Gál 1944-ben kezdte meg általános iskolai tanulmányait. A második világháború után Érsekújvárban, Párkányban illetve Ipolybélen tanult. A gadóci mezőgazdasági technikumban érettségizett.

1962–1969 között a pozsonyi Szabad Földműves c. lapot szerkesztette. Ezután két évig a kassai Thália Színház dramaturgjaként működött, s itt mutatták be 1970-ben A szürke ló című mesejátékát. Főleg újságszerkesztésből, újságírásból tartotta fenn magát. 1971-től A Hét kelet-szlovákiai riportere, 1992-től a kassai Keleti Napló főszerkesztője.

Írásait szociográfiai jellegű dokumentumelemek gazdagítják. Szinte mindvégig sajátja a tárgyi hűség és a költői emelkedettség, erre utal közvetlenül szülőföldkönyvének címe: Mesét mondok, valóságot (Pozsony–Budapest, 1980). A csehszlovákiai magyarság vérzivataros, megaláztatásokkal teli időszakát élte át maga is nemzedéktársaival, s ehhez képest kellett mégis megmaradni, ha lehetett, ahogyan lehetett. (Szabad vonulásban c. verskötete, 1969).

Irodalmi, anyanyelvi és közéleti-kulturális szerveződésekben is tevékenykedett. 1997-től a Tokaji Írótábor kuratóriumának elnöke. 1998 és 2003 közt az Anyanyelvi Konferencia társelnöke. A CSEMADOK Kassa-vidéki Választmányának elnöke (1994–2006), 2006-tól örökös tiszteletbeli elnöke.

(Wikipédia)