A tárlatmegnyitók a rendezvény első napjaiban, ezen a héten valósulnak meg. Míg a tavalyi program jócskán zsugorodott a járványhelyzet miatt, idén két tucat helyszínből válogathatunk Pozsony-szerte. Ebből kínálunk most ízelítőt.

Az idei rendezvény kulcsfontosságú tárlata holnap este hét órakor nyílik Viva Latina! címmel a Zoya Galleryben az Erdődy-palotában. A kiállítás anyagából egyébként a Mihály utcában sétálók is kapnak majd kóstolót. A tárlat olyan kortárs latin-amerikai származású, vagy latin-amerikai témákkal foglalkozó fotóművészek munkáit vonultatja fel, mint Sebastião Salgado, Marcos López, Luisa Dörr, Pablo Corral Vega vagy például Carl de Souza. Az ő perspektívájukból a latin-amerikai élet mindennapjaiba, történelmébe, hagyományaiba és a jelenlegi politikai történésekbe is bepillantást kaphatunk. Érdemes azonban külön odafigyelni Sebastião Salgado brazil riporterfotós munkájára. Salgado ugyan több mint 120 országban készített már fotóriportot, melyek főképp a fejlődő országokban dolgozók munkakörülményeit dokumentálják, életművében kiemelkednek az amazonasi őserdők állapotával foglalkozó munkái. Fotóriporteri tevékenysége mellett a kilencvenes évektől feleségével az Atlanti-parti Esőerdő Rezervátum erdeinek újratelepítésén is dolgozik. A kétezres években az érintetlen természetet és olyan, természettel együtt élő közösségek életét dokumentálta, melyek az ősi kultúráknak a természet ciklusával összefonódó hagyományait követik.

Szintén ezen a tárlaton látható majd Lucia Dörr holland származású fotóművész munkája, aki egy bolíviai női művészcsoportot fotózott. A csoport azzal vált híressé, hogy népviseletben folytatnak birkózás-mérkőzéseket, melyekkel a bolíviai nők társadalmi helyzetére szeretnék felhívni a figyelmet. Az országban a csoport a női egyenjogúságért folyó harc szimbóluma lett.

Holnap, azaz szerda délután 4 órakor a Pozsonyi Liszt Intézet várja az érdeklődőket tárlatmegnyitóra, mely a magyar származású rangos fotóművész, Lucien Hervé képanyagát állítja ki. Lucien Hervé Elkán Lászlóként született Hódmezővásárhelyen 1910-ben, ám a harmincas évektől Párizsban élt. Életútja figyelemre méltó: Párizsban részt vett a francia ellenállási mozgalomban, eleinte grafikával és festészettel foglalkozott, és csupán a harmincas évek végén kezdett fotózni, azt is egy véletlen folytán. A szintén párizsi emigráns Müller Miklóssal dolgozott együtt akkoriban, akivel közösen készítettek riportokat a Marianne magazine számára. Míg Müller fotózott, Hervé a szövegeket írta. A növekvő náci veszély miatt Müller azonban elmenekült Párizsból, Hervé pedig egy kölcsöngéppel maga kezdett fotókat készíteni a cikkeihez. Az autodidakta fotós eleinte divatmagazinok számára dolgozott és fotóriportokat készített. A háború alatt ismerkedett meg Robert Capával és André Kertésszel is. Az áttörő sikert azonban a 20. század kiemelkedő építészével, Le Corbusier-vel való ismeretsége és barátsága hozza meg számára, hiszen az ő munkássága inspirálja az építészetfotózásra. Hervé Corbusier minden egyes munkájáról készített fotósorozatot, az épületeken kívül pedig skicceit és Corbusier festményeit is megörökítette. Emellett olyan neves építészek, mint Alvar Aalto, Walter Gropius és Frank Lloyd Wright tervei alapján készült épületeket is fotózott. 

A Kunsthalle tereiben két kiállítás nyílik, az egyik Yolanda Andrade mexikói fotóművész, a másik pedig a francia Maxime Ballesteros alkotásaiból. Andrade a hetvenes években kezdett fényképezni, munkái többségét Mexikóvárosban készítette. Képei középpontjában a város modernizációja és kultúrája, a történelem, a hit és a hagyományok állnak. Dokumentarista látásmódja lírai elemekkel párosul. Egészen a kétezres évek elejéig kizárólag filmre fényképezett és fekete-fehér képeket készített. Színes képeivel témát váltott, az emberek helyett a táj, a kompozíció és a szimbolizmus kapnak főszerepet. Maxime Ballesteros munkái azok számára lesznek érdekesek, akik nem tartanak a provokatív fotóművészettől. Ballesteros gyakran fényképez klubokban, partikon, azonban nemcsak témái, hanem formai megoldásai is meglepők és merészek.

Érdemes időt szakítani Isabel Muñoz barcelonai fotóművész kiállítására a Profil Galériában. Muñoz platinotípiákat készít. A platinotípia a 19. század második feléből származó fényképészeti eljárás, mely pont a fő alkotóeleme miatt nem vált különösebben elterjedté, hiszen a platina ára erősen emelkedni kezdett akkoriban, de a kép előállítása is körülményesnek bizonyult. Mivel azonban stabil fémről van szó, az elkészült képek rendkívül tartósak és nagyon gazdag árnyalatokat hoznak létre. És ha már a régi eljárásoknál tartunk, érdemes megemlíteni a Pozsonyi Városi Múzeumban nyíló kiállítást, mely a fotózás kezdetét jelentő camera obscura témájával foglalkozik majd.