A Mihály hídról jól látni a régi városárkot, meglesheti bárki a lent pihenő, olvasgató látogatókat, akiket – tőlünk eltérően – nyilván nem a hely történelmi múltja izgat, hanem, mondjuk, egy újabb eszement kormányrendelet. Pedig milyen régi helyre kerültek!

A városárkot a 14. század közepe táján hozták létre Pozsony védelmi rendszerének fontos elemeként. Vízárokként is szolgált, a mai napig hozzáférhetők a haltenyésztésről, a szivattyúkról szóló adatok, valamint azokról a vízikerekekről, amelyek egykor az árokba szállították a vizet. A 16. századtól színházi előadásokat is tartottak a már persze száraz árokban, majd egészen 1788-ig lövöldeként szolgált, ahol a szórakozni vágyó pozsonyi polgárok vasárnaponként céltáblákra lövöldöztek.

Ma sokkal békésebb célt szolgál a legrégebbi pozsonyi patika nevét viselő, a középkori erődítmény maradványai által körülölelő Vörös Rák kert. A turista tehetetlennek érezheti magát, ha meg szeretné nézni az árokkertet, ahova nincs közvetlen, látható lejárat. Azt kissé elrejtették: a Mihály kapu barbakánjába épített barokk épületen és a kőkapun át juthatunk el a lépcsőkig, amelyek aztán levezetnek bennünket az egykori várárok szintjéig.

A nagy vizesárok egy részét 1961-ben alakították át nyári olvasókertté. Később egy jó ideig gondozatlanul árválkodott, míg a hetvenes években egy kisebb, majd 2000 és 2006 között egy nagyobb felújításon esett át. Nyári kulturális rendezvényeket, megannyi író-olvasó találkozót és zenei estét rendeztek már a mindenképp érdekes történelmi múltú kertben, amelyet manapság egy csinos ivókút és barokkplasztikák tesznek kellemesebbé.

Érdekes, hogy a híd másik oldalán levő városárok sosem keltett nagy érdeklődést, évtizedekig a gaz uralta a történelmi helyet, melyet 2011-ben azért részben felújítottak. Nem látogatható, legfeljebb felülről nézhető, bár nagy csodákat ott senki sem fog felfedezni.

Aki a Medikus parkba tér be, általában gyerekestül jön és a játszótér vagy a fagyizó felé veszi az irányt. Kocogni a fiatalok, pihenni a nyugdíjasok jönnek, akik a pici kávéház teraszán elfogyasztják délutáni süteményüket, majd kiülnek trécselni a padra, esetleg többedmagukkal a fából emelt pergolaféle hűs árnyékában átböngésznek pár folyóiratot. Kellemes időtöltés, bár hosszabb ideig nem bír az ember megülni az olvasói tér kis kerek székein, mert rendkívül kényelmetlenek. De talán ez így van kitalálva, nehogy fél napokat töltsön el valaki a széken – adjon másnak is helyet, lehetőséget az olvasásra.

Mintegy 50 lap és folyóirat közül válogathatunk reggeltől estig, és még szombaton is, s ha szerencsénk van, magyar és más nyelvű lapokat is találunk. A kis könyvházikóba is bekukkanthatunk, nem tett-e be valaki egy érdekes könyvet, amit akár haza is vihetünk, ha kiolvasva visszahozzuk. Merthogy ez a Medikus kert ingyenes könyvkölcsönző házikója. Vajon gondolt-e a jövőre, a park jövőjére Esterházy gróf, amikor az 1780-as évek derekán nagy gesztenyefák alatt sétált? Nagyon sok ideje nem volt a töprengésre, mert a királyi kamarás a parkot és a hozzá tartozó késő barokk stílusú kastélyt, amelyet feleségével nyári lakként használt, hamar eladta. A 19. században a Jankovits család vette meg az ingatlant, majd 1862-ben Schiffbeck Károly tulajdonába került. Sokáig Schiffbeck-palotának és Schiffbeck-kertnek is hívták a birtokot, amelyet azonban a derék pozsonyi üzletember nem tudott fenntartani, és emiatt hanyatlásnak indult. Állítólag elajándékozta a parkot, amelyet aztán a szomszédban alapított orvosi egyetem használt, és tőle kapta kapta új nevét is. Mindenki parkja volt a szocializmus idején, de senki sem törődött vele igazán, mai formáját az 1984-ben kezdett, több évig tartó felújítás után kapta.

Olvasói részlege a gyerekek örömére minden nyáron mesedélutánoknak és a felnőttek örömére érdekes előadásoknak is helyt ad. A műsort böngészve most ki is szemeltem egyet: Beszélgetés Pozsonyról – július 27-én a városi szökőkutakról mesélnek majd nekünk.