Még le sem cseng az egyik, máris újabb csatározásba kezdenek, amelyek akár kormányválsághoz vezethetnek. A különbség mindössze annyi, hogy a volt kormányfő mostanság nem Richard Sulíkkal szájkaratézik, hanem Eduard Heger és mások támogatásával Boris Kollárral, a Sme rodina elnökével. Alighanem megelégelte a házelnök politikai nyomulását, amin csak a naiv ember hökkent meg.

Nekik is elegendő belelapozni Kollár életrajzába. Szegény gyerekként került Pozsonyba, ahol alkalmi árusként kezdte, aztán rájött, hogy a valutaüzérkedés sokkal jobb biznisz. Saját bevallása szerint már a rendszerváltás idején négymillió koronát ügyeskedett össze. Igazi eldorádó a századforduló előtt köszöntött rá, amikor a leghírhedtebb fővárosi maffiózókkal kezdett bratyizni, és a tőlük tanult rámenős módszerekkel tollasodott meg. A Fun kereskedelmi rádió és több cég tulajdonosa lett. 2003-ban az akkor még gond nélkül dáridózó Marián Kočner háborgott azon, hogy Kollár milyen gátlástalan módszerekkel növeli a vagyonát. Aztán megtetszett neki a politikai pálya, megszervezte a Sme rodina mozgalmat, amely 2016-ban bejutott a parlamentbe, tavaly pedig 8,4 százalékos támogatottsággal viszonylag erős pozíciókat szerzett a kormánykoalícióban.

Hiába emlékeztették a legnagyobb kormánypárt elnökét kiszemelt szövetségese sötét múltjára, Igor Matovič ennél fontosabbnak tartotta a korrupt alakokkal való leszámolást és Richard Sulík féken tartását. Úgy vélte, mindkettő csak Kollár segítségével sikerülhet. Szemet hunyt afelett is, hogy a házelnökké avanzsáló partneréről kiderült: másoktól koppintotta a szakdolgozatát a hírhedt szakolcai diplomagyárban. Talán azért is, mert annak idején Matovič is ugyanilyen bűzös cipőben járt. Nem hozta ki a sodrából Matovičot az sem, hogy Kollár milyen eszközökkel gyarapította a vagyonát, és hogy tíz ideiglenes élettársától összesen tizenegy gyereke született. Eltartásukhoz nyilván sok pénz kell… Mindez magánügy lenne, ha Kollár nem lenne – hivatalosan – Szlovákia második legfontosabb közjogi méltósága. Kollár elérte azt is, hogy Maroš Žilinka legyen a főügyész, aki nemrég ugyebár törvényes jogával élve kiengedte a vizsgálati fogságból a házelnök egyik bizalmasát, Vladimír Pčolinskýt, és törölte a volt titkosszolgálati főnökkel szembeni nyomozati anyagot.

Matovič ekkor ismerhette fel, hogy valójában kígyót melenget a keblén, olyan alakot, aki csak addig szövetséges, amíg az a saját érdekeinek megfelel. A büntető törvénykönyv 363-as cikkelyének – amely alapján a főügyész bármely, szerinte törvénytelen bűnügyi vizsgálatot, bírói döntést megsemmisíthet – tervezett módosítása semmiképpen sincs Kollár ínyére. Erre a kormányfő is meglebegtette, ha nem támogatja ezt a változtatást, magyarán Žilinka korlátlan hatalmának bizonyos korlátozását, akkor akár pártja nélkül is folytathatja a kormánykoalíció, néhány független képviselő támogatásával. Mire Kollár gúnyosan megüzente: oké, próbáljátok meg nélkülem, két hónapon belül úgyis véglegesen összevesztek. De nem hagyta ennyiben, előhúzta a bérlakások ügyét is, amelyekből évente 25 ezret akar építtetni – és amelyekre valóban nagy szükség lenne. De nem olyan terv alapján, amelyet Kollár bizalmasa, Štefan Holý okoskodott ki, s amelyet egy független szakmai testület sem támogat, a magas költségek és a zavaros rendelkezések miatt. Ezért a Sme rodina elnöke zsarolja partnereit, és ha a tervezetet októberben nem szavazzák meg, akkor a mozgalmával otthagyja őket. Találóan írta kommentárjában Szalay Zoltán: Maffia ellen maffiózóval nem lehet harcolni. És erre Matovič csak most jött rá.