Az óraátállítás, vagyis a nyári időszámítás gondolata, amivel napfényes órákat nyerhetünk, Benjamin Franklin amerikai államférfi, feltaláló, fizikus 1784-ben megjelent cikkében merült fel először. Az első komoly javaslatot a nyári időszámítás bevezetésére William Willet londoni építész tette 1907-ben a The Waste of Daylight című esszéjében, amelyben azt fejtegeti, hogy ne pazaroljuk a nappali világosságot.

Az EU-ban az 1980-as években hangolták össze az időszámítást, amikor egységesítették az egyes tagállamok óraátállítását az utolsó márciusi és az utolsó októberi vasárnapra.

Az óraátállítás és az energiatakarékosság közötti összefüggést az utóbbi időben egyre többen vitatják. Arra hivatkoznak, hogy napjainkban sokkal rugalmasabb a közvilágítás rendszere, megváltoztak a fogyasztási szokások, az emberek többet néznek tévét és elterjedtek a légkondicionáló berendezések is – mindez megváltoztatja a korábban még jelentős megtakarítással járó nyári időszámítás előnyeinek és hátrányainak egyenlegét. Ellenérvként hozzák fel azt is, hogy az átállás hatással van az emberek bioritmusára, közérzetére, a statisztikák szerint az óraátállítást követő napokban nő a közlekedési balesetek száma.