Az író, aki megbukott magyarból Ami a tankönyvekből kimaradt: fejezetek Örkény István életéből
szaszifanni
2021. 11. 12., p – 12:19
Eltapsolt patikák
Örkény egy tévéműsorban (Vitray Tamás: Ötszemközt, 1974) mesélt arról, hogy jó nevű patikuscsaládból származott, de apja – Örkény Hugó – sajnálatos módon Krúdy-hősnek képzelte magát, tizenkét párbajt vívott, és három patikát mulatott el. Az Örkény papa gavallér volt: egyszer például bement egy éjszakai mulatóhelyre, és francia pezsgőt rendelt mindenkinek. Amikor pedig még a közös hadseregben szolgált, Bécsben elvitte az osztrák tiszttársait egy lokálba, s amikor ott a zenekar közölte vele, hogy nem tudnak magyar nótát játszani, Örkény Hugó elővette a szolgálati fegyverét, és belőtte a tükröket. Így mulat egy magyar úr! Aztán sürgönyözött haza, hogy küldjenek pénzt, az okozott károkat megtérítendő. Így ment el három Örkény-patika, egymás után.
„Megölöm őket!”
Örkényék azonban még így is jómódú család voltak, fiuk elit iskolába járt, s mire felnőtt, három nyelven beszélt: németül, franciául és angolul. Hetedikes korában azonban félévkor megbukott – magyarból… Apja kívánságát teljesítve a gyógyszerészi oklevél mellett vegyészmérnöki végzettséget is szerzett, szíve mélyén azonban író akart lenni: első novelláival végigkilincselte a budapesti szerkesztőségeket, de mindenhonnan kidobták. Az első irodalmár, aki szóba állt vele, a Szép Szó szerkesztője volt. Úgy hívták: József Attila.
Örkény első felesége, Gönczi Flóra az a típusú szépség volt, akit az utcán is megbámulnak a férfiak. 1940-ben a gyógyszerész végzettségű Örkény zászlósi rangban, egészségügyi tartalékos tisztként a visszacsatolt Észak-Erdélyben teljesített szolgálatot, amikor sürgönyt kapott Flórától, hogy lehetőleg postafordultával egyezzen bele a válásba. A szerető egy újságíró volt, Örkény barátja. „Megölöm őket!” – kiabálta Örkény, hazautazott, és azt tervezte, hogy feleségét is, barátját is lelövi. Be is rontott a lakásba, a kettős gyilkosság azonban szerencsére elmaradt.
Hadifogság a Szovjetunióban
Örkény nem sokkal később ismét behívót kapott, kiöltözött hát, felvette fehér egyenruháját, hozzá fehér kesztyűjét – nem vette észre ugyanis, hogy a behívón hiányzott neve mellől a rendfokozat. Már nem zászlósként hívták be, hanem zsidó származásúként, munkaszolgálatra. Egy Muray nevű szadista alezredes (akit később háborús bűnösként kivégeztek) előbb letépte a meglepett Örkény rendfokozatát, majd kiköttette és megpofozta.
Örkény a Don-kanyarba került. Iróniája a legsanyarúbb helyzetekben sem hagyta el, a frontról küldött levelében azt írta, „se operába, se hangversenyre nem nagyon járok, mostanában a hasoncsúszásra és az emberölésre helyezem a hangsúlyt.” A valóságban Örkény nem katona volt, hanem munkaszolgálatos, s így fegyvert sem kapott. Végül négy és fél évet töltött hadifogságban a Szovjetunióban, nyolcszázan laktak egy félig földbe ásott barakkban (tapasztalatairól a Lágerek népe című könyvében írt).
Örkény és 1956
Az 1956-os forradalomban tevőlegesen nem vett részt, de ő fogalmazta meg a Szabad Kossuth Rádió beköszöntőjét, amelyben felrótta a rádiónak azt, hogy a diktatórikus rezsimet támogatta. „A rádió hosszú évekig a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon.”
A forradalom leverése után megpróbálták betörni. Nem börtönözték be, de szilenciummal sújtották: nem publikálhatott. Öt évig egy gyárban dolgozott, besúgók jelentettek róla, találkozóit rejtett kamerával rögzítették.
A rezsim megpróbált kurzusírót faragni belőle, de Örkény nem állt be a kórusba. Aláírt ugyan egy nyílt levelet, amelyben az „emberarcú szocializmus” mellett foglalt állást, de nem lépett be a kommunista pártba, s az 56-os forradalmat sem volt hajlandó ellenforradalomnak nevezni.
Egypercesek vs Thomas Mann
Az újságírói kérdésre, hogy miért ír, egyszer azt válaszolta: nem tehetek mást. Tudatosan törekedett az egyszerűsítésre, az anekdotát például nemzeti csapásnak nevezte, mert elsekélyesíti a gondolkodást, s mert mindent elanekdotázunk, 1848-at, a második világháborút, de még a zsidókérdést is.
Egyperces novelláival is arra mutatott rá, hogy a dagályos, patetikus közhelyek nevetségesek. Amit egy régi költő úgy fejez ki, „a harmat gyöngyként ragyog a gyep smaragd bársonyán”, azt ma már úgy kell mondani, „a fű vizes” – nyilatkozta Örkény egy interjúban. Sérelmezte, hogy az újságírók fennakadnak azon, ha egy novella csak néhány soros, de nem akadnak fönn azon, hogy Thomas Mann hétszáz oldalas regényeket írt.
Isten veletek, kedveseim!
1979 májusában összeroppant a gerinccsigolyája, két nappal később megműtötték. A kórházi ágyon még dolgozott. Ahogy egyik egypercesében írja: „Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember? Most már tudom: az utolsó pillanatig.”
Örkény István 1979. június 24-én hunyt el Budapesten, a Kútvölgyi úti kórházban. Fél évvel korábbi keltezésű végrendeletében úgy fogalmazott: „Nincs bennem indulat vagy harag senki iránt: több jót kaptam az emberektől, mint amennyit adni tudtam. Sorsomat befejezettnek érzem. Kérem, ne maradjon utánam gyász. Isten veletek, kedveseim.”
Kezdődik a meccs!
Születésének 80. évfordulójára emlékszámot jelentetett meg a Nemzeti Sport. A fejlécben az állt: „Egyperces újság”. A lap akkor megszólaltatta Örkény lányát, Angélát is, aki elárulta, apja szigorú napirend szerint élt: reggel 8-tól 14 óráig írt, s ezt tiszteletben kellett tartani. Amikor dolgozott, még takarítani sem mehetett be hozzá senki. S mi volt a hobbija? Imádta a logikai játékokat, órákig el tudott babrálni egy ördöglakattal, de szívesen rakott össze repülőgépmodelleket is.
Örkény nemcsak a cigarettát szerette (három infarktusa volt, mégis dohányzott), hanem a futballt is. Kint volt 1954-ben a Népstadionban a magyar–angolon (7:1), azt pedig Bertha Bulcsu írja le, hogy amikor egyszer interjút készített vele, és éppen valami magasztos témáról volt szó, Örkény hirtelen az órára nézett, és közölte, hogy legnagyobb sajnálatára kénytelen félbeszakítani a beszélgetést – a tévében ugyanis éppen elkezdődött a magyar utánpótlás-válogatott meccse.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/45. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Örkény István számára a nemzetközi hírnevet az Egyperces novellák (1968) hozták meg, és két drámája, a Tóték (1967) és a Macskajáték (1971) – előbbiből Fábri Zoltán rendezett nagy sikerű filmet, Isten hozta, őrnagy úr! címmel, Latinovits Zoltánnal és Sinkovits Imrével a főszerepben.