Az autóvásárlás nem könnyű feladat. El kell döntenünk, milyen márkát, modellt, színt akarunk, de azt is jól meg kell gondolni, milyen felszereltségi szinttel akarjuk megvenni az autót. Ha szerencsénk van, akkor mindent, amire szükségünk lehet, megtalálunk egy csomagban, vagy lehetőségünk van külön-külön megrendelni az egyes kiegészítőket. Néha viszont kompromisszumot kell kötni és olyan felszereltségi szintet rendelni, amely nem csak azt tartalmazza, amit mi akarunk. Ez pedig azzal jár, hogy valamivel több pénzt fogunk a márkakereskedésekben hagyni. 

Az utóbbi években több száz autót kipróbáltam, s a tesztek során szerzett tapasztalatok alapján összegyűjtöttem azt a néhány dolgot, amire az autóvásárlás során véleményem szerint mindenképp érdemes pénzt költeni.

Automata sebességváltó

A sebességváltó természetesen preferencia kérdése, nem mindenki szereti az automata váltót, s bevallom őszintén, én is inkább a manuális váltók híve voltam. Több év elteltével viszont teljesen megváltozott a véleményem, s ma már a manuális váltót szemrebbenés nélkül mellőzném. Hogy miért? Leginkább kényelmi szempontból. Mivel a munkahét jelentős részét városban töltöm, s a városi forgalom velejárója a sok dugó, a kocsisorban való araszolásnál sokkal kényelmesebb az automata váltó. 

Természetesen azt is el kell ismernem, hogy ha feláras kiegészítőről beszélünk, kétségkívül az automata váltó az egyik legdrágább, hiszen az ára nemegyszer több ezer euró körül mozog, tehát ebben az esetben a rendelkezésre álló költségvetés is nagyban befolyásolja a döntést. Ugyanakkor némelyik autógyártó megkönnyíti a dolgunkat azzal, hogy modelljeit már nem is árulja manuális sebességváltóval. Például manuális váltóval felszerelt mild-hybrid Octavia már nem kapható – bár a konszern részéről ez a lépés inkább a károsanyag-kibocsátás minimalizálásával, mintsem a manuális váltók iránti kereset csökkenésével magyarázható. 

Pótkerék

Az Autó-Motor múlt heti számában foglalkoztam azzal, hogyan működik a defektjavító készlet, milyen előnye van a drága, de hatékonyan működő defekttűrő abroncsnak. Egy szó mint száz: ha új autót vennék, gondolkodás nélkül rendelnék hozzá teljes értékű pótkereket. Ennek köszönhetően nem kell az abroncs ragasztásával bajlódni, s nem is kell több száz eurót elkölteni a run-flat abroncsokra. Ha defektet kapok, pár perc alatt bárhol kicserélem a kereket és folytathatom az utat.

Életmentő rendszerek

A vezetést elősegítő, biztonságot növelő rendszerekből már nagyon sok van a piacon. Már a kis városi autókhoz is rendelhetünk olyan rendszereket, amelyek korábban ezekben az autókban csak fikciónak számítottak. 

Az első dolog, amit az új autómba gondolkodás nélkül megrendelnék, az a holttérfigyelő rendszer. A sűrű forgalomban, főleg nyáron, amikor már a motorosok is megjelennek az utakon, ez a rendszer szó szerint életet menthet. Nem mondom, hogy sokszor, de előfordult már, hogy épp ennek a rendszernek, a visszapillantó tükörben világító kijelzőnek köszönhetően mondtam le az előzésről, elkerülve ezáltal az ütközést, mivel az autóm mellett, a holttérben közlekedő gépkocsit egyszerűen nem vettem észre. Teljesen mindegy, milyen autót teszteltem, ha volt benne holttérfigyelő rendszer, az megbízhatóan működött. Ráadásul ez a rendszer megfizethető, s már az olyan közkedvelt modellekben is elérhető, mint a Dacia Duster. Ugyanolyan hasznosnak, a biztonság szempontjából szinte elkerülhetetlen kiegészítőnek tartom a vészfékező rendszert, amely például egy parkolóhelyről való kitolatásnál önállóan lefékezi az autót, ha valamelyik oldalról gépkocsi, kerékpározó vagy gyalogos közeledik, s a rendszer úgy értékeli a helyzetet, hogy a továbbhaladás ütközéshez vezetne. 

A következő, rendszerint feláras kiegészítő a tolatókamera. Egy sofőrnek persze nem okozhat problémát a parkolás, mindenkinek meg kell tanulnia jól parkolni, a kamera viszont főként a túlzsúfolt parkolókon lehet hatalmas segítség. Néha ugyanis millimétereken múlik, hogy beférünk-e egy lakótelepi parkolóhelyre, s ilyenkor a megérzés vagy a tapasztalat nem mindig segít.

A további rendszer, amit mindenképp felírnék a listára, a sebességtartó, más néven tempomat. Aki gyakrabban tesz meg hosszabb utakat, annak hatalmas segítség, hiszen a sztrádán csak beállítja a kívánt sebességet, s aztán már csak a volánt kell fognia, a lábát meg pihentetheti. Már csupán pénz kérdése, hogy az egy fokkal drágább adaptív sebességtartót vesszük-e meg, amely az előttünk haladó gépjárművek sebességéhez igazítja a mi gyorsaságunkat, megakadályozva, hogy belehajtsunk az autóba. Itt még azt is beállíthatjuk, milyen távolságot tartsunk az előttünk levő gépkocsiktól. Ha mindezt kiegészítjük még azzal a rendszerrel, amely megakadályozza, hogy kitérjünk a sávból, akkor tulajdonképpen megtettük az utolsó lépést az autonóm vezetéshez. Ha ezek a rendszerek aktívak, akkor a közreműködésüknek köszönhetően a gépkocsi önállóan is elvezet az úton, igaz, az uniós normák szerint legfeljebb 20 másodpercig, aztán a funkciók kikapcsolnak. Azt egyébként meg kell jegyeznem, hogy a sávelhagyást megakadályozó rendszer néha nagyon idegesítő tud lenni, s ha egy autóban alapból aktiválva van, rendszeresen ki kell kapcsolni, mert gyakran előfordul, hogy túl agresszívan beleavatkozik a vezetésbe. Egyébként nem érdemes száz százalékra erre a technológiára hagyatkozni, ha ugyanis valamelyik útszakaszon nincsenek jól felfestve a sávok, akkor a kamerák nem tudják leolvasni ezeket, így nem is tudják az úton tartani az autót, ami veszélyes lehet. Tehát mindig érdemes arra gondolni, hogy az új technológiák ugyan sok dologban megkönnyítik a gépjárművezető munkáját és jelentősen növelik a biztonságot, a legfontosabb a volán mögött a sofőr szerepe, ébersége és figyelme. 

Fűteni vagy nem

Kell egyáltalán az autóba ülés- vagy volánfűtés? Rendeljek az autóhoz szélvédőfűtést? Ez a dilemma megalapozott, különösen az utóbbi években, amikor a telek már sokkal enyhébbek. Akinek garázsban van az autója, annak nem is kell ezen gondolkoznia, ha viszont kint parkol az egész évben, már megfontolandó ez a többletkiadás. Én személy szerint a volánfűtést mellőzni tudnám, s elvileg az ülésfűtést is, bár igazán nagy hidegben megfizethetetlen, amikor az utcán parkoló jeges autóba beülve pillanatok alatt felmelegszik az ülés. Aminek eddig a leggyakrabban hasznát vettem, s amit igazán mindig díjaztam, az a szélvédő fűtése volt. Nem csak akkor segít, ha ráfagyott a dér a szélvédőre, a párát is pillanatok alatt eltünteti az üvegről. Az már persze más lapra tartozik, hogy az ilyen szélvédő sokkal drágább, így ha egy útról felpattant kavics megrepeszti az üveget, a csere jóval több pénzbe fog kerülni. 

Kulcsmentes élet

Kétség nem fér hozzá, hogy az autóhasználatot rendkívül kényelmessé tudja tenni a kulcsmentes élet. Nem kell letenni a bevásárlást, hogy előbányásszuk a táskánkból. Az ajtónyitáshoz elég megérinteni a kilincset, a motor begyújtásához pedig megnyomni a start gombot. Sok autóhoz már nem is adnak klasszikus gyújtókulcsot. Például a Renault vagy a Dacia autóiban egy bankkártya méretű plasztik lap helyettesíti a kulcsot, a BMW pedig egyes modelljeihez érintőképernyővel felszerelt kulcsot ad, hogy a képernyőn keresztül beállítsuk, milyen hőmérséklet legyen az autóban elinduláskor, megnézzük, bezártuk-e az autót és felhúztuk-e az ablakokat. Ennek a kulcsnak köszönhetően ráadásul az autóval is ki tudunk parkolni egy szűk helyről úgy, hogy nem ülünk benne. 

Nos a kulcsmentes életnek vannak hátrányai is. Az autót ezáltal könnyebb kirabolni vagy ellopni, a tolvajok ugyanis gyakran használnak olyan berendezéseket, amelyek blokkolják a kulcs által sugárzott jeleket, így az autó annak ellenére sem zárja be az ajtókat, hogy mi azt hisszük, bezárta. Ennek következtében szabaddá válik az út a tolvajok előtt. Ezért érdemes mindig megbizonyosodni arról, hogy valóban bezártuk-e az autót, például úgy, hogy megpróbáljuk kinyitni a hátsó ajtót. Az elülső kilincsén ugyanis gyakran ott a szenzor, amelynek megérintésével eleve kinyitjuk az autót, ha nálunk van a kulcs. 

A fenyegető veszélyek és komplikációk ellenére én határozottan ezeknek a távvezérlésű kulcsoknak vagyok a híve.