„A forgatókönyvet Kocsányi Andrással és Kungl Zsigmonddal hármasban írtuk, az operatőr Podányi Dániel, a film producere Iványi Petra. A kisfiút Kovács Kristóf, az édesanyját Botos Éva, az apát Keresztes Tamás alakítja, a kislányt pedig Kunert Mici játssza.”
Cannes már a megérkezésük napján meglepte a film stábját.

„Akkor derült ki, amikor beértünk a városba, hogy elszámoltuk a napokat, és nem vasárnaptól, hanem csak hétfőtől vagyunk a fesztivál vendégei – mondja Rudolf Olivér, a FreeSzfe Egyesület hallgatója. – Vagyis csak hétfőtől van szállásunk. Izgultunk is egy kicsit, de szerencsére a helyzet megoldódott. Mozijegyeket azonban már nem tudtunk szerezni estére, mivel az iroda bezárt, így egy-két vetítésről lemaradtunk. Ettől függetlenül már az első napon is jól éreztük magunkat. Nagyon jó az idő, és remek a hely is. Örülünk, hogy itt lehetünk.”

A hírt, hogy beválogatták a filmjét a Cinéfondation programjába, március óta tudta az ifjú rendező. Három és fél hónapig kellett várnia arra, hogy elhiggye: a meghívás tényleges, és az idei cannes-i fesztivál nagykönyvébe már az ő neve is bekerült. „Természetesen nagyon boldog voltam, hogy a filmünk eljutott ide, de még most is, amikor már itt vagyok Cannes-ban, kicsit felfoghatatlannak tűnik az egész.”

A rangos rendezvényre 1835 nevezésből válogatták be a filmjét abba a tizenhétbe, amelyeket az idén a legjobbnak ítélt a szekció bizottsága.

„Az elmúlt napokban egyébként már a következő vizsgafilmemet, a Kaktuszembert forgattam, és nem sokkal azután, hogy hajnalban befejeztük a munkát, már be is ültünk a kisbuszba, hogy elinduljunk Cannes-ba.”

A bolognai oktatási rendszer szerint egyetemi tanulmányainak harmadik éve után BA-s diplomával a kezében már rendezőnek mondhatja magát, de ha nem lett volna a koronavírus és az egyetemi modellváltás, akkor már az MA diplomája is meglenne Rudolf Olivérnek. Így viszont az Emergency Exit projekt keretében egy külföldi egyetemtől kapja majd meg a FreeSzFE hallgatójaként.

Fesztiválmeghívásokat is kapott már korábban, ám a járványhelyzet miatt sem Kanadába, sem Angliába nem jutott el. Szülei, Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter színészek, de velük sem járt gyerekkorában külföldi fesztiválokra. Magyarországon a Friss Húson vetítették többek közt Az X-Kryptonit projekt című filmjét, amely egy mágikus követ megalkotó kamaszlányról szól. Ezzel nyerte el a fesztivál egyik különdíját.

„Janisch Attila és Szász János osztályába jártam a még autonóm SzFe-n. Operatőrök, vágók, gyártásvezetők, írók, hangmérnökök, rendezők együtt dolgoztunk. Vetésforgóban cserélődtek a stábok, ami jó rendszernek bizonyult. Az utolsó köröket már a bécsi egyetem égisze alatt futjuk.”

Arra a kérdésre, hogy ha a szülei nem ezen a pályán mozognak, ha nem színésznő az édesanyja és nem színész-rendező (és ma már a Vígszínház igazgatója) az édesapja, akkor is ezt a hivatást választotta volna-e, Rudolf Olivér nem tud egyértelmű választ adni.

„Igen, ebbe nőttem bele, mindig is nagyon izgatott a dolog, mégis sokáig a zene állt az első helyen. Alapvetően zenésznek készültem. Akkor kerültem válaszút elé, amikor kiderült, hogy a kezem egy ponton nem bírja tovább. Ott kellett elgondolkoznom, hogyan tovább. És abban, hogy végül ezt a pályát választottam, a szüleim hatása is biztosan közrejátszott. Plusz a véletlenek. De kétségtelen, hogy a szüleim színházi és filmes munkái, a rengeteg közös filmnézés és színházi előadások elemzése erős hatással voltak rám. Filmem, a Fonica M-120 történetét kezdettől fogva ismerték. Sokat beszélgettem velük róla, miközben készült, és a végén, amikor már egészben látták, szerették a filmet.”

Az pedig, hogy a Cinéfondation program zsűrije hogyan vélekedik majd az alkotásról, a következő napokban derül ki. Egy biztos: Rudolf Olivér cannes-i megjelenésével friss tehetséggel gazdagodik a magyar film.

A szerző a Vasárnap munkatársa