„Több az ügy, ez azért elmondható. Hívnak minket reggel, délben, s van, hogy este, éjjel is. Ez utóbbin ne csodálkozzunk, hisz sokszor az éj leple alatt akarják átcsempészni az embereket a határon, s amikor elfogják őket, a kihallgatásukhoz már kellünk. Számszerűsíteni nehéz, hogy mennyivel több a hívás, húsz százalékkal biztosan. Volt olyan tárgyalási nap, amikor a letartóztatásról döntő bíróhoz sorra ékeztek az embercsempészek, gyakorlatilag egymásnak adták a kilincset.”

Az egyik győri ügyvéd mondta ezt az Új Szónak, s mivel évek óta visz ilyen ügyeket, van rálátása az elkövetői körre, s arra is, hogy mivel próbálnak védekezni. Szerb, bolgár, román, horvát embercsempésszel egyaránt akadt dolga, jellemző is egyébként, hogy dél-kelet-európai kör szakosodik erre a területre. Vannak olyanok is, akik érvényes nyugat-európai tartózkodási/letelepedési engedéllyel járnak vissza az emberekért; odafalé sima az út, visszafelé pedig a szerencséjükben bíznak. A visszaeső bűnelkövető ritkább, főképp azután, hogy a magyar bíróságokon kiszabott átlagosan 2,5-3 éves börtönbüntetésüket leülik A többség a jogerős ítélet után azt szeretné, hogy a büntetését a hazájában tölthesse le, de erre ritkán adódik valós lehetőség.

Kockázatot pénzért vállalnak, nyilván; úgy tudni, a görög–albán határ átlépése 3500–5000 euróba kerül, a Magyarországra való csempészés ára – a biztonságtól és a siker valószínűségétől függően – 500 és 5000 euró között mozog.

Abban nincs nagyon változás, hogy régen is és most is arra hivatkoztak a csempészek, hogy „nem láttam, amikor bemásztak az autómba”, ez egy személyautó csomagtartójánál, ne adja ég, a hátsó ülésén meglehetősen bicegős alibi, de a bíróság a kisteherautók sofőrjénél is kétkedve fogadja ezt a védekezési taktikát. Pedig minden megtesznek ezért, manapság például ponyvás teherautókkal szállítják az embereket, hogy hihetőbb legyen a „bemászós” védekezés. Olyan elkövető is akadt, aki arra hivatkozott, hogy az életét féltette, nem mert ellenkezni, ezért hagyta, hogy az autóban megbúvó idegenek vele utazzanak. Porszem azért itt is akadt, a bíró ugyanis megkérdezte, hogy a hosszú út során megálltak-e pihenni, illetve könnyíteni magukon. A válasz az volt, igen. S miért nem futott el ekkor, vagy kért segítséget?

Az elfogott embercsempészek nem nagyon számíthatnak arra, hogy megússzák a letartóztatást, ezt pontosan tudta az a román gyanúsított is, aki a közelmúltban a tárgyalás közben akart megszökni a Győri Járásbíróságról. A kezén még bilincs volt, de kirántotta a vezetőszárat a rendőr kezéből és lerohant a lépcsőn. A harmadik emeletről egészen a földszintig jutott, ott teperték le az őrök. Egy másodpercen múlt csak, hogy nem jutott ki a bíróság udvarára. Őt egyébként 26 illegális bevándorló csempészésével gyanúsították meg – azt követően, hogy rajtakapták. A férfit ezt követően visszavitték a nyomozási bíró elé, s mint ez borítékolható volt, letartóztatták, aláhúzva a szökés és elrejtőzés veszélyét…