnak a csapások, mivel Izrael a világ talán leghatásosabb rakétavédelmi rendszerét, a Vaskupolát működteti bő 10 éve, amely a kilőtt palesztin rakéták mintegy 80-90 százalékát elfogta. A zsidó állam közben célzott csapásokkal reagál: sorra lövi ki a Hamász vezetőit, lerombolja a támadó alagutakat, a fegyverraktárakat, a logisztikai bázisokat. A két fél katonai viselkedése között óriási a különbség, a Hamász számára az sem gond, ha rakétái óvodába csapódnak be, Jeruzsálem viszont amennyire csak lehet, figyelmeztető lövések után precíziós támadásokat hajt végre. A világ közvéleménye nem mindig tudatosítja, hogy a terrorszervezet tudatosan civilek lakta épületekbe rejti a bázisait, tudván, hogy a polgári áldozatok mindig felkorbácsolják az indulatokat, ráadásul Gáza voltaképpen egy összefüggő, nagyon sűrűn lakott településhalmaz.

Egyiptom ugyan próbál közvetíteni a két fél között, Joe Biden amerikai elnök is telefonált az izraeli és a palesztin vezetőkkel, azonban a rendkívül heves konfliktusnak egyelőre nem látni a végét. A palesztinok próbálják kiterjeszteni a frontvonalakat, Ciszjordániában szintén halálos áldozatokat követelő zavargások robbantak ki, és ami új fejlemény: az izraeli arabok több helyen összetűztek a zsidókkal – kis túlzással polgárháborús viszonyok uralkodnak a palesztin kisebbségű városokban, ami miatt példátlan módon szükségállapotot kellett hirdetni az érintett településeken. Jeruzsálem viszont garantáltan nem enged. Benjámin Netanjahu miniszterelnök a hétvégén úgy fogalmazott: Addig folyik a palesztin támadók ellen a megtorlás, amíg az szükséges. Egyben figyelmeztette a Hamász dzsihádista szervezet vezetőit, hogy nem tudnak elbújni se a felszínen, se a föld alá. Izrael történetének leghosszabb ideje regnáló kormányfője belpolitikai okok miatt is kénytelen nagyon határozottan fellépni. Az országban ugyanis két év leforgása alatt négyszer is parlamenti választást tartottak, mindannyiszor patthelyzet lett a végeredmény. Netanjahu várt sikerét még az sem hozta meg, hogy a világjárvány elleni harc során példátlanul gyorsan oltották be a lakosság többségét. Ha most a Hamásznak esetleg megrendítő erejű ütést visz be, akkor talán az újabb vokscsatát már megnyeri. Félő, hogy mint már annyiszor, most újra csak részsiker, egy hosszabb tűzszünet lesz a korlátozott háború eredménye. Ahogyan Zorán énekelte: Sed non est pax – és nincs béke…