Tavaly a koronavírus miatt elmaradt a Kincskeresők konferencia, de hogy a folytonosság ne szakadjon meg, esszépályázat formájában szervezték meg. A beküldött pályamunkák legjobbjaiból készült válogatás hamarosan megjelenik nyomtatásban.

Kevesebb résztvevő

Szanyi Mária, a rendezvény főszervezője lapunknak elmondta, idén is érezhető volt járvány hatása. “Jóval kevesebb volt a résztvevő, ami a felkészítő pedagógusok szerint azért volt, mert a tavalyi távoktatás után elég sok a dolguk azzal is, hogy ismét visszatérjenek a rendes tanításhoz és pótolják az elmaradásokat, így jóval kevesebb idő jut a versenyekre való felkészítésre. Korábban legalább negyven előadást szoktunk végighallgatni a konferenciákon, idén összesen 23 résztvevő volt. Az előadók két csoportban, két napra szétosztva mutatták be a munkáikat. A legtöbbjük személyesen vett részt, de többen, akár az utolsó pillanatban, kénytelenek voltak videóra felvenni az előadást és beküldeni. A zsűri tagjai azonban, miután végignézték a felvett előadásokat, online formában értékelték azokat, így azok a gyerekek is meghallgathatták az értékelést, akik nem tudtak jelen lenni a konferencián” – mondta el Szanyi Mária.

Hazai zsűritagok

Most először állt össze a zsűri kizárólag helyi szakemberekből, az eddigi években mindig magyarországi tudósokat hívtak meg az értékelésre. A zsűri elnöke Pék László volt, aki földrajz szakos tanárként mindig fontosnak tartotta a helyi értékek gyűjtését, megőrzését. Az oklevelek átadásakor gratulált a gyerekeknek, a felkészítő pedagógusoknak és a szervezőknek is, hogy a járványügyi korlátozások ellenére technikailag is nagyon jól megszervezett konferencia volt a mostani. Csonka Ákos zselízi történész, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet referense hangsúlyozta, a helytörténeti kutatások azért fontosak, mert a kutatót a legalsó szintre leviszik a munka során, helyben tudja megvizsgálni, hogyan történtek az események. Minden résztvevőt arra biztatott, nézzenek körül otthon a családi fotók, iratok között és ha érdekeset találnak, dolgozzák fel és mutassák be másoknak is, hiszen így lehet a saját szülőföldünket a legjobban megismerni. Takács Mihály, a Galántai Honismereti Múzeum igazgatója először vállalt zsűrizést a konferencián, és elmondása alapján kellemesen meglepődött, mennyire felkészült előadókat látott, hallott, nagyon színvonalas előadások voltak. Kifejtette, fontos, hogy a felkészítő pedagógusok megszabják az irányt, az ő szerepük rendkívül jelentős. Gaucsík István történész, a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa úgy véli, a zsűritagok sokat tanulhattak a gyerekektől, nemcsak az új ismereteket, hanem lelkesedést és belső késztetést is egy-egy téma iránt. Kiemelte a pedagógusok önfeláldozó munkáját is. Szanyi Mária hangsúlyozta, nagyon komoly kutatómunkát végeznek a diákok. “A gyerekek adják elő a feldolgozott témáról szóló előadást, de vagy a szülők, vagy a pedagógusok segítségével készülnek fel. Megfigyelhető, hogy melyik az a pedagógus, aki nagyon igényes, komoly kutatómunkát végez, így nemcsak a gyereket értékelik a zsűritagok, hanem a felkészítőket is. Ezért nagyon nagy szükség van arra, hogy itthon a tudományt művelők szorosan együttműködjenek a pedagógusokkal” – vélekedett. Török Tivadar, a gútai II. Rákóczi Ferenc Alapiskola pedagógusa szerint azért jó bekapcsolódni a Kincskeresőkbe, mert jó alkalom arra, hogy a gyerekek megismerjék szülőföldjük, régiójuk történelmét, az ottani jelentős személyek életét, munkásságát. “Az ezáltal megszerzett tudás, tapasztalat az életük más területét is befolyásolja majd. Idén olyan tanulókkal jöttünk, akik még nem vettek részt a konferencián, és ez meglátszott az előadáson is, hiszen számukra ismeretlen szituáció volt kiállni a többiek elé. Az, hogy láthatták a többiek előadását, remélhetőleg motiválni fogja őket arra, hogy még jobbak legyenek, és nemcsak itt, hanem az élet más területén is” – mondta el a felkészítő pedagógus, hozzátéve, hogy egyre nehezebb a tinédzsereket bevonni az ilyen jellegű kutatómunkába, de ha sikerül felkelteni az érdeklődésüket, akkor könnyen megy a további munka.