„Popély Gyula Abarán született, és az akkori idők kényszere folytán szlovák iskolába járt, a nagymihályi gimnáziumban érettségizett, és a pozsonyi Comenius Egyetem magyar-történelem szakán szerzett tanári oklevelet, Szencen, majd Pozsonyban a magyar gimnáziumban tanított, majd a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének aspiránsa volt, és megszerezte a történettudomány kandidátusa fokozatot. A Szlovák Szakszervezeti Iskola tudományos kutatója volt.

Az idén már a 76. életévét betöltött Popély Gyula korát meghazudtoló intenzitással végez kutatómunkát, talán nem túlzás azt mondani, hogy ő maga egy egyszemélyes intézmény, az általa feltárt tények és a megjelentetett művek akár egy egész csapatnyi kutatónak is a becsületére válnának. Az eddigi kötetek egyfajta summázataként 2020-ban egy olyan könyvet is az asztalunkra tett, amelyet nemcsak a szakemberek, hanem a történelemtanárok és a diákok is haszonnal forgathatnak, A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiáját 1914–1945 között” – állt Lacza Tihamér vegyész, tudomány- és művelődéstörténész méltatásában.

Albert Sándort Batta György újságíró méltatta. „Ha rajtam állna, én szeptember 14-ét nevezném a felvidéki magyarság napjának, ezen a napon kezdte meg működését a Selye János Egyetem Komáromban, az intézmény első rektora az a nagykaposi születésű Albert Sándor lett, aki a kassai gépipari szakközépiskolában érettségizett, majd az ugyancsak kassai műszaki egyetem gépészmérnöki karán befejezett tanulmányai után visszatért a nagy múltú ipariba, ott három évtizedet töltött el tanárként és igazgatóként. Bár a sokoldalúan tehetséges Albert Sándor pályája bővelkedik számos teremtő cselekedettel, – a hollandiai partnereivel együttműködve kiépítette a hároméves felsőfokú képzést és megalapította a kereskedelmi akadémiát, bekapcsolva az iskolát a nemzetközi vérkeringésbe –, a történelem sajnálatos módon nem jegyezte fel, hogy csaknem hatvan évvel ezelőtt a kassai ificsapat tagjaiként idegenben megvertük az örök rivális eperjesi csapatot. Ezen a meccsen a szélvészgyors Albert Sándor három beadásából két gólt fejeltem be, már csak ezért is szeretettel gratulálok a kitüntetettnek!” – summázta Batta György. Végezetül Bób János, Szímő polgármestere a Jedlik-házban tartott szimpóziumon hangsúlyozta, Jedlik Ányos sosem kapott olyan figyelmet, amilyet megérdemelt volna, az angol és német tudósokhoz hasonlóan.

„A felvidéki magyarságnak is megannyi kiváló tudósa, tudománnyal foglalkozó személyisége van, akik nem kapnak olyan teret, figyelmet, amilyet megérdemelnének. Ezen próbáltunk a magunk szerény módján változtatni. Segítségünkre volt a Fórum Intézet, a Mercurius Társaság, a Szlovákiai Magyar Tudományos Társaság, illetve a professzorok klubja és Szímő önkormányzata, együtt megalapítottuk 1999-ben a Jedlik-díjat, amely emlékplakettből, oklevélből és némi pénzjutalomból áll. 2000 májusában első ízben ítéltük oda az arra érdemes tudósoknak, személyiségeknek” – mondta Bób János.

A szimpóziumot szervezők egyetértettek abban, hogy egy valami mindenképpen közös az eddigi Jedlik díjazottakban, valamennyien nagyon sokat tettek a közösségünkért, a felvidéki magyarságért és az egyetemes tudományért.