Ilyen utolsó pillanatban fogant ötlet volt, hogy a színjátszó csoportok személyes jelenlét helyett videót is küldhettek a produkciójukról. Az idei hét versenyelőadásból csupán kettőt mutattak be élőben a helyszínen, a többit jobb-rosszabb minőségű felvételről nézte és online vagy telefonon keresztül (!) értékelte a zsűri, amelynek összeállítását is befolyásolta a járvány. Az eredetileg „beígért” hármasból csak az állandó tag, Havasi Péter kassai újságíró, amatőr rendező tudott ott lenni, a füleki Mázik István sajnos megfertőződött a fesztivál kezdete előtt, Regős János magyarországi rendező pedig érthető okokból nem vállalta az utazást a világ legrosszabb Covid-mutatóival rendelkező országba. Viszont beugrott helyettük a kassai Thália Színház két színésznője, Szabadi Emőke és Varga Anikó, akik sokak szerint új színt hoztak a fesztiválra lelkes, friss, empatikus és abszolút professzionális értékeléseikkel, még képernyőn keresztül is. Elmaradtak viszont a nagy eszmecserék, a visszajáró csoportok közötti szakmai és emberi kapcsolatok sem erősödhettek, nem szurkolhattak egymásnak és nem szórakozhattak együtt esténként a résztvevők, szóval fesztiválhangulatot hiába kerestünk volna az idei „Bénifeszten”.

Tény viszont, hogy a színjátszó csoportoknak szükségük van a megmérettetésre, a szakmai értékelésre, vagyis arra, hogy ne csak a helyi és környékbeli közönség elfogult reakcióira alapozva dolgozzanak. Vagyis ha idén is elmaradt volna ez a fesztivál, sokan elveszítették volna a motivációt, és jövőre talán a mostaninál is kevesebb csoport jelentkezett volna új előadással. Felesleges elemezni, mekkora dolog manapság, hogy egyesek munka után, illetve tanítás után hajlandók színdarabot próbálni, díszletet ácsolni, jelmezeket varr- ni. A hazai magyar amatőr színjátszó-mozgalmat alaposan megtépázta a járvány, és ilyen bizonytalan helyzetben minden percnyi befektetett munka duplán számít.

Nézzük a díjazottak listáját. A fesztivál fődíját idén a Szvorák Zsuzsa vezetésével működő és személyesen jelen lévő füleki Apropó Kisszínpad kapta, akik három Mikszáth-elbeszélést gyúrtak egybe Remixált Remikszáth címmel, saját palócságukat is büszkén megélve. „Szvorák Zsuzsa nagy tehetsége a tömegek mozgatása a színpadon. Minden egyes darabban rengeteg fiatalt állít színpadra, de soha nem volt olyan érzésem, hogy valaki ne lett volna a helyén, vagy ne tudta volna, hogy mit, hol kell csinálni. A csoport nagy tehetsége a tudatos színpadi jelenlét, bármelyik arcra tévedhetett a tekintetünk, csillogó szemeket és harsány arcokat vehettünk észre” – írta róluk Görög László a Lakoma fesztiválújságban, amely a megszokott színvonalon jelent meg három alkalommal, Kozsár Zsuzsanna főszerkesztésével.

Nívódíjjal jutalmazta a zsűri a galántai Tsízió Diákszínpadot, a Kodály Zoltán Gimnázium csapatát, akik Ollé Krisztina rendező vezetésével nem kisebb dolgot vállaltak, mint minden idők egyik legjobb rockoperája, a Jézus Krisztus Szupersztár bemutatását. A legígéretesebb tehetség díját is ők érdemelték ki, személy szerint Berényi Kristóf. Az előadásról több kamerával készült, ügyesen vágott videófelvételt láthatott a zsűri és az érdeklődők. Ugyancsak kiváló színvonalú videó örökíti meg a Marianum Egyházi Iskolaközpont csoportja, az iskola nevével minden alkalommal szellemesen eljátszó MEG+növünk diákszínpad előadását, amelyet Tóth Gábor állított össze és rendezett, a maga utánozhatatlan stílusában. Az Akit az istenek szeretnek (Evariste lázongó élete) című előadás a zsűri különdíját kapta Jászón.

A legjobb rendezőnek járó díjat Párkányba küldik majd el Nagy Imrének, aki Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker? című tragikomédiáját állította színpadra a Párkányi Színkörrel. A fesztivál legjobb férfi színészének Demko Andrást választották a tornai Vár-Lak színjátszó csoport Kukás Guru című bohózatában nyújtott alakításáért. A legjobb színésznő szintén innét került ki, Krompasky Marianna személyében, azaz hosszú idő után ismét egyazon előadás két szereplőjét díjazta a zsűri ezekben a kategóriákban. A csoport egyébként nagy népszerűségnek örvend a környéken, az utóbbi években volt olyan előadásuk, amelyet 12 alkalommal játszottak, ami több, mint profi színházaink előadásszáma mostanában. Ennek fényében nem meglepő, hogy a Csemadok Kassa-környéki Területi Választmányának díját is ők vihették haza – egyébként ők voltak a másik személyesen jelen lévő csoport ezen a furcsa, félig virtuális fesztiválon.

A szervezők tényleg minden tőlük telhetőt megtettek, még gálaműsorról is gondoskodtak az eredményhirdetés után. Az első napon a résztvevők megkoszorúzták a fesztivál névadójának szobrát Szepsiben, volt kórus, nótaénekes, megzenésített és elszavalt versek, azaz igyekeztek úgy tenni, mintha egy normális világban élnének. És el ne feledjük, hogy idén is odaítélték az Egressy Béni Fesztivál-díjat. Srejner Tibor, a diószegi Hahota színjátszó csoport alapítója kapta.