A szlovák politikusok gyakran hivatkoznak úgy a földművelésügyi minisztériumra, mint az egyik legkaotikusabban működő tárcára, ahol sürgősen rendet kell tenni. Az ellenzéki képviselők ezzel érveltek Ján Mičovský távozásakor, ugyanakkor a koalíció is ezt a narratívát követi, azzal kiegészítve, hogy a káoszt a korábbi kormányok okozták, ők pedig most próbálnak rendet tenni. Ön mit gondol, mikor alakult ki a zűrzavaros helyzet a mezőgazdasági szektorban? Valóban olyan rossz állapotok uralkodnak, ahogyan azt a politikusok állítják?

Mindenekelőtt el szeretném mondani, hogy a minisztérium szervezési és szerkezeti működését mi kevésbé figyeljük, számunkra a legfontosabb a mezőgazdaság és a termelés kérdése. Ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy az előző kormányok idején gyakran nem azokat az információkat közvetítették, amikre valóban szükségünk lett volna, és inkább csak a médián keresztüli kommunikáción volt a hangsúly. Itt most nem Mičovský vezetésére gondolok, hanem még az őt megelőző kormányokra. Vegyük csak a finanszírozási politikát: bemutattak egy támogatási struktúrát, ami a gyakorlatban aztán nem is úgy működött, ahogy kellett volna. Ha Mičovský tevékenységét kell értékelnem, azt mondhatom, szerintem ő egy jó szándékú ember volt, aki erdészként kiválóan teljesített a szakmájában, de a mezőgazdaság problémáit kevésbé ismerte. Ő, valamint a körülötte lévő emberek, akiket magas pozíciókba helyezett, nem követték a kormányprogramban leírtakat úgy, ahogy kellett volna. Samuel Vlčan ehhez képest új lendületet hozott a minisztériumba. Konkrét célokkal érkezett, például hogy a szlovákiai gazdák munkafeltételei ne legyenek rosszabbak, mint a többi uniós országban. Emellett a beruházásokat is célzottan azokra a részterületekre szeretné irányítani, amelyek az utóbbi években elhanyagoltak voltak, gondolok itt főként a speciális növénytermesztésre, az állattenyésztésre, valamint az erre épülő feldolgozásra. Azt még hozzátenném, hogy én Mičovský úrnak is tanácsadója voltam, és azt láttam, hogy nem állt bele határozottan az említett ügyekbe, személyes találkozásunk is alig volt. Vlčan irányítása alatt szerintem ez máshogy lesz, rajta azt látom, hogy tényleg olyan irányba szeretné terelni az ágazatot, hogy az a hazai gazdák érdekeit szolgálja.

Vagyis azt állítja, hogy Vlčannal és a csapatával hatékonyabban megy a kommunikáció, mint a korábbi miniszterekkel? Ha jól tudom, akkor az új tárcavezető már tárgyalt is a Szlovákiai Agrárkamarával.

Igen, a Dunaszerdahelyen tartott közgyűlésünkön is részt vett. Ez nagyon pozitív hozzáállás a részéről. Be kell valljam, kicsit meglepődtem, amikor felkért a szaktanácsadójának, mivel az első találkozásunk során, amikor még államtitkárként dolgozott a tárcánál, nem volt túl barátságos. Ez a döntés persze nem véletlen, hiszen Vlčan is tudatosítja, hogy az ország déli területein a mezőgazdaság sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint a többi régióban. Az itteni éghajlati viszonyok olyan tulajdonságokat biztosítanak a termőföldeknek, amelyeknek köszönhetően jóval kedvezőbbek a feltételek, mint Szlovákia más területein. Visszatérve még a kommunikációra, a miniszter jelenleg öt szaktanácsadóval dolgozik, akiknek általában elküldi a meghirdetett intézkedéseket. Azt várja, hogy véleményezzük őket, és ha valamivel nem értünk egyet, akkor azt is adjuk a tudtára. Így akarja elkerülni például a médián keresztüli üzengetést.

Mit vár el a Szlovákiai Agárkamara az új minisztertől? Milyen intézkedésekkel javítanák a gazdák helyzetét?

Az egyik legfontosabb követelésünk a zöldségtermesztés és az állattenyésztés fellendítése. Ehhez szükség lenne úgynevezett értékesítési társulások létrehozására, amelyek azt a célt szolgálnák, hogy a termelők biztonságosan tudják raktározni a termékeiket, és a lakosságot a lehető legfrissebb áruval tudják ellátni. Ez nagyon régi elvárásunk a minisztériummal szemben, és egyelőre nem történt előrelépés. További fontos problémának számítanak a tulajdonjogi viszonyok, valamint az, hogy a mezőgazdasági földterületek ne egyszerű árucikként legyenek kezelve. Ez tulajdonképpen Szlovákia nemzeti kincse, ami az utókort is szolgálná, ehelyett pedig az látjuk, hogy sok esetben a termőföldek helyén ipari parkok és építkezési területek jönnek létre. Hangsúlyoznám, ezek rendkívül jó tulajdonságú szántóföldek, amelyeket élelmezési célokra kellene felhasználni. Ott van még emellett a vadak túlszaporodását szabályozó vadásztörvény, amit több mint három éve készítenek elő, de még egyik miniszter sem zárta le. Számos további problémát tudnék még felsorolni, akár az örökösödési jogot, akár a földbérlési problémákat a tulajdonosok és a használók között, vagy megemlíthetem például az Agrárkifizető Ügynökség akkreditációjának problémáját is.

Ha már az Agrárkifizető Ügynökségnél (PPA) tartunk, említsük meg, hogy a Marhapásztor-ügy miatt, amelyben hatalmas mértékű korrupciós botrányok kerültek napvilágra, most fennáll a veszély, hogy az intézmény elveszíti az akkreditációját. Ez a hazai gazdák számára rendkívül rossz hír lenne, hiszen az ügynökségen keresztül osztják szét az uniós támogatásokat. Lát ön reális esélyt arra, hogy a PPA-t valóban nem sikerül akkreditálni?

Vlčannak és csapatának rendkívüli módon sérülne a presztízse, ha ezt nem sikerülne megoldaniuk, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy mindent meg fognak tenni az akkreditáció megtartásáért. De a gazdáknak egyelőre nem kell aggódniuk, mert erre az évre a támogatások, legyen szó akár a terület alapú dotációkról, akár a zöld üzemanyaggal összefüggő támogatásokról, biztosan meglesznek.

Említette még a tulajdonjogi viszonyok rendezését is, ami a Szlovák Földalap (SPF) egyik feladata lenne. Ján Mičovský végül abba bukott bele, hogy az SPF általa kinevezett vezetőjét, Gabriela Bartošovát őrizetbe vette a NAKA, állítólag ő is részt vett különféle korrupciós ügyekben. Milyen jelenleg a helyzet a Szlovák Földalapnál?

Annyiban pontosítanék, hogy a tulajdonjogi szempontból nem identifikált, vagyis az állam kezelésében lévő földek tartoznak az SPF alá. Én úgy gondolom, hogy a földalap vezetésében gyökeres változtatásokra lenne szükség. Egyrészt nem látok hajlandóságot arra, hogy a fiatal gazdák érdekeit szolgálják. Sokan nem jutnak földhöz, mivel jó néhány bérlővel olyan hosszú távú szerződéseket is megkötöttek, amelyek már törvényellenesnek minősülnek. A másik probléma, hogy az állam tulajdonában lévő földeket nem lenne szabad eladni, legfeljebb bérbe adni. Más fejlett országokban, például Norvégiában ez bevett szokásnak számít. 

Vlčan tulajdonképpen már meg is kezdte a tisztogatást, hiszen rövid időn belül lecserélte a PPA vezérigazgatóját, Jaroslav Jánošt, emellett két államtitkár is távozott a tárcától. Ön szerint ezek a személyi cserék meghozhatják azt a hozzáállásbeli változást, amire ön az előbb is utalt? Biztosíthatják az átlátható és a nem korrupt működést?

Ez nagyon nehéz kérdés, én nem is mernék előre ítéletet mondani. Az új miniszter személyi változtatásait nevezhetjük akár káderpolitikának is, de én bízom benne, hogy az új megbízottak komolyan veszik a feladatukat, és az egyéni érdekek helyett a közösséget és az államot fogják szolgálni.

Ezek szerint abban sem lát problémát, hogy Vlčan olyan személyeket is kinevezett, akiknek korábban nem sok közük volt a mezőgazdasági szektorhoz? Vegyük csak a PPA új vezérigazgatóját, Jozef Kisst, aki az új miniszterhez hasonlóan a banki szférából érkezett. 

Tegyük hozzá, hogy ez nem csak a földművelésügyi tárcánál van így, más ágazatokban is ülnek olyan vezetők, akik nem arról a szakterületről érkeztek. A PPA új vezérigazgatója például a biztosítási szférában is dolgozott, ott is szerzett menedzseri tapasztalatokat, amiket esetleg az ügynökség működtetésében felhasználhat. Én ezt nem feltétlenül értékelném negatívan, de hát persze az idő fogja megmutatni, hogy az új alkalmazottak mennyire tudnak megbirkózni a feladattal.

És hogyan értékeli a két államtitkár, Andrej Gajdoš és Martin Fecko távozását? Ön szerint ezek a személyi változások veszteséget jelentenek a tárcának?

Nem. Egyikük hozzáállásán sem látszott az utóbbi egy évben, hogy komoly változásokat szeretnének elérni. Szerintem a távozásukkal nem fog sérülni a tárca működése.

Mindezek alapján ki merné jelenteni, hogy Vlčan irányítása alatt a minisztérium jobban fog működni, mint Mičovský idején?

Az új miniszter eddigi hozzáállása ezt bizonyítja. Egy fiatal, ambiciózus politikusról van szó, akin látom a bizonyítási vágyat, úgyhogy bízom benne, hogy jó irányba viszi majd a földművelésügyi szektort.