Ki nem állhatja a nagy szavakat, a lila borfilozofálgatásokon kacag, az önjelölt okostónikra legyint, de el is zavarja őket a fenébe, ha felmérgesítik. Ugyanolyan közvetlenséggel és eleganciával fogad a bélai kastély pincéjében, mint évekkel ezelőtt, a muzslai szőlőben. A magyar vicceket is anyanyelvi szinten szórja, s mint mondja, régi barátjával, kollégájával, Korpás Árpád szőlőnemesítővel észre sem veszik, mikor váltanak magyarról szlovákra, szlovákról magyarra, de ők már nem hogy félszavakból, pillantásokból is megértik egymást. Hetvenhét évesen sürög-forog, precízen és szakszerűen dolgozik még most is, vág az agya, mint a borotva. A legnagyobb nemzetközi kitüntetéseket és díjakat is szerényen fogadja, szerinte a szőlő és a bor érdemli meg az ünneplést, nem ő.

Legjobb a legjobbak közt

Miroslav Petrech most épp Chilében, nemzetközi borseregszemlén aratott diadalt, 2019-es évjáratú Breslavája száraz fehér borként 1700 bor közül bizonyult a legkiválóbbnak, a fehér borok közül pedig külföldi borként a legmagasabb pontszámot kapta. Ez olyan, mintha világbajnoki aranyat nyernénk vagy olimpiai aranyérmet. A Catad’Or World Wine Awards rangos szakmai verseny, oda a legkiválóbbakat nevezik be – az egész világból. Miroslav Petrech a mostani, santiagoi sikert éppoly természetességgel nyugtázza, mint a húsz évvel ezelőttit, amikor rajnai rizlingjére Robert Parker amerikai szakértő egyenesen nagy aranyérmet adott. Beszélgetésünk elején én is rizlingmesterként szólítom meg, de Petrech csak annyit mond, ő nem tartja magát sem rizlingbajnoknak, sem a legjobb borásznak, szerinte a legjobb borász maga a természet. „Azt az emlegetett rajnai rizlinget magam sem tudom, pontosan hogy hoztam össze, azóta sem készítettem olyat. A Breslavában pedig Korpás Árpáddal együtt láttunk fantáziát, a fajtában és a borban is” – mondja a házigazda huncut mosollyal, és annyit tesz hozzá. meg kell adni a szőlőnek és a bornak, ami neki jár, nem bűvészkedni, vegyészkedni, pancsolni kell, az idő pedig kulcsfontosságú tényező a fajtanemesítésben és a kiváló borok készítésében is. Azaz, időt kell adni, sokszor évtizedeket, Bornak, szőlőnek egyaránt, hogy hozza a maga teljességét. Ezt bizonyítja a Breslava története is.

1956-ban kezdődött

A Breslavát Dorota Pospíšilová nemesítette ki, 1956-ban, amikor a rózsaszín Csaszlát keresztezte a Traminivel, amikor pedig ez teremni kezdett, újrakeresztezte egy olasz asztali fajtával, a Santa Maria d‘Alcantara– val. Az új fajta nevét Pozsony régi nevéből vette. A Breslavát évtizedekig nem törzskönyvezte és nem legalizálta az Állami Szőlőnemesítő Kutatóintézet, de Korpás Árpád és Miroslav Petrech kitartó munkájának köszönhetően 2010-ben már hivatalosan is önálló fajtaként ismerték el. „A bora fantasztikusan aromatikus, de könnyed, elegáns, citrusos, grapefruitos ízekkel, narancsos tónussal. Ráadásul ízében a lágy, finom Tramini is jelentkezik. Éppen a mi vidékünkre való, ahol sok a napsütés, a meleg, de van a talajnak ásványossága is. Ültetéskor oda kell figyelni, mert érzékeny a tavaszi fagyokra. Sajtoláskor pedig nem szabad a fürtöt és a bogyókat előre zúzni, roncsolni. Aztán persze rögtön deríteni kell a kinyert mustot. Szlovákiában öt hektáron temesztjük, a muzslai szövetkezetnek 4 hektáron van kiültetve, Korpás Bandi barátomnak pedig még régebbről van Breslavája mintegy 30-40 áron. Nagyon ígéretes fajta, de a kapkodást, fejetlenséget nem ajánlom. Ugyanis minden új fajtát legalább öt-hat évig ki kell tapasztalni, ismerkedni kell vele, mielőtt kiültetjük” – sorolja a tudnivalókat Miroslav Petrech, s miközben hallgatom őt, elképzelem, hogy a Breslavából készült díjnyertes bor milyen pompás kísérője lehet egy könnyed karácsonyi halvacsorának. A szakember mintha olvasna a gondolataimban.

Négy-hat évig érik

„A Breslava teljesen más karakterű szőlő és bor, mint például a rizling. Négy-hat évig érik, míg például a rizlingnek 20- 30 év is kell. Nekünk is vannak 20 évtől régebbi boraink. De a Breslava más. Finom, mint egy kerek, sima Veltelini, de aromásabb. Csak éppen vigyázni kell, mert mi, az idősebb korosztály a nagyon aromatikus borokhoz szoktunk, olyanokhoz, amelyek itatták magukat, de épp ezért nehezek is voltak. A Tramini például, de az Irsai Olivért is felváltotta a Morva Muskotály. Vagy a Muscat Otonell. A Breslava nem ilyen. A Breslava könnyed, elegáns nedű. Tehát ez semmiképp sem csemege vagy desszertbor. A mustja sajtolásakor pedig azzal is számolni kell, hogy nem nyerhető ki belőle nagyon nagy mennyiség. Az erjesztés nem lehet gyors és heves, a legjobb, ha ez 16 fokon történik, vagy hidegebb pincében, és nem szabad nagyon kénezni. Május végéig érik belőle az újbor, többszöri fejtéssel, kistermelőknek pedig nem ajánlom a szűrést. A szűréssel ugyanis nem a mikrobákat távolítjuk el, hanem a darabos anyagokat. Májusban lehet tehát palackozni, helyesen palackozva pedig 5-6 évet is kibír a bora” – sorolja a jótanácsokat Miroslav Petrech.

Helyi jellegzetesség lesz, de annak kiváló

A tapasztalt szakember a mostani világsiker ellenére a nemzetközi trendeket figyelve úgy véli, hogy a Breslava Szlovákiában is helyi, jellegzetes fajta lesz, kiváló bort adva. És ez nagyszerű. Mert még ha igényes francia vendég is jönne, például, az nem a Chardonnayt fogja keresni, a német borvendég pedig nem a rizlinget, hanem a bélai, muzslai, kürti borvidék jellegzetességeit, különlegességeit, amelyek sehol máshol nem adnak olyan összetéveszthetetlen, egyedi zamatot, mint éppen itt. A Breslava is ilyen bor. Jellemző a tájra és az itteni szőlőskertekre, a klimatikus viszonyokra, a talaj összetételére. „A chilei siker után igen, látok abban kitörést és lehetőséget, hogy kastélyborászatunkat a rajnai rizling mellett például épp a Breslava miatt keressék majd fel az érdeklődők” – összegzi véleményét Miroslav Petrech. Aztán rögtön egy rizlinges tartályhoz siet, lemérni a must cukorfokát. Közben még elmondja, hogy a járvány őket is alaposan megviselte. Annak ellenére, hogy rendszeresen és nagy tételben, minőségi, kiváló borokat küldenek piacra, előkelő éttermek, vinotékák kínálatában szerepelnek, a bélai kastély pincészete tavaly a koronavírus-járvány miatt decembertől áprilisig mindössze száz palack bort adott el. De tudni kell, hogy az ő boraikat üzletláncok, boltok nem árulják. Csak az igényes, nívós szaküzletek, éttermek. „Van még pénzügyi tartalékunk és nem esünk kétségbe. Mert érvényes, hogy a jó bor nem romlik meg, sőt az idő használ neki” – teszi hozzá a mester. A díjnyertes évjáratú Breslavából 2 és fél ezer litert palackoztak – ezt csak külföldre szállítják, sőt már a húszas, huszonegyes évjáratra is leszerződtek. Amikor körbejárjuk a hatalmas, boltozatos pincét és megtekintjük a nemespenésszel belepett, ritka kincseket tartalmazó üvegeket, mi is érezzük, az itt teremtett értékeken nem foghat ki a járvány sem. Miroslav Petrech pedig búcsúzáskor egy-egy palack tavalyi Breslavát nyom a kezünkbe…. Ha másért nem, ezért már remek lehet a karácsony. Bár ő azt mondja, az még messze van, igyuk meg hamarább. Hát akkor, mester, a díjra, Önre, és egyáltalán, egészségünkre!