Gondolom már leülepedett az élmény, amit az Európa-bajnokság jelentett. Milyen érzésekkel tért haza?
Már annak nagyon örültem, hogy bekerültem az Eb-keretbe, mert ez volt az első nagyobb tornám a felnőtt válogatottal. Jól is kezdtük az Eb-t, győztünk a lengyelek ellen, sajnos a másik két meccsünkön már nem sikerült pontot szereznünk és kiestünk a csoportból. De összességében jó tapasztalat volt számomra, két mérkőzésen pályára is léphettem. Óriási pozitívum ez a karrieremben.

A szlovák válogatott Szentpéterváron játszott két csoportmeccset is. Milyen volt a Kresztovszkij Stadion, amely a 2018-as oroszországi vb-re lett megépítve? 
Játszottam már pár szép, nagy stadionban, de a szentpétervári az egyik legszebb. Egy kis szigetre van építve, gyönyörű az egész létesítmény, behúzható tetővel. Az öltözők is nagyon modernek és szépek. És végre szurkolók előtt lehetett futballozni, ami egy év után szinte újdonságként hatott. 

Összesen 15 percet játszott, 14-et a svédek ellen, 1-et pedig a spanyolok ellen. Nem kevesli kicsit, nem számított többre?
Mondom, már annak örülök, hogy ott voltam a keretben és debütálhattam egy ilyen nagy tornán. Persze, mindig lehet többet játszani, de ezt utólag értékelni már teljesen mindegy. Örülök, hogy játszottam, és reménykedem benne, hogy legközelebb esetleg még több időt tölthetek majd a pályán.

Említette, hogy jól kezdte a szlovák válogatott a tornát, nagy esély volt a továbbjutásra. Mi történt, hogy az utolsó két meccsen mégsem sikerült egyetlen pontot sem gyűjteni?
A svédek ellen nyerni szerettünk volna, ha ott győzünk, akkor tuti a továbbjutásunk. Kiegyenlített meccs volt, egyik csapatnak sem voltak nagyobb helyzetei, tipikus döntetlenes összecsapás volt. Kaptunk egy szerencsétlen büntetőt, amire már nem sikerült válaszolnunk. A spanyolok ellen nem lett volna szabad kikapnunk, de úgy nem mehetünk fel a pályára, hogy jó egy x is, mert az biztos, hogy rosszul fog elsülni. Úgy álltunk ki a pályára, hogy mindent megteszünk a jó eredményért és a továbbjutásért. Rosszul kezdtük a mérkőzést, ráadásul a spanyoloknak muszáj volt nyerniük, és ha egy spanyol válogatottnak muszáj nyerni, akkor egyáltalán nem könnyű ellenük játszani. 

Milyen volt az összhang a csapatban? 
Az összhang és maga a hangulat is szuper volt. Már az első naptól lehetett érezni, hogy egy igazi nagy tornán veszünk részt. A hotelben izolálva voltunk, de amikor a busszal utaztunk az edzésekre vagy a meccsekre, láttuk, hogy a városban az emberek különböző focimezekben járkálnak, és teljesen az Eb hatása alá kerülnek. A csapaton belül is teljesen pozitív volt az összhang. Persze, a vereségek után visszafogottabbak voltunk, de összességében remekül megvoltunk. 

Említette, hogy teljesen izolálva voltak a hotelben. Ez nem volt pszichikailag megterhelő?
Ez tényleg picit nehéz volt, de hát ezzel minden válogatott így volt. Az azért durva volt, hogy egy hónapig egy hotelben voltunk, ahol még egy teraszunk sem volt, csak edzésekre és meccsekre mehettünk ki a szabad levegőre. Összességében ki lehetett bírni, és tudtad, hogy miért vagy ott, mire vállalkoztál, egy Európa-bajnokságért megérte ennyi áldozat. Bárhogy is volt, nagyon élveztem az egészet.

Sikerült valakivel mezt cserélni a mérkőzések után? 
Igen, szokásom ez, hogy mezt cserélek az ellenfelekkel, számomra jó emlékek a tőlük kapott mezek. Az Eb-n a svédektől Victor Lindelöf, a spanyoloktól pedig Aymeric Laporte dresszét sikerült megszereznem.

Az Eb-ről térjünk át picit a lassan megkezdődő klubszezonra. Hogyan tovább?
Még pár napot otthon leszek, aztán megyek vissza Mönchengladbachba. Még szerződés köt hozzáju,k és mindenképpen szerették volna, hogy visszamenjek. Új edző érkezik, így azt lehet mondani, hogy mindenki szinte a 0-ról kezdi a felkészülést. Meg kell mutatnom, mire vagyok képes, van esély arra, hogy játsszak.