Év elején tízezrek kaptak rá Magyarországon a mágneshorgászatra, majd a 18 éves fiú szerint egy csapásra el is pártolt tőle az emberek fele: Győrben 600-ról 300-ra esett vissza a számuk. Ennek az lehet a fő oka, hogy a hobbitársak hirtelen lehalásztak a sok vízi szakasz a hidak alatt, s elterjedt, hogy már nincs vas a vízben. Tanúsítjuk az ellenkezőjét: Martinnak szemünk előtt minden dobásánál feljött valami a Petőfi hídnál, sok hétvégét tölt el a Jedlik hídon és abdai felüljárón is. 

A dolog lényege, hogy a kötélre erősített erős mágnest bedobják, felhúzzák és a rendesebbje – amilyen Martin is – a megtapadt vasdarabot kidobja vagy szükség esetén bejelenti a fogást. Nem mindenki tesz így, s van is ellensége ennek a sportnak. Amíg a hídon állunk, egy középkorú férfi szól oda, hogy a Rába kettős hídon ne hagyják ott a talált vasakat. Martin szerint valóban akadnak ilyen rendetlen mágneshorgászok, holott ez épp a dolog lényegével ellentétes. 

„Azt szeretem ebben a sportban, hogy magam tisztítom meg a vizeket, az elmúlt hónapokban nagyon sok rozsdás darabot találtak ki a mágneshorgászok a folyókból. Kárpáti Szabolcs barátommal kezdtem tavaly kijárogatnia az itteni hidakra, sok mindent fogtunk együtt. Azt kérik az illetékesek, hogy ami szemét, azt dobjuk a kukába, de szóvá tették, amikor épp egy utcai szemeteskukát tettünk bele – az utcai szemeteskukába. Mondtuk, hogy a várostól kaptuk ezt a tanácsot” – meséli a Veres Szakközépiskola diákja, aki talált már több 5 kilós vagy még nehezebb kalapácsot is, például egy jókora darabot feltehően a révfalui híd szegecselése közben ejtette bele egy munkás. Jelentjük hát neki: megvan a szerszám, kicsit rozsdás.  

Szabolcs barátjával kifogott Martin nemrég egy traffipaxállványt is, egyszer pedig horogra akadt egy 15 kilós stégdarab Győrben, egy bicikli a Rába vasúti hídjánál és a Petőfi hídnál.  Ezek már igen rossz állapotban voltak, de ha olvasható az alváz, akkor bejelentik. Így tettek tavaly is egy másik kerékpár esetében, nem kerestette senki – mint kiderült -, de a rendőrségről egy szervezethez kerülhetett, felújíttatták és rászorulóé lett.  

Igen vegyes a gyűjtemény: poroltót, hajócsavart is talált, „fogott” egy kerékpárútjelző táblát, s fel is hívta a város illetékest, de nem tudtak mit kell kezdeni vele. Egy óriási villáskulcs akadt a horogra, rákeresett a neten, s kiderült, hogy német tankokhoz használták, talán jó húsz éve, rejtély, hogyan vándorolt el a Petőfi híd alatti Rába-szakaszig a 76 milliméteres kulcs. 

„Az egyik kedves darabom egy pár hete talált rendőrségi vipera, amit a rendőrök már nem tudnak használni, ezt a falamra tettem a gyűjteményhez. Mindig jelentjük, ha fegyvert, lőszert fogunk ki, de nem mindig jönnek ki. Három hete volt, hogy egyetlen nap alatt húsz-harminc élesített töltényt húztunk ki a Jedlik hídnál: pisztolyét, gépfegyverét, mesterlövészpuskáét, 7.62.-eseket. Egyikkel sem rendelkezhet nem hatósági személy. Talán egy része a hajós honvédségtől került a vízbe, lehet, hogy véletlenül. Nem voltak ellőve, s nem tűntek mainak, mert az újak azok rézfejesek, nem is tapadnának a mágneshez – mondja Martin, aki egyszer egy 9 milliméteres riasztópisztolyt is kihúzott a vízből. Bejelentette.  

A pár hete talált töltényfogás hallatán azonban – mint mondja – azt a választ kapta a rendőröktől, hogy ha rossz állapotúak a darabok, legegyszerűbb, ha eldobja.  

Faggattuk a fiatalembert a hobbi költségeiről: 22 ezerbe kerül a kisebb mágnes, amit még ő is használt tavasszal: az 250 kilót bír. A mostani darabja szettel együtt már 670 kilóval is megbirkózik, s az ára borsosabb: 35 ezer forint. Minél erősebb mágnes, annál mélyebben tud dolgozni az iszapban, ezért is bír el Martin most már a Petőfi híd területével, ahol az iszap mélyebb. Mágnesére körülbelül 50 centiről tapadtak oda a vasdarabok, amik így nem szennyvíz tovább a vizet. 

A hobbi így is megosztó, hiszen először is sokan sem ismerik. 

„Nemrég egy kislány ment el mellettem, kérdezte a szüleitől, hogy a bácsi le akar ugrani a hídról? Az igazi horgászok veszekednek velünk, de hát miért pont oda mennek, ha látják, hogy ott vagyunk – kérdi a fiú, aki a mágneshorgászat előtt maga is inkább halakat fogott.  

És végül ott  csatabárd: veszélyeztetik-e a ezek a fiatalok a vízisport kedvelőit: Martin szerint ezt a vádat rendszerint nem a kajakosok vagy evezősök fogalmazzák meg, hanem a kívülállók, mert a vízisportolók ma már tudják, hogy a mágneshorgásznak elemi érdekelne odafigyelni rájuk. Amikor Martin bedobja a mágnest, ami a híd mellett lendül, mindig hátranéz, nem közeledik-e valaki a vízen. „Még egyetlen ilyen baleset sem történt Magyarországon, mert nagyon odafigyelünk, Ha bárhol akár csak egy életveszélyes helyzet történne, azonnal betiltanák a mágneshorgászatot és veszélyes sportnak bélyegeznék. Mi nem vagyunk felelőtlenek.