Fehér Lótusz. Így hívják azt az ötcsillagos üdülőszállót, amely fényűző luxussal, festői óceánparttal, programok sokaságával és gyönyörű környezettel várja a vendégeit, akiknek a vakációjuk során el sem kell hagyniuk a hotel területét ahhoz, hogy teljes értékű nyaralásban legyen részük. A színészként és televíziós alkotóként (Megvilágosultam, Rocksuli…) is ismert Mike White ezt a különleges helyszínt választotta új sorozata helyszínéül, ami végül is logikus döntés: a stáb a pandémia idején forgatott, és máskor valószínűleg egy ilyen hotelt csak csillagászati áron kaphattak volna meg forgatási helyszínül, így viszont szinte az ölükbe hullott, senkivel sem kellett osztozkodniuk rajta. Egy ilyen forgatási helyszín mindig gyanús, és sokszor joggal juthat a néző eszébe, hogy az alkotók csak kerestek maguknak egy jónak tűnő indokot, amellyel aztán megfinanszíroztathatják a hosszúra nyúló vakációjukat, és végső soron a végeredmény másodlagos lesz ahhoz képest, hogy ők a forgatás közben jól érezték magukat. Mike White azonban nem ilyen alkotó: ő arra is figyelt, hogy A Fehér Lótusz nézőinek is adjon valamit, ne csak a stábtagok érezzék jól magukat.

Az HBO sorozata egyetlen hét eseményeit mutatja be hat darab egyórás részben, és bár akad egy összekötő szál – az első epizód elején láthatunk egy koporsót, és a végére természetesen kiderül, ki van benne –, A Fehér Lótusz végső soron nem rendelkezik egy könnyedén összefoglalható történettel, inkább csak karaktertanulmányok és konfliktusok sorozatát láthatjuk. A hotel luxuskörnyezetében White azt vizsgálja, mit gondolnak magukról a privilegizált életet élő elit tagjai, amikor eljönnek egy méregdrága kikapcsolódásra távol az otthonuktól. Van itt nászúton járó házaspár, amely itt jön rá, hogy a boldogító igen kimondása előtt nem ismerték meg egymást eléggé, akad itt magányos, idős nő, aki az édesanyja hamvait jött az óceánba szórni, és már-már betegesen vágyik a figyelemre és törődésre, és van egy népes családunk is, ahol az anya jól menő CEO, aki a kínai üzletfelei elől próbálja eltitkolni a nyaralását, miközben a férje a kisebbségi komplexusával és a hererák gyanújával, a gyermekei pedig egymással és a saját függőségeikkel küzdenek. Fontos szereplők a hotel dolgozói is, főképp a munkáját és az embereket gyűlölő hotelmenedzser, valamint a masszázsszalon vezetője, akit túl nagy empátiával áldott (vert?) meg a sors. Érdekek ütköznek, konfliktusok születnek, félreértésekbe keveredünk és végigmegyünk egy hosszú érzelmi hullámvasúton, mely során White végig irányban tartja társadalomkritikus, okos, szatirikus és olykor rendkívül éles humorú sorozatát, ami nem nélkülözi az emberi drámát és az őszinte pillanatokat sem. Szereplői többségére nyugodtan mondhatjuk, hogy szánalmas, de White pontosan az emberi kicsinyességre kíváncsi, és a lehető legváltozatosabb módokon mutatja be nekünk.